A paradicsomos káposzta üde és finom hús nélkül is – hisz a lényege a friss káposzta és a magától édes jóféle paradicsomból készült paradicsomlé/püré, ámde el kell ismernem, mihelyt volt annyi pénz a konyhakasszában, hogy Édes tudott húst venni, ha csak egy kisebb darab lapockát, dagadót is, hát egyből főzött bele. Szokás volt vele főzni egy kis füstöltet is, darabka szalonnabőrt = ez volt az alsó szint, kolbászdarabkát, - ez az átlag, és a csúcs (a paradicsomos álom luxus kivitelben) a belefőzött füstölt csülök volt.

Ha nem volt hús, a húsos csont is jó volt, abból került a fazék aljára, s ott főtt a káposztával, a végén csak lemállott róla a hús, a csont meg a kutyák elé került…

Hozzávalók:

• 35-50 dkg hús, ilyenkor fejenként egy szelet járt s nem kettő, mint egy más köret esetén, és nem is szabad, hogy domináljon a hús, csak annyi kell belőle, amennyitől jobb lesz a paradicsomos káposzta maga.
• Egy fej édeskáposzta, jó kemény, friss levelekkel
• Egy vereshagyma
• Egy ek zsiradék a hagyma alá, egy a rántás alá
• 1 púpos ek liszt sűríteni
• Egy nagydoboz sűrített paradicsom, és közel egy liternyi víz (vagy egy liternyi sűrű paradicsomlé)
• Ízesíteni egy ek paprikakrém, egy ek cukor, só, bors, őrölt kömény, 1-2 levél babér, pár ágacska borsikafű és szerettük hozzá a zellerzöldjét

Elkészítése:

Édesanyám a húst nagyobb kockákra (kisebb szeletekre) vágta, és ezt tette a dinsztelt hagymára. Ha a húskockák már színt váltottak, kifehéredtek, akkor haladt tovább a paradicsomos káposzta készítés, (akárha hús nélkül). Fűszerezett, mellé került a káposzta, felöntötte a paradicsomlével vagy vízzel. Hozzáteszem, hús mellett Édes szívesebben főzte meg vízben a káposztát, s a végén a paradicsommal készítette el a rántást – mert úgy vélte, így puhább lesz a hús. Ez volt az elkészítés rövid összefoglalója, jöjjön a részletes leírás.

1. Előkészítés:

• Édesanyám az egy fej hagymát nagyon apróra összevágta.
• A káposztát mondjuk felezte, torzsát kivágta, pucolta, felkockázta, az is ment a főzelékbe (vagy rögvest megettük!), a félkáposztákat ujjnyi csíkokra vágta fel. Laskázta – így mondtuk rá. 

2.Dinsztelés:

Diónyi zsiradékon Édes a hagymát szépen megfonnyasztotta. Ha volt szalonna, akkor abból nemcsak a bőrét tette bele a paradicsomos káposztába, hanem egy csíkot leszelt belőle, felkockázta, és azt is beleolvasztotta a hagyma dinsztelésekor. Ha kolbász is került, azt szintén kiolvasztottuk egy kicsit.

A húsdaraboknak itt jött el az élettere: édesanyám szépen rárakta a hagymára őket, de nem pörkölte, elvégre a káposztának kellett finomnak lennie, ezért épp csak azt várta meg, hogy összeugorjék a felületük, amint megfehéredett az egyik oldal (vagy barnult, ha komolyabb hússzelet került bele), akkor meg is fordította őket. Amint ez megvolt, rájuk dobta a káposztát, jól átforgatta.  

3. Fűszerek jöttek bele:                

A legfontosabbakat persze felsoroltam a legelején a hozzávalóknál, de a képeken is jól láthatjátok: a jobb oldali két kép két különböző paradicsomos káposztánál készült, látszik az egyezés is, a különbözés is, a barnás por az őrölt kömény, a sötétebb az őrölt feketebors, ott a babérlevél zöldje, az egyiken a fokhagyma gerezdje is látszik, a másikon a borsikafű.

Aztán jön a piros paprika, a paprikakrém, egy.-két maradék paprikacsuma. (Azokat még Édes is mindig elrakta, felhasználta, ha maradt, szárította is. Amikor madzagra fűzve a paprikacsumák száradtak nálunk a szép piros paprikák helyett, mondta is Édes, hogy ilyen a szegény tótok paprikaszárítása…) Apátok huszonegynehány év házasság után sem szokta még meg, hogy mi zöldségmaradékot nem dobunk ki, ha más nem, köménymagleves-alap lesz belőlük…

4. Felöntés vízzel vagy paradicsomlével:

Édes a káposztát felöntötte vagy annyi paradicsomlével, amennyi nagyjából ellepte, vagy kicsit szűkebben, de sima vízzel öntötte fel. Nálunk a sima víz gyakorta tészta- vagy gombócfőző vizet jelentett, hetente többször is ettünk tésztát vagy gombócot, néha knédlit, így aztán ilyen „gazdag víz” ott volt még a paradicsomos káposztához is. Ahogy az elején már mondtam – a húsos káposzta gyakrabban készült vízzel puhára főzve. Ilyenkor Édes a végén a rántásnál adta hozzá a paradicsomsűrítményt. 

5. Párolás:

Édes lefedve hagyta párolódni kicsi tűzön egy szűk órácskát a káposztát a bele rejtett húsdarabokkal együtt. Aztán a puhára párolódott káposztát paprikás rántással sűrítette be.

6. Rántás:

Egy ek lisztet 1 ek zsiradékon rózsaszínre pirított, és kevés édesnemes paprikával szórta meg. Ha csak sima rántást készített, akkor félrehúzta, pár perc múlva (kicsit langyosabban, mert így kevésbé lett csomós a rántás), felöntötte, egy pohárnyi hideg vízzel.

Ám amikor  vízzel főzte, akkor az elkészített rántásra öntötte a nagy doboz  sűrített paradicsomot, elkeverte, és akkor öntötte fel szűk félliternyi hideg vízzel. Ez így a paradicsomos rántás. Édes a végén ezzel berántotta be, s így tette paradicsomossá a paradicsomos káposztát.

7. Utóízesítés:cukor és zöldfűszer

Összeforralás után a végén cukorral édesítette. A cukor az ízlés dolga – ki-ki annyit tegyen bele, ahogyan szereti, egy fazéknyi káposztához nekem egy evőkanálnyi elegendő.

A végén szórtuk meg kaporzöldjével, borsikafűvel vagy zellerzölddel,  – a felső képen zellerrel, az oldalsón borsikával ízesítettem.