Így főz anyátok

Mai eszemmel már tudom, milyen jól jártunk, szép tiszta  „kóser” csirkénk lett. (Aszódi néni szerette a hagymás csirkevért, azon frissiben megcsinálta, megette, és a csirkefejét pedig belefőzte a levesbe, mert van, aki szereti azt elszopogatni, a csirkevelőt kienni. Elég sok felé csinálták így, én a velőt sose kívántam, így a csirke fejéből se ettem volna meg…)

Szóval leforráztuk és nekiálltunk kopasztani, majd gázon lepörkölni, amit nem kopasztottunk le, ezzel ki is lehetett fáradni, de még nem volt meg a rántott csirke.

 

Édes feldarabolta a tisztított csirkét a következők szerint:

-          két combot lekanyarította, aló és felső combokra vágta, (így több db lett)

-          szárnyát is kivágta, nem bánta, ha egy kis husi rajta van a mellkasról, majd a csirke máját 2 db-ra szétszedve, egy-egy darabot a szárnyak közé dugott, a legkisebb kis szárnyvéggel jól odaszorítva

-          mellét kifejtette, és a két fél mellet tovább felezte vízszintesen, ami szintén 4 db-ot adott így ki

 

Az így előkészített csirkedarabokat Édes panírozta (liszt - tojás-prézli, ha zsenge volt a hús, kétszer is volt a tojás és a prézli, így a husi nagyobbnak látszott), és kisütötte forró zsírban.

 

 

 

 

Fontos! A sütéshez kell a forró zsiradék: akkor nem szívja meg magát a hús (a zsírban tökre elázott panírok oka az alacsony hőmérsékletű sütés!!).

 

Nem lehet túl magas sem a hőfok, mert akkor megég a panír, de nem sül át a hús (különösen a forgóknál, a vastagabb húsoknál veszélyes!)

 

Javaslatom: akkor jó, ha kellemesen serceg a zsiradék, amikor sót szórok bele, és az első felét sütésnél lefedem, hagyom párolódni az első 5-7 percet. A fordítás után már nem fedem le. Ha sokat panírozok, akkor előkészítek egy fém szűrőt fém tállal (ferde szemű wok szakácsoknál láttam ezt a szűrési technikát), és átszűröm félidőben az olajat, így kevésbé ég meg. (Én előbb megégetem magam a szűréssel..)

 

 

Édes a panírban időnként próbálkozott: kis tejjel lazította a tojást, néha omlettszerű-palacsintatésztaszerű tojás-tej-liszt keveréket kevert ki.

 

 

Az én kedvencem a csirkeszárny volt, benne a puha finom csirkemáj darabbal!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Édes a többi csirkeaprólékból levest készített. (Így volt komplett az ebéd!)

 

A csirke farhát, a zúza és a szív, de még a lábacskák is mentek a levesbe, a belek és egyéb belsőségek mind a macskák lakomájául szolgáltak. Ha nem az Aszódi néni vágta le, és volt csirkefejünk, az is belement, Jóska sógor a taraját is, a csirkevelőt is szerette, sőt, a lábikákat is ő szopogatta el, no meg a nagyapám, a ti dédapátok.

Emlékszem, hogy fogta a cica a foga közé és húzta el a fenébe a beleket, most meg a mai macskák… na jó, nem épp whiskas- menü volt.

Édes kétféle levest is készített belőle, mikor melyiket:

 

1. Vagy sima csirkehúsleves készült ebből az aprólékból sok zöldséggel és cérnametélttel. Ehhez a zöldségeket nagyobb darabokra vágta, nem cicózott az aprítással.

 

2. Csirkebecsinált levesnek mondanám a másik félét, ami ilyenkor készült:

 

A leveshez került fehér és sárgarépa, kelkáposztalevél, és a végén (ha volt) egy kis marék zöldborsó, és vajgaluska volt benne a csúcs, a végén kis tejes berántással, később már kefires /joghurtos habarással került az asztalra.