Judithkával egyeztettem, egyformán emlékszünk erre a régi tót ételre. Szegény ember elesége volt ez: csak liszt és krumpli kellett hozzá, a tojás – ha volt- jól jött bele, de nem volt lényeges. A hagyma csak ízesítésnek kellett hozzá. Az északibb tót vidéken gancának hívták a hamulyát. Másutt  „nyögvenyelősnek” becézték, mert biza elég nehéz volt nyelni, ha nem csúsztattuk savanyúsággal, pirított hagymával, szalonnapörccel – és sokszor nem volt mivel csúsztatni…

Felső kép balra: az elkészült, natúr hamulya pirított hagymával, jobbra: szalonnazsíron, serpenyőben átsütött, alattuk a sütőben átpirított hamulya..

Elkészítése:

A kb. egy kilónyi, megtisztított, kockára vágott krumplit megfőzöm sós, zsíros vízben, ami 1-2 ujjnyival ipeg ellepi. Szinte szétesésig főzöm! Juditka szerint teljesen szét kell esnie!

A fazekat a tűzön hagyva a krumplit összetöröm (anno villával, most azért krumplinyomóval ám), ha teszek bele tojást, akkor itt az idő, azonnal szétkeverem a forró krumplipépben!

Jobb kézzel kavarom, ballal szórom bele a réteslisztet. 6-7 maroknyi réteslisztet vesz fel. A végén a kavarás persze egyre inkább kétkezes lesz…

A krumplipépet és a lisztet fakanállal jó erősen keverve masszává főzve összedolgozom.

 Ha jó sűrű és még pöfög is, akkor lehúzom a tűzhely szélére, ott dolgozom addig, amíg a massza az edény falától el nem válik.

 Ekkor megzsírozott evőkanállal kiszaggatom: 

-          Így is ehető (bár így a legnyögvenyelősebb), ezért jó hozzá a pirított hagyma.

-          Tepsibe téve, zsírral-olajjal meglocsolva, vagy a zsírban barnára pirított hagymát a zsírral együtt egy-az egyben ráöntve berakom pirulni 10-20 percig a sütőben.

-           Lábasban, serpenyőben: hagymás zsíron átforgatom, aranysárgára átsütöm.

Fent Nyitra környékén hallottam szintén hamulyának mondani ezt az ételt - biztosan onnan hozták az Aszódra betelepített joggágyok, akik jöttek a földesúr Podmaniczkyvel. 

Olvastam, hasonlómód készül, csak Dödölle a neve Vas megyében.

Tudjátok:
„Éliás, Tóbiás,