Az ajvárral először Horvátországban találkoztam.
Ott volt a finom csevapcsicsa, mellette a hagymakockák és egy szép, pirosas mártás és messze kéklett a világ egyik legszebb tengere.
Ott voltunk együtt, napszíttán, vidáman, élvezve az Adria partját éppúgy, mint a horvát ételeket…
Ilyen körülmények között könnyű megszeretni valamit, hát még ha az olyan finom, mint az ajvár!
Hazaérve honosítottam az itthoni konyhánkban, mert:
- nagyon jó ízesítő levesekbe, főzelékekbe, mártásokba, - és szinte bármibe, amit főzök és igényelne egy kis paprikát. Az ajvár behozza az üde paprikaízt és hozzátesz még egy kis kevés pikánsságot, attól függően, mi van benne (a padlizsánon kívül kerülhet bele paradicsom, bazsalikom, zeller stb.)
- nagyon finom mártás önmagában sültekhez, fasírtokhoz, megsütött virslihez, kolbászkákhoz
- és nagyon finom alkotóeleme bármilyen paprikás-paradicsomos mártásnak
- az apróra vágott hagymával összekeverve kiváló köret ugyancsak a sültek mellé, (ha grillezek, akkor ez az asztalunk kihagyhatatlan része!!!!!!!!!!!!!!!)
Alapjáraton két összetevője van:
- padlizsán
- kápia paprika (idehaza jó a paradicsompaprika is, bár el kell ismernem, van ízbeli különbség) nagyjából egyenlő arányú keveréke,
- és 1 kg-hoz kb. 1 dl olajat is számítok
- fokhagyma, só, bors fűszernek
A padlizsánt úgy készítem elő, mint a vinettakrémhez: vagyis a héja feketedéséig megsütöm, (akár grillen, akár sütőben, de persze a grillen jobb lesz ám az íze), műanyag vagy fakéssel lehúzom a héját, szeletelem és fel kell aprítanom:
- az egyik lehetőség, hogy összetöröm egy fakanállal porcelán vagy üvegtálban,
- a másik, hogy megdarálom rozsdamentes húsdarálóban a paprikával együtt.
A kápiapaprikát (annak hiányában paradicsompaprikát, netán mindkettőből pár szemet) szintén megsütöm egy füst alatt a padlizsánnal együtt, és megpucolva azt is- összetöröm,
- vagy a padlizsánnal együtt megdarálom.
Némi olaj társaságában egy lábasba teszem a megdarált (összeaprított) zöldségeket, fűszerezem: só, bors, cukor, ecet, citromlé, jócskán igen összetört fokhagyma kerül bele.
Innentől kezdve addig főzöm igen kicsi tűzön, kevergetve (oda ne kapjon, mert hajlamos ám az odakozmálásra, kéretik nagyon vigyázni!!), amíg puha pépet nem kapok.
A vége felé ízesíthető zöldfűszerekkel: bazsalikommal, kakukkfűvel vagy borsikafűvel is.
Aztán ha elég puha, forrón az előkészített kicsi üvegekbe töltöm, olajjal lefedem. Gyorsan lezárom, fejtetőre állítom, meleg dunsztba pakolom és két nap után kiveszem a helyére.
Lányok, egy jótanács: Fontos a kis üvegméret, mert ha felbontom, az ajvár a hűtőben nem áll el sokáig, (hamar penészedik!!), tehát érdemes csak kisebb adagokban eltenni.
Az ajvár tartósságát és a felbontás utáni hűtőben való tartását is elősegíti, hogy az üvegek tetejére egy kevés olajréteget töltök. Általában egy evőkanállal öntök rá üvegenként, az olajmennyiségnél a lényeg, hogy az ajvár teljes felszínét belepje az olaj, tehát üvege válogatja, hogy pontosan mennyi kell.
Ráadásul minél több az olaj, annál tovább eláll, és a finom olívaolaj nem árt az ajvár ízének sem, s ha felhasználom, figyelembe veszem a benne lévő olaj mennyiségét is.
Tudnotok kell, hogy a bolti ajvár is ilyen hamar penészedik, - pedig úgy vélem, abban bőven van tartósítószer.
Azt se feledjétek el, ha ajvárt esztek, csukjátok be a szemeteket és képzeljétek el magatokat legalább egy picit a dalmát tengerparton, öreg kőházak árnyékába, s még a horvát-magyar perszálúnió is eszetekbe juthat… 
