Így főz anyátok

Georgi jordániai munkatársam volt. Céges bulik alkalmával úgy táncolt, mint a parkett ördöge, aranyos volt, kedves, igyekvő és néha nagyon balkezes. Ám a salátája olyan finom volt, hogy a céges „batyus” jellegű baráti összejövetelekre mindig ezt kérték tőle még a lányok is!

A leírás teljesen az ő receptje, ahogyan nekem leírta.

A salátához kell:

-          0,2 kg kivi, vagy eper vagy banán, vagy vegyesen

-          0,5 kg paradicsom

-          0,5 kg uborka

-          1 csomó retek

-          2 csokor petrezselyem

-          1 csomag zöldhagyma, vagy 2 fej vöröshagyma, vagy kombinálva

-          3 db citrom

-          3 gerezd fokhagyma (én többet szoktam)

-          0,5 dl étolaj (de olíva a legjobb)

-          1 tk só

-          0,2 kg juhtúró

-          Csipetnyi őrölt fekete bors

Készítés:

-          A fokhagymát összetörjük sóval

-          A retket, uborkát kis kockákra daraboljuk

-          A petrezselymet apróra vágjuk, és az egészet összekeverjük

-          A citromokból kifacsarjuk a levet,  és beleöntjük a salátába

-          A salátát fűszerezzük borssal, ráöntjük az olajat és elkeverjük

-          A feldarabolt gyümölcsökkel és rászórt juhtúróval a tetején tálaljuk

Georgi saláta másként, VARIÁLVA:

 Juhtúró helyett variáció sajtokkal

A Georgi által megadott 20 dkg juhtúróból nem veszem előírásnak sem a mennyiségét, sem  fajtáját: nagyon klassz ugyanis hozzá a feta sajt, rákockázom a saláta tetejére, de  ha nincs, akkor is finom a saláta…Jó a kecskesajt is!!!

Az is bevált, hogy a sajtot gyakran mellé teszem, s nm bele, mert csak az keverje bele, aki így szereti.

Színes borsokkal!

Csipetnyi őrölt fekete bors helyett próbáltam durvára darált színes borssal is, a saláta többet is kibír és igen finom így is!

Gyümölcsös salátaöntettel

Készítettem úgy, hogy a gyümölcsöket apróra vágva egy-az egyben a salátába kevertem,  a citromlevet az olajjal, sóval és a borssal külön kevertem össze homogénre, így kevertem össze és így is fantasztikus volt

Georgi salátája kovászos uborkával

Próbálkoztam az alma és az ecetes/ kovászos uborka becsempészésével is a salátába – azzal is jó volt. SŐT!!!!

Georgi salátája joghurtos öntettel

Néha egy kis joghurttal keverem össze az öntetét: szuper!

Amit Georgi salátájából megtanultam: a gyümölcsök alkalmazása a salátákban, ezért aztán simán megpróbáltam egy zöld salátán a kivit, a gránátalmát, és igen meg lettem dicsérve…

Emőke adott valami papírlapot, kézírással teli Dorisznak. - Ez mi? –kíváncsiskodtam,

Kiderült, Emő hozott lekvárt valamihez, s Dorisznak annyira  bejött, hogy elkérte a receptjét,  neki ugyanis annyira ízlett, hogy szeretne idén befőzni is ilyet.

- De hát miért nem a Laci receptje szerint főzöd?!- hüledeztem.

- Mert ehhez nem kell semmi tartósítószer - érvelt Emőke. A Laciéhoz sem! –érveltem én.

- Mert ez olyan finom???!!!!- nyüszítette Dorisz (érezte, hogy éppen cserbenhagyta mindenki keresztapját a családban).

Hát, Dorisz kedvéért leírom Emőke édesanyjának leírását, és a kedvetekért, Laci kedvéért, jelzem, hol tér el a két készítés.

Kb. 2-2,5 kg jó érett barack.

5 liter vizet tegyél fel forrni, ha felforrt, egyetlen pillanatra tedd bele a barackokat, hogy le tudd húzni a bőrét, majd magozd ki és mérd le.

(Intermezzo pár nappal később. Emésztettem Emőke receptjét, átgondoltam, mi hogy készítjük keresztapátokkal, hogy csinálta Édes, és rájöttem, se dzsemnek, sem lekvárnak nem szedjük le a sárgabarackok héját.  Te Emőke, - mondtam neki, - mi a fenének húzzátok le a barack bőrét? Hiszen sárgabarack, nem őszi, azt nem szokás leszedni?!

- De hát lekvár lesz, abba nem kell a barack héja- szögezte le határozottan, majd némi gondolkodás után még határozottabban folytatta- így csinálta a nagymamám, így készíti az édesanyám, leszedjük a héját és kész. - Hát, ez a punktum esete…Emő és Dorisz hámoznak.)

Ha érett a barack és elég édes, akkor 1 kg cukor elég a 2 kg barackhoz.

(Még egy belejegyzés: Fontos ez a mennyiségi arány, ne lépjétek át - és érdemes kóstolni! ami tény: minél több a cukor, annál jobban eláll a lekvár, de annál drágább és édesebb is. Dorisz az mondta - már bocsánat a szó szerinti idézetért- "seggragasztós lett a lekvár"  - izé... milyen? kérdeztem vissza- hát túl édes, na. Ezért mondtam a mi családi baracklekvár receptünknél: kóstolni a barackot, és inkább csak 40 dkg cukrot vegyünk a kilónyi barackhoz, és a barack héja is bele van mérve a mi receptünkben, ugye...)

Mérés után öntsd rá a barackra a cukrot, takard le és hagyd egy éjszakán át állni.

Másnap törd össze kézzel, hogy darabos legyen, majd tedd fel főni.

Sűrűségtől függően főzöd kb. ½-1 órát.

Rotyogás közben kevergesd, ha meghúzod az alján a fakanalat, s ha hamar összefut, akkor még nagyon híg, folytasd. (Akkor jó, ha nehézkesen, lassan zárul össze a fakanál nyoma!)

Amikor megfőtt, kitisztított üvegekbe kell tölteni, majd kupak rá.

Az egész üveget fejre kell állítani 5 percre, hogy vákuumot képezzen, ezáltal zár jól az üveg. Száraz dunsztba kell tenni 2-3 napra, míg ki nem hűl.

Dorisz elment a piacra, vett sárgabarackot és megfőzte…Keresztapátok is eljött velem a piacra, de mi nem kaptunk szép befőznivaló barackot: nagyot, puhát és édeset. Viszont kapunk kóstolót Dorisztól…és ígért fotókat is a befőzéséről! Ha megkapom, ide rakom nektek!

Két karakteres piros növény, teli flavinokkal, antioxidánsokkal, a belőlük készített gyümölcskrémlevessel csupa egészséget eszünk kanállal!

Hozzávalók:

20-30 dkg szeder a piacról (vagy egy kis mirelit szeder), 1-2 ek cukor, 1-2 ek méz, kis őrölt fahéj,

2 dl gránátalmalé, 1-2 dl narancslé vagy almalé  

A 25-30 dkg szedret megszórom 1-2 ek cukorral, megcsurgatom egy kis finom mézzel (most volt még a vadmálnamézből, amit vidékről hozott az unokahugom, de jó a mezei virágméz is!), hagyom jó sok levet engedni.

Persze ez a lé még kevés, ha összeturmixolom, akkor túl sűrű lenne, inkább pép, mint leves.

Ilyenkor vagy almakompótot, vagy kifacsart, jó rostos narancslevet öntök hozzá (csupa daganatmegelőző hatású gyümölcsök, ugye érzitek?!), de jelen esetben hozzáadtam a képen is látható gránátalmaléből erős másfél dl-t. Bolti, de finom! Összeturmixolom, és ta-dááámm!! -tálalom nektek langyosan is, hidegen is. Édes-fűszeres ízű, pikáns illatú oregano levekkel is ettük.

Van olyan kép is, amelyet narancsléval, narancsgerezdekkel összeturmixolva készítettem, és van almaleves változat is lefotózva - így is, úgy is finom volt!!!

Tinka, mondtad, írjam le ezt a gyümölcslevest, mert még a szokottnál is finomabbra sikerült. Kérdezted, mitől villányi, hát a bortól (2010-es portugieser) és a villányi Mamától felhozott epertől.

Hozzávalók:

-          pár szem ízes eper

-          2-3 maradék őszibarack befőtt

-          Egy árva körte

-          Fél almácska

-          2-3 ek repceméz,

-          1-2 dl villányi vörösbor, fahéj, szegfűszeg, kardamom, citrom  

Ebből akartam nektek valami gyümölcslevest összeütni.

