Ilyet akkor készítek, ha a hentesnél eldorádó vár:
- van jó kis marhacsont, kérek hozzá egy kis lábszárhúst,
- van húsos disznócsont (tarjavége, karajcsont)
- és veszek hozzá csirkét, ha más nincs, farhátat, mellecsontot is
A többféle hús együtt a jóféle zöldségekkel valami mennyei ízű húslevest eredményez. Igen tudom, öreg Schirilla vegetáriánus volt, és köpködött a húslevesre, de azt is tudom (saját lányától hallottam), hogy az öreg patikamérlegen dekázta ki, mit evett, abban mi volt, mi hiányzik, és tablettákkal, pirulákkal pótolta a hiányzó anyagokat, vitaminokat.
Polecsák Andrásnak van igaza, amikor azt mondta: „ MINDENBŐL MÉRTÉKKEL”.
Ez a leves is mindenből tartalmazzon a húson felül mértékkel mindent:
- 1-2 répát,
- Fehér répát
- Kicsinyke karalábét
- 2-3 levél kelkáposzta levelet
- Egy fej vöröshagymát
- Pár szem borsot egészben
- Sót
- 2-3 gerezd fokhagymát
- Mérettől függően ½-1 fej zellert
- Zellerzöldjéből a vastag szárát, petrezselyemből is az ágait.
A húsokat, csontokat sós vízben, a hagymával, borssal és kelkáposztalevéllel felteszem nagyon, de nagyon csendesen forrdogálni. Csak gyöngyözzék, azt is csak hébe-hóba!
Adok neki 2-3 órától akár egy naphosszát is.
Aztán leszedem a tetejéről a zsírt, kiveszem a csontokat. – A velős csont Tamásé.
A karajcsontok mennek az asztalra tormával egy ebédre.
A csirkefarhátak oldaláról lekapirgálok egy kis húst, aztán mennek a visszamaradó csontokkal együtt a kutyák vacsorájába.
Jön a bezöldségelés: és megint gyöngyöztetem a levest, most már lefedve egy órácskát. Ez alatt minden zöldség puha lesz.
Ha van itthon zöldborsó, mehet bele, de csak az utolsó 10 percben.
Ha van gomba, pár karika abból is mehet bele, ugyancsak így a végére. Ámde a gombával vigyázni kell, mert azzal nem áll el rendesen a leves, ezért ha tényleg teszek bele, azt egy kisebb adagban, külön szedett levesbe főzöm bele a végén.
Tésztikás levesnek esszük, tehát cérnametéltet főzök ki egy másik lábasban, és külön tálkában tálalom leszűrve a leves mellé.
A zöldségleveleket is összeaprítom, megy külön kis tálkában az asztalra.
Kevés sót használok, sót is teszek – és borsot (!) Jóska sógor mindig borsozta a húslevest, megrótt, ha hiányzott az asztalról. Mostanság a keresztapátok borsozgatja a levesét.
Móricz Zsigmondot idézem nektek:
„Ejnye, micsoda leves ez- mondta az esperes. – Ilyen levest, barátom, ilyet nem lehet kapni semmiféle helyen a világon, csak éppen itt, ahol vagyunk. Mert a levesnek úgy kell készülnie, hogy abban legyen marhahús is, meg szárnyas is. lehetőleg kacsa. Azt aztán együtt főzik, annyi ideig, legalább huszonnégy óráig, hogy az úgy elfő, mint a homok. Még a tehén csontjának is puhára kell abban főni…Egy ilyen tányér leves a beteget lábra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi.”
