A jó húslevest édes a következőkből csinálta:
- vagy öreg tyúkból vagy kakasból (ha csípett egy kakas, mi gyerekek egyből levágattuk, nem akartunk bottal járni a saját udvarunkban)
- vagy gyöngytyúkból (amíg voltak, mert merő jó szándékból sikerült a végén vad és szabad gyöngyösöket kinevelnünk)
- nagy ritkán marhából
- még ritkábban, olyankor viszont felemlegetve a „bácsit” (nagyapám nevelőapját, aki vadászni járt, és aki mellett ez gyakrabban került elő alapanyagként), fácánból
- leggyakrabban viszont „a kutyáknak kérek jó húsos csontot” – mondtuk a hentesnek, és húsos karajcsontból, meg minden egyéb csontból, amit volt. Na jó, tudom – ez csontleves. Nekünk azonban ez húsleves volt. Vajon hová soroljam be?
A baloldali képeken látható húsleveseket még Édes főzte nekünk…Édes tyúkhúslevese
Feldarabolt tyúkhoz tette a májat, zúzát, szívet is, aztán a megpucolt, nagyobb darabokra vágott zöldségeket, (nézzétek a képen: zeller, karalábé, fehér és sárgarépa, egy kis kelkáposztalevél került bele).
Sózta, egész hagymát, egész borsot, néhány fokhagyma gerezdet tett bele, felöntötte vízzel, és feltette főni.
Gyöngyözve készre főzte.
- ha fizetés után voltunk, akkor a hús is benne maradhatott a levesben, és tészta került bele fogyasztáskor.
- Ha messze volt a fizetés (akár előttünk, akár utánunk), akkor a félig puha szárnyas „kimászott a levesből”, és Édes második fogást készített belőle.
Édes „tésztikás” levese
Ha fokhagymás sült hús, vagy pörkölt lett a levesben főtt húsból, akkor a leves „tésztikás leves” lett.
- zöldségek
- cérnametélt
– és ez volt a kedvenc levesetek gyermekkorotokban nektek is!!
Édes tyúkpörköltje, ha kiugrott a tyúk a levesből
Máig emlékszem, baktatok az utcán, összefutok Juhos Sanyival, aki ipeg alaposan bevásárolt. Faggatom, mit főz, hogyan készíti, és mondja, tyúkot vett a piacon, mert egy jó tyúkhúslevesre vágyik. És te is kiveszed belőle a húst, hogy valami második fogást készíts?- kérdem.
Mire ő: egyszer, ezt csinálta egy barátnője is. Na, neki megmondta, „ha én veszem a húst, akkor az én tyúkom ki ne húzza a lábát az én levesemből!”
Anyám tyúkja kihúzta.
A tyúkpörkölt készítése, annyiban tért el a normál pörköltétől, hogy Édes elkészítette egy pörköltalapot:
- egy fej hagyma igen apróra vágva rákerült egy ek zsírra,
- aztán ha megpirult rajta, Édes megszórta piros paprikával, meg is borsozta, köményt is adott hozzá – aztán átforgatott rajta egy kis paradicsompürét, beledobott egy kis paprikát (paprikacsumát),
- felöntötte egy kis vízzel, és szép lassan forralgatta egy órányit legalább, ami elforrt, azt pótolgatta.
A levesből kivett, még nem teljesen puha húsdarabokat Édes beleforgatta a rotyogó pörköltalapba, és ebben párolta teljesen puhára. Nagyon fontos, hogy puha legyen – és ez annál időigényesebb, mennél öregebb volt a tyúkocska – de az is igaz, annál finomabb lesz a levese!!
A tyúkpörköltet 
asztalra tenni szép tálalással is lehet, kicsontozva a húst, apróra vágva, zselatinos pörköltével formába téve.
asztalra tenni szép tálalással is lehet, kicsontozva a húst, apróra vágva, zselatinos pörköltével formába téve.A tyúkpörköltból lett „Édes rizses húsa” is, ami kiadósabb volt, mert ugyanannyi húst apróra vágva sokkal arányosabban lehetett szétosztani az éhes szájak között.
S most miért főzöm gyakran? Mert mindannyian szeretjük az íze miatt, - és célunk is, hogy kevesebb húst együnk.
