Ez az!! – mondád nekem, Katinka – ezt a húst szeretem a legjobban, - s egy kis szemrehányással- ez miért nincs még fenn a blogon?!Úgy tedd fel légyszíííí, hogy könnyen megtaláljam.
Nézem, nézem, keresem – nincsen, aztán megleltem, de valahogy nagyon nehezen. Újracímkézem: a címében is ott lesz, hogy Katinka kedvence. A bevezetéshez még annyit, hogy volt egy Szántó Györgyi nevű barátnőm, aki azt mondta, amikor édesanyám feltette a húst, és ő látta, hogy hidegen, rádobja a zsírt, felönti vízzel – hát nagyon csúnyákat gondolt Édes szakácsságáról, hiszen ez ellentmondott mindarról, amit a hús sütéséről nekünk tanítottak. (Mi még tanultunk főzni az iskolában.) Aztán megkóstolta, kapott a sült húsos zsírból is egy üveggel, s – amikor ezt mondta, mutatta is az otthonában – azóta is így készíti a sült húst. Na meg a zsírját is!
Ennyi mese után a recept: karaj vagy comb, sok fokhagyma, só kell hozzá alapjáraton és disznózsír.
Sült hús és sült zsír készítése lábasban
Édes a karajt felszeletelte centis vastagságú szeletekre, lemosta, tisztára törölte, besózta, bedörzsölte borssal (néhanap kis köménymagot is rászórt), és betette a lábasba őket.
Aztán körberakta rengeteg fokhagymával, megkente összevágott, szétnyomott fokhagymával a hússzeleteket, leöntötte egy kevés hideg vízzel, és rárakta a rengeteg zsírt, - amiből majd lett az Édes sült húsos zsírja- lefedte a lábast és feltette lassú tűzre.
Két-három óra múlva, ha már a hús vajpuha volt, akkor levette a fedőt, leöntötte a zsír nagyját bödönbe, és zsírjára sütötte a húst.
Ha nem volt cél a sült zsír készítése: akkor kevesebb zsírral készítette. Nézzétek a képeket, esszük krumplipürével, párolt zöldségekkel, gombás rizzsel, lencsefőzelékkel, főtt vagy éppen héjában vele sütött, esetleg a zsírjában utána sütött krumplival is…
Édes sütőben sült karaja
Sütőben is így készült, bele a hússzeletek, rá a víz, a fokhagyma, sok zsír - ha zsírt akartunk, kevés olaj vagy zsír, ha csak sütni a húst.
Édes csak lefedte, és hagyta 3-4 órát sülni. Most azt mondom, 150 fokon középen, légkeveréssel (anno a sparheltben csak úgy.)
Ha puha volt, a zsír nagyját leöntötte, aztán fedő nélkül megpirította a húst, lepirította a zsírt. Édes néha-néha cifrázta: a félig puha húst kivette a sütőből, friss fokhagymával megtűzdelte vagy átkente paprikás-borsos fokhagymás péppel, visszarakta a sütőbe, és megpirította.
A visszamaradó sült zsír jó kenyérre, főzéshez, és fantasztikus, ha előre megpucolt krumplit gyorsan megsütök rajta. (Ez az egyik képen ott van, és a következőkön meg a végeredményt muatatom meg.)
Édes-féle sülthús grillen
Grilles változatom erre: a félig puha húst kiveszem a sütésből, és így előkészítve, fokhagymás olajjal megkenve grillrácson pirosra sütöm, és isteni. Azért jó, mert sokkal gyorsabb, mint a sima grill, a hús pedig szaftosabb.
Édes sülthúsos zsírja:
Mielőtt megkérditek, mi van a képen: egy tepsi, benne a forró zsír és a szélén a karéj kenyér belemártva, épp a kezenben tartom, megsózva, és hammm!!! Bekapom rögvest.
Ahogy a húsnál elmeséltem, Édes a mezei disznózsírt a lábasba tette a befűszerezett karajhoz. A zsírjára sütés alatt a zsírt leöntötte a zománcos zsírosbödönbe, (én már csak kis üvegekbe töltöm, nincs itthon zsíros bödön), amíg csak annyi maradt a lábosban, amennyi a hús megpirítására kellett.
- volt a tiszta zsír (bödön)
- és a végére maradt az a zsír, amibe belekerült a sütéshez használt hagyma, fokhagyma, ez befőttes üvegbe ment, hamar megettük mi kenyéren. Ez ízlett annyira Szántó Gyöngyikének is!!!!!
Édes gazdag sülthúsos zsírja
Édes ilyet max. disznóvágáskor, vagy valami komoly jutalom (Kiváló dolgozó...) kézhezvétele esetén készített. A sülthúst a bő zsíban úszva kis tűznél hülyére sütötte, mai szóval konfitálta, de nem pirította meg, hogy teljesen puha maradjon.
Kivette a zsírból a deszkára, ott apró kockákra vágta (tulajdonképpen darálni kellett volna, de nem akart annyit mosogatni), a húst befőttes üvegbe rakta, ráöntötte a forró zsírt, így hagyta megdermedni.
No ebből tényleg gazdag ember zsíros kenyerét lehetett enni! kegyetlenül finom volt...
Édes féle sült hús maradékának hasznosítása
Édes a sült hús szaftját - főleg ha szinte nem is volt zsír, vagyis kenyérrel nem nagyon ehettük- a rajta lévő kevés zsírral általában kis lábasba vagy üvegbe tette, és felhasználta a következő főzéskor. Minden finomabb lett tőle, a lecsó, a leves, a főzelékek…
Ha véletlenül maradt a húsból, és az már kevés volt annyi embernek, akkor Édes a húst felcsíkozta, és mártásos húst készített belőle, amolyan mismást, (az paprikás hagymás volt), vagy savanyú tokányt, hogy is hívják? Vetrecét.
És most kommentálás helyett egy idézet következik, íme: