Jellemzően lábszárból vagy oldalasból készült. Ritka, de szívesen látott vendég volt ám ez szegényes kis konyhánkban!
Hozzávalók:
- marhahús (lábszár, oldalas, nyak)
- esetleg levescsontok
- egy hagyma, 1-2 gerezd fokhagyma
- paprika (csuma is lehet), paradicsom
- kelkáposztalevél
- leveszöldség: répa, fehérrépa, zeller, karalábé, 1-2 krumpli
-
 | Elkészítése: - Édes a húst már előre, hideg vízben felrakta a tűzre, s hogy ne legyen egyedül, mellé pakolt egy fej vöröshagymát megpucolva, egészben, pár gerezd fokhagymát, néhány paprika csumát, 1-2 kis paradicsomot, és ha volt, akkor mindig került bele kelkáposzta levél is.
- Ha kaptunk marhacsontot, az is idekerült, a velős csont két vége mindig akkurátusan besózva, ki ne folyjék a levesbe (egyrészt csúnya, másrészt kár érte).
- Anyám közben megpucolta a zöldségeket.
- Egy-másfél óra múlva kiszedte a szétfőtt zöldségeket (hagymát, fokhagymát, kellevelet, paprikát, paradicsomot) a hús mellől, az ment a moslékba.
- A levest átszűrte, visszatette a húst, és ekkor került a hús mellé az igazi levesben evett zöldség: a sárga és fehér répa, krumpli, és egyéb zöldség, mindig ami éppen termett a kertben.
- Innentől csak szépen lassan gyöngyözgette a levest, mígnem hús vajpuha lett benne.
|
Tálalás:
- Igazi előétel a marhahúsleves levescsontjaiból a velő (már annak, aki szereti). Mellé pirítóskenyér, kis lilahagyma – szegény Balla sógorom ette könyékig, és most Tamás unokabátyátok eszi helyette.
- első étel a húsleves, hús nélkül, valamilyen tésztával,

Második fogás:
- a főtt marhahús a tál közepére,
- egyik oldalon köré a zöldségek,
- másik oldalon a főtt krumpli,
- mellé az egyik tálkában ecetes torma,
- a másikban paradicsomszósz,
- ne adj’ Isten fokhagymaszósz.
Édes a marhahúslevest cérnametélttel kínálta.
Tudjátok, ti szerettétek szinte kizárólagosan a cérnametéltet: más levesbetét, különféle alakú tésztikákról szó sem lehetett. „Tésztikás leves” = cérnametéltes leves volt nálunk, s csak azon volt vita, ki kapja a több tésztát a leveses tányérjába…
Gyakran csinált grízgaluskát is: Egy tojást felütött, összekevert bele annyi grízt, amennyit felvesz, belekevert egy kis sütőport, sózta, borsozta ízlés szerint, pár percig állni hagyta, majd kiskanállal kiszaggatta zubogó sós-vegetás vízben. Ha feljött a felszínre, akkor a gázt elzárta, az edényt lefedte pár percig, aztán a puha, omlós galuskát tálkába szedte, ne szívja meg jobban magát, lefedte, hogy ne száradjon, ne színeződjön el, így került a tálkában a leves mellé az asztalra, és mindenki annyit tett a levesbe, amennyit akart.
Ha petrezselyemzöldet beleaprított a masszába- cirmos galuska lett belőle…
Húsleves friss zöldfűszerrel tálalva
Ezen a képen látható marhahúslevest Rózsika néni által házilag gyúrt kiskocka tésztával tálaltam, - de a lényeg az összeaprított friss lestyán rajta: Édes szerette ezzel megszórva tálalni a húsleveseket!!
Úgy tálalom nektek, hogy mindig felkínálom a zöldet is rá (már ha van itthon), és hosszú éveken át mondtátok, hogy nem, nem kéritek. 15-20 év, és kéritek. Vagy én vagyok elég kitartó, vagy változik az ízlésetek…