Azzal kezdtem, hogy ezt a pár maradék gyümölcsöt összeaprítottam. (Nem nagyon apróztam, tudtam, hogy turmixolni fogom a végén!)  Gondoltam, egy a sok gyümölcsleves közül, amit nap, mint nap készítek nektek. (Nem gondoltam, hogy kérni fogod a leírás rögzítését…)

Tálba tettem kevés vizet, belereszeltem a citromot, bele is facsartam a levét. Beleraktam a gyümölcsdarabokat, és a tállal odatettem őket a tűzhely mellé, hogy rögvest kéznél legyenek.

Ez részeges leves lesz - odakészítem a pohárka vörösbort rögtön a tűzhely mellé!

Készítettem repcemézből karamellt, vagyis simán beraktam a lábaska aljára a mézet és karamellizáltam, azaz addig hevítettem, amíg aranyszínre nem barnult (ne tovább! Ha odaég, akkor annyi- dobhatjátok ki!).

Azonnal rádobtam a gyümölcsöket, sisteregtek, átforgattam őket, aztán gyorsan, nehogy odakapjon a karamell, felöntöttem egy dl-nyi vörösborral. Megszórtam fahéjjal, szegfűszeggel, pici zöld kardamommal, átkevertem, és jött a kevés citromos áztatóvíz.

Felforraltam, elzártam, hagytam hűlni. -  Aztán langyosan turmixoltam. Ha kevés a folyadék, túl sűrű lesz, ezért szoktam hozzáadni egy kis gyümölcslevet, narancslevet vagy őszibarackot, néha almát – itt őszibarackléból volt idehaza kb. egy fél pohárnyi, azt is hozzáadtam.

Ha összeturmixoltam, már kész is. Rém egyszerű, nem?

A tálalás attól volt szép, hogy virágzik a yucca – annak a virága ehető, s a bazsalikom is, zsálya is, annak is szórom a virágait az ételeinkre, sőt, gyümölcslevesekhez teszek:

-          Mentalevelet

-          Citromfű levelét

-          Görög bazsalikom pici édeskés-mentás levélkéit

-          Az az igazság, de néha kakukkfű, cirmos oregánó is kerül bele – de ismerjétek el, nagyon szépek a virágokkal! S amióta ültettem verbénát, azzal is díszítem a levestálkáitokat, bizony…(a képeken fent jucca a fehér, verbéna a sok kis színes virág!)

Egy szelet édes tüskés uborka a Kalahári sivatagból? Hát, ez még kérdésnek is jól hangzik. Ezt a soknevű kiwanot hívják angol paradicsomnak, melanonak, szarvas dinnyének is, pedig voltaképpen uborka, a tökfélék családjából. Kúszónövény, s mint a tök, nagy levelei vannak, szőrös indái, kocsányai, rücskös uborkás termései.

A vastag héja nem ehető, de a húsa (a képen láthatjátok, ez az áttetsző, zöldes, kocsonyás zselészerű valami) és a magja fogyasztható, (bár a dinnyemag-méretű, fehér  magja, mint az uborkáé: segíti az emésztést, viszont elég íztelen).

A húsa semleges szagú, savanykás ízű, talán fiatal tök egy kis sárgadinnyével.

A héja először zöldeskék, zöld, s ahogyan érik, sárgul – akkor ehető, ha már a rücskök körül is teljesen besárgul. Utóérik, de éretten nem áll el sokáig, tottyad, és savanyodik, mint ahogy az uborkáknál is előfordul.

Felezzük, aztán félbe-harmadba vágjuk, és szép komótosan elszopogatjuk, vagy kikanalazzuk. Felkarikázva mutatós a gyümölcssaláta tetején, a magocskás, savanykás leve húsok mellett éppúgy elfér, mint egy-egy gombóc fagylalt, jégkrém mártásaként.

Ha szépen akarjuk tálalni, a félbe vágott, még inkább a hosszában felezett gyümölcshéjba visszatehetjük a kiwanot, vagy pl. a joghurttal elkevert borsos, fokhagymás kiwanot, mint pikáns és méregdrága de finom grillköretet…

Állás közben utóérik!