Azt hiszem, Ica egyszerűen és jól főz. Íme egy nagyon jó recept tőle, ami igazolja ezen állításomat.
Ica a csirkemellet vékonyra bontja szét, besózza, megkeni kevés tejföllel, ráfektet vékony sajtszeletet, a szélére uborkacsíkokat rak, majd szépen felsodorja.
Körbetekeri annyi bacon szalonnával, hogy ne látszódjék ki semmije sem, aztán összeköti madzaggal, ki ne folyjék sütés közben a sajt.
Kevés vízzel puhára párolja, majd pirosra süti a göngyölegeket.
Mellé salátát ad, amit olajjal, almaecettel megspriccel, és rászór kevés fehér valamit: juhtúrót, márványsajtot, fetát...Fincsi!
A minap azzal lepett meg a keresztapátok, hogy olvasgatta ezt a blogot. Hoppá! Ezt se gondoltam volna…
S mondta, igaza van Judithkának, tényleg olyan olvasni, mintha beszélgetnénk, s mesélném, éppen mit csinálok. (Ez dicséret!)
Ámde. Kéne egy családfa, vagy valami, hogy ki-kicsoda, mert még ő is, aki mindenkit ismer, néha kapkodja a fejér, kiről beszélek éppen. Nohát, Laci kedvéért elmesélem: Ica takarítónő volt a munkahelyemen (ma már nyugdíjas), egy régiféle négylakásos öreg ház kis lakásában lakik, ő vitte be a vizet és a vécét, (tudjátok régen kint volt a gangról megközelíthető közös WC-csoport). Megküzdött mindenért, felnevelte férj nélkül a lányát küzd a bolond szomszédjával, tele van a fizikai munka miatt nyavalyákkal – és mindeközben nagyon szeret élni, élvezi minden nap apró ajándékait, szeret enni és imád főzni. Esténként, amikor én még bent dolgoztam, de ő már bent volt, néha beszélgettünk, akár kávéztunk is együtt, s persze az ételekről is szó esett. Hát, tőle van ez a recept…
