Szeretjük a gombócos leveseket, (a gombócokat a levesekben), de apátok nem nagyon ette velünk a gombócot belőle, erre kitaláltam a vajas galuska juhtúrós változatát – aminek karakteres –de kellemes!- juhtúrós íze van a szánkban, és ennek köszönhetően erre apátok azt mondta: „Ezt a gombócot már meg lehet enni”…
Hozzávalók:
egy darabka vaj, egy kis kockasajt, egy darab juhtúró, egy tojás, annyi liszt, amennyit felvesz, (10-12 evőkanálnyi nekem), só, esetleg bors.
Elkészítése: Nézzétek meg a tányéron: alig van vele munka. Odaütöm a tojást, megfűszerezem, mellé teszem a juhtúrót (azért ilyen szép a formája, mert backamadarasi), a sajtocskát. Villával összenyomom az egészet, beleszórom a lisztet/lisztféléket. Elkeverem és kész is. Kicsit részletesebben:
1. Tálban habosra összekeverem az alábbi hozzávalókat:
- tálba teszem a diónyi darabka vajat (tányéron legfelül láthatjátok)
- mellé teszek kb. ugyanannyi juhtúrót (ha van több juhtúróm, akkor elhagyom a vajat!!!!!!!!!!!)
- egy mezei kockasajtot teszek hozzá (reszelt sajt, feta, bármi jó hozzá, amilyen sajt
- jöhet egy tojás beleütve
- végül fűszerezem: só, bors, esetleg szerecsendió, és jó zöldfűszer is bele
2. Hozzáadom a lisztet (annyit, amennyit felvesz):
- általában 2 ek sima lisztet szitálok bele,
- aztán 1-2 ek réteslisztet simán belekeverek,
- majd 1 ek búzadara jön,
- és addig keverek hozzá lisztet, mígnem kellemes, szaggatható keménységű tésztát nem kapok.
3. Pihentetem 10-30 percig. (Nem feltétlenül kell, de a gríznek tesz jót, megduzzad, és puhább, lazább, könnyedebb lesz a gombóc tőle.
Megvárom, hogy feljöjjenek a gombócok, pár percig gyöngyözve, kis lángon forralom, aztán a tüzet elzárva, lefedve pihentetem.
Nagyon finom így, zamatos, erőteljes ízű, gombócot kaptam, azt hiszem, ezt még köretként is használom, szaftos húsok mellé!!!
