Nem sokféle halat készítek, az igaz.
- pisztráng
- pontyfilé rántva vagy halászlének
- ragadozó hazai halakból kapható filé vagy szelet
- afrikai harcsa (hazai bányatavakból) filé vagy szelet
- hekk haltörzs
- tengeri mélyhűtöttek általában filé, néha haltörzs vagy szelet, netán halpogácsa, stb.
Amint látni, az egyetlen egész hal a repertoáromban a pisztráng.
Szóval halat nemigen ettem. Nem csináltak a menzákon, nem készített Édes, Jóska hozott néha innen-onnan pontyot.
S akkor jött a pisztráng, máig azt mondom, a legjobban elkészítve: roston sütve.
Pisztráng roston sütve
Fokhagymázta mindenhol, aztán kevés lisztben vékonyan átforgatta és olajjal bekenve roston megsütötte.
Én annyival bővítem idehaza, hogy szalonnával is megízesítem (ha lehet, akkor kívül-belül), és nemcsak roston, hanem tepsiben is sütöm.
Pisztráng kukoricadarában sütve
A beirdalt, besózott – netán befokhagymázott- pisztrángot Vencel az erdélyi konyhában használt kukoricalisztben (málélisztben) vagy kukoricadarában forgatta át, úgy sütötte meg.
Nem mindegy, hogy liszt-e vagy dara, mert biza kicsit más a textúrája, a kukoricalisztes simulékonyabb, a darás durvább, keményebb kicsit. Én ez utóbbit jobban is favorizálom.
Néha előtte fokhagymás péppel átkenem a halat – hiába no, nagyon szeretem a fokhagyma ízét a sülteken, úgy jön a kukoricás fűszeres bevonat, majd a hirtelen sütés.