A szárzellerrel kései találkozásom volt, gyerekkoromban nem is tudtam, hogy létezik, na de amikor megláttam, kipróbáltam, és azóta esszük nyersen, karikába, csíkba vágva, esszük sütve köretnek, töltök vele halat, húst, készítek belőle levest, főzeléket, adagolom húsok mellé (sülni, párolódni), rizottókhoz stb.
- A babot előző este beáztatom.
- Másnap az áztatóvizet leöntöm, tiszta sós vízzel felteszem főni a füstöltet és a babot, csak annyi vízzel, ami alighogy ellepi, mert a többi víz majd a rántásból jön hozzá.
- Hozzáadom az egész fej hagymát és 1-2 levélke babért.
- Megpucolom és összevágom a zöldségeket: répa nagykockákra, zeller kicsi kockákra, fehér répa közepes kockákra aprítva kerül a levesbe.
- Közepes barna rántást készítek, aztán a rántást félrehúzva megpaprikázom, belenyomok 1-2 gerezd fokhagymát, jól elkeverem, és felöntöm jó hideg vízzel. Felforralom, aztán egy szűrőn keresztül (nehogy lisztcsomó kerüljön a levesbe) beleöntöm a levesbe a rántást.
- A zellerszálakat összevágom, az utolsó tíz percre beleöntöm a karikákat a levesbe. Szeretem, ha nem puhulnak meg, hanem olyan jó kis roppanósak maradnak (érdekes az intertextúra: puha bab, félpuha zöldségkockák többféle méretben, roppanós szárzellerkarikák a folyékony bablevesben a gyönyörűségünkre…).
- Tálaláskor a szárzeller gyönyörű kis levélkéit beleaprítom a tányérokba.
- A benne főtt füstöltet kiveszem, ha nem elég puha, még tovább főzöm egy kevés lével, azt úgyis csak apátoknak tálalom a tányérjára.