Melinda gombócos csorbáját elébb leírtam, mint a sima csorbáját, pedig azt ettem először. A csorba „juliennre vágva” vagy „reszelt csorba” néven már meséltem nektek a zöldségek metamorfózisáról. Ugyanazon étel más és más, ha ugyanabból a kigyúrt tésztából más és más formát készítek, s a zöldségleves is más kockákkal, reszelt vagy juliennre vágott, netán hasábra szelt, karikázott vagy óriási zöldségdarabokkal…
Amikor a munkából hazaértem, Melinda épp nekivágott a csorbának. A képeken balra Melinda, jobbra Fanni, és minden másutt az aprózott hozzávaló. Mondta is Melinda, innentől könnyű lesz, mi már Fannival túl vagyunk a nehezén- Az igaz, de az érdemi részre épp hazaértem, s fotózok is, riposztoztam, és így rögzítettem nektek, hogyan készíti Melinda a maga csorbáját. (Az övé éppúgy egyéni, mint Ibié!)
Ha pontosan meg akarom fogalmazni, számunkra mi a MELINDA CSORBÁJA lényege, miben más, mint a többi, akkor a következő lépésekben különbözik:
- Melinda nagyon-nagyon aprózza, gyakran megreszeli a zöldségeket, mindenfélét belerak, ha csak egy darabka van valamiből, akkor is. Hagyma, fokhagyma ki ne maradjék!
- és tesz bele ZÖLDBORSÓT (mirelit volt, azt mondta, abból is kell feltétlenül, ha csak egy marokkal is a levesbe!)
- Káposztát, a sima fejes káposztát is vág bele pár levéllel, kelkáposztát is, krumplit is. (ezek ibinél pl. nincsenek!!!), ha van zeller, (szárzeller, zellerzöld a fejes zellergumón kívül), azt is
- A végén paradicsomozza egy egész üveg paradicsomlével (ez is más!)
- Legalább egy húsos piros paprikát felkockáz a levesbe, úgy főzi bele (ez előfordul Erdélyben másutt is, úsznak a csorbákban a paprikacsíkok, kockák, nagy darabok, kis cafatkák egyaránt.)
- Csípős pirosarannyal (vagy saját készítésű csípős paprikakrémmel) ízesíti a legvégén – ettől és a paradicsomlétől az egész leves rózsaszínes, érdekesen más lesz, mint a megszokott csorbák.
- Nem tesz bele rizst! egyáltalán nem! Azt mondta, „Ennyi zöldség mellé minek?!Úgy finom, jöjjön ki a zöldségek íze…”
Akkor most a zöldségek íze helyett jöjjön a készítés részletes menete. Nézzük a lépéseket, ahogyan a fenti képeken láttátok, Melinda a nagylyukú reszelőn minden hozzávalót lereszel, vagy apróra kockáz. Répát, fehér répát, zellert, karalábét reszel. Kockázza a káposztát, a paprikát, aprítja a hagymát. Jó sok lestyánt (ahogyan mondja: LEOSTYÁNT), petrezselyemzöldet, zellerzöldet összeaprít.
A nagy fazékba belepakolja az összes zöldséget, a húskockákat s ha van csont, akkor azzal rakja meg az alját „megágyaz a levesnek”.
A sorrend: csont, húskocka, répa, fehér répa, paszternák, hagyma, fokhagyma. Ekkor már felönti egy csomó vízzel, és melegedni teszi. A nagy csomó víz igazándiból sok, Melinda annyi vizet öntött, hogy azt hittem, vízízű lesz a leves, ehelyett isteni finom lett… Kb.
Melinda szépen tartotta a főzési időket a káposzták, később a krumpli, legvégén a zöldborsó ment a levesébe.
Utána jött a csípős paprika, s az Irma nénitől (Melinda édesanyjától) kapott paradicsomlé.
Ezzel már csak elkeverjük, és kész a Melinda féle csorbaleves.
A legvégén a sok-sok összeaprózott zöld!!! Ahogy már írtam, sok lestyán, petrezselyemzöld, zellerzöld egy nagy csokorban = Melinda –féle levesízesítő…A fenti középső kis képen az összevágott zöldség tömegéből láthatjátok, tényleg nem sajnálta Melinda a levesből őket.
Sajnos a képeim nem adták vissza azt az opálos, rózsaszín derengést, ami annyira szép benne!
A felső kis képek a másnapi fogyasztást mutatják, ez a mennyiség futotta két napra, de el is fogyott az egész...Azóta már többször főztem így, nekem ez a paradicsomos savanykásság- csípős paprkásság sok-sok zölddel nagyon bejött.
