Így főz anyátok

A csirkeszárny pácolásánál írtam le nektek a grúz piros szósz készítését, de rájöttem, kiemelem magában is, ugyanis annyira finom, és ha készítitek, olyan klasszul eláll, és 1-2 ek annyi ételt feldob (pl. főzeléket, húspácot, tésztás szószokat), hogy muszáj önállóan is bemutatnom nektek.

 

Ez egy paradicsomos mártás, nem paprikás, mint az adzsika.

Elkészítéséhez előveszek egy fedeles edényt, és beleteszek kb. 2 dl sűrített paradicsomot, (vagy besózott paradicsomból főzöm, esetleg vegyesen, mint a képen is), majd hozzáadok szép sorban:

 

-           ½ dl olívaolajat,

-          Opcionálisan:1 ek hmeli szunyeli fűszerkeveréket

-          Az olajban jól elkeverve 2-6 (mi inkább hat) gerezd összevágott fokhagymát

-          1-2 ek jóféle mustárt (a grúz mustár hasonlít a román sárga mustárhoz, én általában magocskás dijonit használok, mert a romániai sárgák elfogytak…)

-          Adok hozzá 2-3 ek almaecetet.

-          Végül megkóstolom, akkor jó, ha picit édes, ez nagyrészt a paradicsomon múlik, ha nem az, akkor 1-2 tk barna cukorral állítom be a kellően édes ízt.

-          Worcestershire szószból is lehet hozzá löttyinteni, kb. 1-2 ek mennyiséget. Ez utóbbi opcionális!

 

Ezt a szószt épp csak összeforralom, rögvest leveszem a tűzről.

 

Jó mártásnak, jó pácnak, finom adalékoknak.

Ha befőzésként készítem, akkor hosszabban forralom, előmelegített, kifőzött kis üvegekbe teszem. A tetejére 1 ek olajat öntök, lezárom. (Ne feledjétek a fedelet sem kifőzni!) Az üvegcséket fejre állítom pár percre, (tuti módszer arra, hogy kiderüljön, ha rosszul csavartam rá a tetejét, s azt mondják, agy a fedelet is jobban sterilizáljuk!), aztán meleg dunsztba teszem, ott hagyom kihűlni.

Van már két éves is, és még nem romlott meg.

 

A hmeli szunyeli elkészítéséről röviden annyit, hogy 1-2 kk fűszerből keverjetek össze: petrezselyemzöldet, kaprot, zellerlevelet, bazsalikomot, majoránnát, borsikafüvet, babérlevelet, őrölt koriandert, és ha van sáfrányos szeklicétek, kék lepkeszegmagot, akkor azt adjatok hozzá, és ki ne hagyjátok a chili paprikát, vagy más csípős paprikapépet! Nagyon karakteresen ízesít – de ez a szósz a hmeli szunyeli nélkül is nagyon finom!!!

 

Apátok nem emlékszik erre a rakott tésztára, de keresztapátok igen: igazi menzai finomság volt. Én tényleg szerettem, ilyen rakott tésztákkal Édes nem igazán bíbelődött odahaza. Vagyis ezt is az aszódi általános iskola menzáján, Aszódi néniék készítették.

 

A több rétegben rakott tésztában volt dió, mák és lekvár, s talán alma is, de a dió-mák-baracklekvár rétegrend az bizonyos.

 

Hozzávalók:

-          ½ kg hosszútészta

-          Két maréknyi megpucolt dió

-          Hasonló mennyiségű mák

-          Kristálycukor, egy vaníliás cukor

-          1 lapos kk őrölt fahéj

-          1-2 alma

-          Egy citrom

 

1. Előkészítem a tölteléket:

-          megdarálom a diót cukorral

-          megdarálom a mákot is cukorral, azt reszelt citromhéjjal adok neki egy kis aromát

-          előveszem a baracklekvárt, kevés rummal folyósítom-bolondítom

-          megreszelem héjastól az almát, fahéjas vaníliás porcukorral ízesítem.

 

2. Kifőzöm a tésztát.

 

3. A tésztát egy kicsit ragacsossá kell tenni: ehhez tojássárgát keverek össze vajjal és egy kevés porcukorral, és ebbe a vajas-tojásos masszába forgatom bele a kifőtt tésztát.

 

 

4. A tojásfehérjét habbá verem, jó kemény habbá – és lazán összeforgatom a tésztával.

 

5. Egy jénai tál alját megszórom édes morzsával vagy zsemlemorzsával (kekszmorzsával).

 

6. A tésztát nagyjából 3 részre osztom, és az első harmaddal beterítem a tál alját.

 

7. A tészta első rétegét megkenem a rumos lekvárral, aztán a lekvárt megszórom a cukros darált dióval.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

8. Jön a tészta következő harmada.

 

 

 

 

 

 

 

9. Megszórom a cukros-citromhéjas darált mákkal, és azt beborítom a reszelt almával.

Az almát megszórom fahéjas vaníliás cukorral.

