Szeretem a borjúhúst. Aszódon a tehéntartó gazdák vágóállatként tartották a kis bikaborjakat, leadásra, akkortájt még a borjúkat szerethettem csak, mert ugyan vágtak is, kimértek is, na de hol volt nekünk rá pénzünk? Most pedig elérhető, nem is olyan rossz az ár/értékaránya, ugyanis a borjúhúson semmi kidobandó nyesedék, zsiradék, jól kell aprítani, elég vékonyra vágni – és akkor kiadós, ámde ugyanolyan finom. A borjúbécsi pedig karajból csak borjúpest…
Bár sokáig titkolnom kellett előttetek – csak azt mondhattam, hogy ez olyan marhahús, ahol a marha elment magától a vágóhídra, és azt mondta, hogy meg akar halni, no, ezért ehetjük meg.
Hozzávalók: borjúszeletek (személyenként kettő finomság), tokaji bor, fokhagyma.
Elkészítése:
- a szeleteket átkloffolom, megsózom
- annyi fokhagymát török össze, amivel átdörzsölöm a hússzeleteket.
- Átforgatom őket kevés zsiradékon, felöntöm kevés vízzel, párolom, párolom- aztán hozzáadom a bort, és megvárom, amíg a szaftja sűrű, a hús puha lesz, és tálalom.
