A piros keresztapátok gyönyörűséges tearózsája … a rózsaszín Édes apró parkrózsája.
Az élénkpiros szirom a frissen szedett, a sötét feketésvörös a zörgősre szárított rózsaszirom
Most, mikor e-sorokat írom, ősz van, lassan véget érnek a fényes napok, a kertben pókok szállnak fonalainkon a télbe, a rózsák kinyílnak még egy utolsót: nna, ez az utolsó alkalom igazi (és nem benti vagy virágbolti) rózsaszirom begyűjtésére.
Innen jutott eszembe, leírom nektek, hogy csinálom.
A rózsákat érdemes délidőben, a napról átmelegítve leszedni, állítólag ekkor a legtöbb bennük az illó és egyéb finomság. A frissen szedett rózsát átmosom folyóvíz alatt.
Megszárítom és szétszedem a rózsát szirmokra. A bimbókat csak a zöldtől tisztítom meg, mosom, lecsöpögtetem, szárítom és szárítom... Mind a bimbókat, mind a szirmokat ehhez kiteregetem pl. papírra, lyukacsos fonott kosárkákba, és világos, száraz helyen időnként átforgatva szárítom őket. Akkor jó, ha már törnek, annyira zörgősre száradtak. Az egész rózsafejeket, nagyobb bimbókat ágastul, fejjel lefelé lógatva és szellős helyen szárítom!
Vigyázat! A kajamolyok szeretik a száraz virágokat! A kiszárított szirmokat lyukas papírdobozban, fémdobozban elzárva kell tartani, és a következő év rózsavirágzásáig el kell használni. Utána fakul, veszít az aromáiból!
Teának való használatához: hibiszkusszal, csipkebogyóval, vörös rooibos teával vagy piros aszalt gyümölcsökkel egyaránt keverem.
Fűszerkeverékben:
Az arab Ras-el Hanout, berber fűszerkeverék vagy karácsonyi illatos fűszerkeverék részeként jó a rózsaszirom a konyhámban.