 

10. Erre jön az utolsó harmadnyi tészta.

 

 

 

 

 

11. A tészta tetejére egy kis rumos lekvárt simítok (abba is facsarok egy kiis citromlevet, ha van otthon). Ha van maradék dió, azzal is megszórhatom.

 

12. Sütőben megpirítom 35-40 perc alatt.

 

 

 

 

a.)    növelem az alma mennyiségét, vastagabb rétegben teszem a tészták közé.

 

b.)    Csak almát teszek hozzá, és a nagyon vékony cikkekre vágott almát belekeverem a tésztába, úgy egyben sütöm meg.

 

c.)    Az almán kívül a cukros mákot is hozzákeverem a tésztához, és akkor ez egy almás mákoshabos tészta.

 

d.)   Csak a dió - lekvár – mák lesz benne, ahogyan emlékeztem is.

 

e.)    A baracklekvárra szórom a mákot és az almára a cukrot diót.

 

f.)     Lekvár-alma dió választja el a tészta rétegeket.

 

 

A mazsolát folyton kihagyom, mert nem eszitek, de rakható bele!

 

 

 

 

 

 

 

 

Már beszéltünk arról, hogy a parasztrántotta alapja a tojás, a krumpli, s ha lehet a szalonna, s ebbe jön aztán mindenféle maradék étel, kenyér, zöldség, stb.

Aztán ha nincs más, csak krumpli-maradék, elég ám azzal is gazdagítani a rántottát, sőt!!! így is favágó reggeli.

Nna azért nem olyan szegényes ám ez! ha van tojás és krumpli, nem hal éhen egy tót sem…a jóféle sült krumplis, sült hagymás krumplis ízekről nem is szólva.

 

Hozzávalók:

személyenként kicsit kevesebb tojás, mint amennyit rászánnánk.

Hagyma jó bele, de nem sok, mondjuk 4 főre egy kis fej, fél fej vereshagyma.

Krumpli maradék

Nálam legtöbbször a héjában sült krumpliból adódik: megsütöm, fejenként a 2-3 szemet, plusz kettőt a vendégnek, aztán mindig marad belőle. Ezt a krumplit megpucolom és készítek belőle mást:

-          megreszelem, hagymás zsírra dobom, sózom, borsozom, esetleg paprikázom és jól lelapogatva rösztifélét sütök pl. libazsíron, szalonnazsíron, mikor min, ami adódik idehaza, vagy sima resztelt krumplit készítek.

-          felkockázom, karikázom és saláta lesz belőel, finom ecettel, citrommal, majonézzel egyaránt.

 

Elkészítése:

-          szalonnával az igazi indítani (ebben igaza van Tamásnak!), tehát felkockázom a szalonnát, ha van, és pirítani kezdem

-          ha nincsen, akkor zsiradékot teszek a serpenyőbe, had forrósodjon

-          ha van hagyma, pláne, ha zöldhagyma(!!), az már összeaprítva benne is fonnyadozik szép aranysárgára (a szalonnakockák után beletéve)

-          míg pirul a hagyma és a szalonnakocka, addig szépen megpucolom, felkockázom a krumplit, és a forró zsiradékra dobom, sózom és borsozom, a krumpli a borsot ehhez igencsak szereti!- aztán jól elkeverem, pirítom tovább, nem baj, ha barnul, ízesedik a krumplikocka

-          Felütöm gyorsan a tojásokat, sózom őket, és ráöntöm a hagymás-szalonnás krumplira. Csak hagynom kell, had keményedjen, ahogyan csak akar…

 

Csak érdekességként mondom, hasonló a spanyol krumplis lepény, a „tortilla de patatas.” Csak épp azt friss krumpliból, felvert homogén tojásból készítik.

 

Ez az étel számomra emlékezetesebb, mint apátoknak. Képzeljétek, amikor először találkoztunk, vagy legalábbis az első véletlen vagy a második apátok által kieszközölt találkozásnál esett szó valahogy a sajtos omlettről. Nagyon büszke voltam rá, hogy finom és sokféle omlettet tudok készteni, Jóska sógoromnak hála (tőle tanultam).

Az biztos, hogy apátok ezen el is csodálkozott, legalábbis úgy tűnt, és bizonyosan elkérte a hálózsákomat, (ami, mint utólag kiderült, nem is nagyon kellett neki, de gondolta, majd visszahozza, és az ugye az egy újabb - a harmadik- találkozás lesz). Vissza is hozta. Aztán telefonált, és megkérdezte, elkészíteném-e neki a sajtos omlettet.

