A lecsót mostanság fehér paprikával készítem, amióta a gasztroenterológus azt mondta, a paprikát tényleg elég nehéz megemészteni a cellulóz miatt, de a fehéret a legtöbb epés még szó-szó jól emészti. Lényeg: a fehér a legkevésbé finom, de a legegészségesebb...
Most is így volt előkészítve: 4-5 paradicsom, 2-3 paprika, 2 hagymácska, (egy veres, egy lila), egy kis kolbász a férfiak száját betömni,
S volt egy elég szép cukkini is. Ő mondta nekem, hogy ne szenvedjek a rántott cukkinivel, tegyem nyugodtan a lecsóba.
Elindítottam a lecsót: hagymát aprítottam, pirítottam, a fehér paprikát és egy kis csípős zöldpaprikát hozzáadtam, frissek voltak, s így nem kellett semmi víz, kevés pirulás után volt annyi levük, hogy szépen párolódtak, aztán újfent pirultak.
No, akkor megpaprikáztam édesnemes jóféle házi pirospaprikával.Sóztam, borsoztam.
Elkevertem, és jöhetett az aprított paradicsom. (Nem Judithka-féle, héj nélküli, nem is a paprika előtt, az másféle lecsó: lecsó Judithka szerint címmel keressétek.)
Egy-két gerezd fokhagymát is belenyomtam, had legyen jobb íze.
(Tudjátok, a cukkini elég semleges – nem is, az túl szép jelzőnek!- kimondom: a cukkini íztelen.
- Viszont klasszul ízesíthető, ezért is használok fűszeres zsírt, és ezért is pirítottam, hogy a jobb íze mellé jobb tartása is legyen), és fantasztikus az állaga: roppan! úgy puha, hogy kemény!
Aztán hozzáadtam a lecsót, és összeforraltam. Elzártam a tüzet, és hagytam még picit putyogni, böfögni, kinek mi a hangutánzó szava arra a kis bugyborékolásra, amíg le nem hűl.
A minőségét mutatja, hogy Fanni, csak te ettél belőle, a többieknek nem hagytál…
Aztán olvastam, hogy van, aki paprika helyett használja a cukkinit – de én szeretem a paprikát benne, s az paradicsomos cukkini. Jobb volt így mellé, megpirítva, roppanósan a cukkini.
A következő adag végén – újfent Fanni kedvére- belekanyarítottam egy kis felvert tojást is, tartalmasabbra téve a cukkinis lecsót. Úgy is jó!!!!!!!!