Vélhetően valamennyi kemény konok kuruc keresztény felesége aszal odahaza, de én nem ezért aszalok, hanem mert
- gazdaságos felhasználása a többlet zöldségnek, gyümölcsnek
- mert így bio aszalványt állíthatok elő, és biztos az is, hogy bio,
- de az is, hogy tudom, mit eszek, s mit adok nektek enni, vagyis: mindenből jót és egészségeset!
- Az, hogy egészséges, külön hangsúlyozandó: hiszen az aszalással a nedvességet vonom ki az aszalványból, a hasznos anyagok jó része benne marad. Na jó, biztosan elbomlik a vitaminok jó része, de az ásványi anyagok, a rostok benne maradnak, gondoljatok csak az aszalt szilva emésztésre gyakorolt jótékony hatására!
- Nincs benne tartósítószer, csak konzervált napfény, némi muslica meg ilyenek…
Elismerem, az aszalás nem épp a leggyorsabb módja a tartósításnak, sőt:
- térigénye van,
- kerülgetni kell, tehát kényelmetlen
- időigényes
- babramunka
Aszalni érdemes gyümölcsöket:
- fügét, ha beérik a villányi szőlőben (a feslő két képen ezt mutatom nektek)
- áfonyát (de abból sose marad fölösleg, ezért vennem kell, de ez van a fügék alatti képen – mert gyakran esszük, használjuk vadakhoz, erdei mártásokhoz, töltött-göngyölt húsokhoz, teákba)
- Meggyet (no, az áfonya alatti képen saját az aszalt meggy, mert érett annyi a fán – kimagozva kell készíteni!)
- szilvát (vele az a baj, hogy nekünk csak boldogasszony szilvafája van, aminek a termését nem érdemes aszalni, viszont állandó fogyasztója vagyok, ezért veszem)
- almát (gondoljatok csak bele, hányféleképpen lehet kapni: szeletben, héjban, karikában, chips-ként, csokiba mártva…) – ám ha almát akartok aszalni, akkor a felvágott darabokat először citromos (citromsavas) vízbe kell tenni, abban áztatni, nehogy később megbarnuljanak!!
- körtét (anno édes cukros vízben áztatta aszalás előtt, azt mondta, ha nem elég édes a gyümölcs, vagyis nem elég magas a cukortartalma, akkor hamarébb penészedik, és a józan paraszti ész gyakorlatiassága folytán kívülről segítették cukorral a biztosabb tartósítást a finom körtéknél!)
- sárgabarackot (nagynénétek annak az emésztést serkentő hatására esküszik)
- szilvát (szilvát Aszódi néni úgy aszalt, hogy előtte nem sima vízben mosta meg, hanem langyos, jól feloldott szódabikarbónás vízben, azt mondta, ez jó a penészesedése ellen)
Érdemes zöldséget is aszalni ősszel, amikor bőség van a piacon, és akkor télen itthonról is használhatjuk a nyáron eltettet (nekem a fagyasztás nem jött be):- paradicsomot
- sárga és fehérrépát, paszternákot
- paprikát,
- gombát (!!!!!)
- hagymát – ez utóbbiról csak tudom, de felénk annyi van, hogy fölösleges)
A paradicsom és a gomba a fontos ezekből!!
Szittya és miegyéb őseink persze aszaltak húst is, szárítottak halat is. (Emlékeztek a hanza múzeumházra? Mindenütt az aszalódó halak lógtak – volt is halszag az egész házban!)
Emlékszem, egyszer volt egy hírhedett (ámde furfangos!) hirdetés, hogy napelemes szárítót lehetett újságból rendelni.
Aki befizetett rá, kapott is egy dobozt, benne:
- spárgát
- ruhacsipesszel
Nem átverés, tényleg napenergiával működik a ruhaszárítás, nemdebár?
No, ilyen napenergiás működésű az igazi aszalás is:
- régen direkt vékony, egymásba rakható kereteket készítettek fából, és rájuk tüll volt feszítve, vagy nagyon vékony vászonanyag.
- Erre tették egymás mellé – vigyázva, össze se érjenek!- a gyümölcs és zöldségdarabokat. Egyszerre egynemű anyagot szárítottak, ha lehet, akkor teljesen egyforma vastagságúra vágva.
- Jól szellőző helyre, és nem napra, hanem félárnyékos helyre tették („vegyül árny és fényfolt”, olyan helyre)
- Vagy egymásra rakták, önhordó jelleggel a kereteket, vagy voltak aszalófák: tulajdonképpen olyan álló fadarabok, amelyekre rá lehetett csúsztatni ezeket a kereteket szépen sorban egymás fölé.
- A bogaraktól tüllféle anyaggal borítással védték. Lógtak mindenféle légyfogók, molyfogó csíkok is a környékén, szokás volt ecetes cukrosvizes csalit is tenni a legyek ellen.
- Amikor már teljesen kiszáradt az aszalvány, kettévágva/kettétörve nem volt benne semmi lé, akkor lett jó. Olyankor még a szobában is aszalgatták pár napig, szétterítve az ágyakon, polcokon. Nagyon fontos volt a stabil szárazság beállítása.
Sütőben régen akkor aszaltak, ha elment a nap, és ha nem teszik a sütőbe, akkor megromlik az egész: nyitott sütő biztosította a szellőzést, és alacsony hőfok az aszalódást.
Most már lehet kapni aszalógépeket, de mind a sütő, mind a gép elég sok energiát használ, ami drága és nem túl környezetbarát.
A tárolásnál is a száraz állapot biztosítása fontos: ha benedvesedik a szárított gyümölcs, akkor már be is penészedhet! Ezért kell száraz körülmények között, naptól védve és szellőztetve tárolni.Mifelénk gyermekkoromban az aszalványokat
- vászontasakokban, zsákokban, zacskókban tárolták elsősorban, felakasztva valahol a kamrában
- Ancsi néni tárolta Érsekújvárott fedeles papírdobozokban, amiket kilyuggattak tűvel, szöggel
- ha üvegbe tették el, akkor is kiszúrták a celofánt is pár helyen, ha csavaros tető került rá, azt is átverték kisebb szögekkel
A diószárítás is az aszalás egy formája: teknőben szárítottuk, aztán a padláson kiterítve száradt tovább, végül tasakokba tettük el.
Aszalt ételek további kezelése:
- szárazon tartás (papírdobozban pl. a fügét
- olajban elrakás: pl. az aszalt paradicsomot
- borban elrakás: pl. az aszalt szilvát