Ugye érzitek a történés fordulatosságát, és a sajtos omlett jelentőségét?

No, most karácsony után készítettem sajtos omlettet, elvégre huszonöt év után apátok is repetázhat belőle. Apátok nézi a tányérját: Mi ez? – Sajtos omlett, tudod, „A” Sajtos Omlett…(Rejtő csontbrigádja után: A Sajtos Omlett Amit kértél Tőlem Neked Elkészíteni) - hát nem tudta. A hálózsákra emlékezett, a sajtos omlettre nem, de az is kiderült, nem is szereti, csak ugye a dürrögés idején Édes piszkeszószát is megette, ahhoz képest a sajtos omlett kifejezetten elment nála. Ráadásul anno nem is tudta, hogy az tojásból készül. Most tudtam meg.

Keresztapátok egyből mondta, hogy ő szereti, nehogy már ne legyen többet sajtos omlett…

Apátok mentségére szól, hogy Mama nem nagyon főzött odahaza náluk, és nálunk se Édes készítette, egy másik keresztapától, Jóska sógortól tanultam. (Őt Dorisz és Tamásék, mint keresztapjukat „Keresztnek” hívták.) Jóska igen nagy élvezettel és változatossággal készítette az omletteket.

 

Kiadós, olcsó reggeli étel! Nagyétkűbb férfiaknak is elég az egy tojás – ugye, ennyi elég annak igazolására, hogy kiadós étel?

Hozzávalói:

-          személyenként egy tojás

-          2 főre 1 ek rétesliszt

-          2 főre ½ dl tej

-          Só, bors, reszelt szerecsendió

Jóska két tojást felütött, a habverővel felverte és beleszitálta a lisztet. Így könnyen tudta szépen, homogénre keverni a habverővel, ízesítette, beleütötte a többi tojást, simára keverte.

Ezt a pépet hígította a tejjel, amivel elkeverte.

Közben már melegítette a serpenyőben az olajat, és beleöntött annyi keveréket, hogy vastagabb palacsintát kapjon.

Nem szabad túl sokáig sütni, pár perc, és ha érzem a serpenyő megmozdításakor, hogy az omlett mozdul szépen, önállóan, akkor szélesebb falapáttal átfordítom. Nem mindig sikerül teljesen, eb aki bánja.

Nagyon szép foltosra szokott sülni a másik oldala- és igen finom.

 

Jóska piros paprikával szórta, tejfölözte, kaprozta, vagy reszelt sajttal ette.

 

 

Sajtossá lehet varázsolni ezt az egyszerű omlettet, ha sütés előtt belekeverek annyi reszelt sajtot, amennyit csak akarok, (na jó, 4 személyre mondjuk 10 dkg-ot), de nem az összest, kell a végére is!

Így, sajtosan sütöm, és még jobban vigyázok a sütésnél, nehogy túlsüssem, a megégett sajt keserű tud lenni, elrontja az omlettet.

Nagyon forró olajba kell önteni, de rögtön vissza kell venni a melegből, közepes tűzre, és oda kell figyelni rá (nem érdemes elmenni mellőle), ahogy érezni a sült tojás szagát, fordítani szoktam, nehogy megégjen.

 

 

 

Ekkor a Jóska sógor a 4 tojáshoz 10 dkg puha vajat is adott, habosra keverte. Aztán jött a liszt, a fűszerek, a tej/tejszín, és így készítette el az omlettet.

Ha a vajat a tojás sárgákkal keverte össze, akkor a tojás fehérjéket habbá verte, és a kemény habot sütés előtt forgatta össze a sárgájával.

Hogy biztosan habos maradjon, néha csipetnyi szódabikarbónával is elkeverte a lisztet a készítés során.

 

 

Jóska sógor meghámozta, felkockázta a személyenként egy kisebb darab krumplit, olajban kisütötte jó ropogósra. Egy kisebb fej hagymát vékonyra karikázva megsütötte a krumplikockák között.

Közben már begyújtotta a sütőt jó melegre – ez fontos!

 

Elkészítette az omlett tésztáját.

Olajjal együtt tepsibe öntötte a krumplit, ráöntötte az omlett tésztáját. Berakta a forró sütőbe, mérsékelte a tüzet, a tetejét piros ropogós foltosra sütötte.

 

Az asztalra tette, felkockázta, és tányérokon így kínálta jóféle savanyúkkal, fehér kenyérrel. Jóska sógor 20 éve halt meg húsvét utáni kedden - és tavaly ettem Spanyolországban olyan panyol krumplis omlett-féle lepényt, és ledöbbentett, hogy Jóskának, aki akkortájt Spanyolországról tán még nem is olvasott, az ő omlettje a liszttől, tejtől eltekintve szinte teljesen a spanyol tortilla de patatas...