Így főz anyátok

Mujdei a becsületes neve, mi csak magyarosan írjuk, ahogy ejtjük, vagyis azt mondjuk: MUZSDÉJ. Esetleg azt írjuk, muzsdej, muzsdei, muzsgyély, utánozva a román kiejtést. Ez a fokhagyma mártás román specialitás, adják sült pisztránghoz, húshoz, puliszkához – egy fokhagymás mártogatós fokhagymából, sóból, olajból és vízből, esetleg ecetből, és persze aztán jön a többi ízesítő, mind előfordulhat, tejföl, tejszín, joghurt, zöldfűszerek…

Aki járt Erdélyben, vagy Románia más tájain is, és halat kért, biza gyakorta megkapta a kis tálkát a muzsdéjjal, akár mondták a nevét, akár nem… Amikor mi a pádisi Anett panzióban voltunk, ahol az egyetlen jó „dolog” számomra Erzsike, a szovátai szakácsnő volt, ő a kukoricás lisztbe forgatott pisztráng mellé puliszkát adott s muzsdéjjal kínálta. Sőt! kínálta a muzsdéjt a pacalcsorba mellé is a tejföl helyett.

A MUZSDÉJ alapváltozatának elkészítése:

Kezdem azzal, hogy kell két fej szép fokhagyma. (A girnyóból 4 fej.)

A fokhagymát először gerezdekre bontom, azokat megpucolom, felvágom apróra.

Bepakolom a mozsárba, és megsózom durva szemcséjű kősóval (már ha van belőle). Töröm, töröm a fokhagymát, kavargatom, és amikor már kezd összeállni péppé, akkor lassan, keverés közben belecsurgatok 1-2 ek finom olajat. Romániában sima növényi olaj volt (repce, napraforgó), de szeretek olívaolajat, mákolajat, dióolajat adni hozzá, már ami van itthon.

Keverem-kavarom, és olyan szép habos fehér lesz lassan, mint a vinettakrém (ha már Erdélyben evett ételről beszélünk, belefér ez a hasonlat, és ráadásul találó is, a padlizsánkrém is szépen habosodik, fehéredik az olajtól!) Sokan turmixolnak, én nagyon szeretem használni a mozsarat (van márvány, fa- és porcelánmozsaram is, de a gránit a legjobb! Mexikóban nagyon szeretik, ebben készül az autentikus guacamole is). Így több munka, rusztikusabb állag, úgy kevesebb munka, lágyabb, krémesebb állag és több mosogatnivaló.

Ez már szinte kész is. Ez az alap.

Tejfölös székely változat a szovátai Erzsikétől:

Erzsike ehhez az alaphoz egy kis tejfölt ad. Nem kell sok, ehhez a mennyiséghez 1-2 evőkanállal, „kóstolgatni kell”, mondja, nem szabad, hogy a tejföl íze elnyomja a fokhagymát, csak annyi kell bele, hogy krémesebb legyen.

Erzsike kategórikusan: NINCS MAJONÉZ! NINCS ECET!

Ezt láthatjátok a felső jobb oldali képen.

Nagybányán evett muzsdéj majonézzel

Az alapmuzsdéjba 1-2 ek majonézt és csak egy pici tejfölt tettek – így tálalták. Ha megkérdezték volna, mit eszek a grillezett húshoz, amivel ott megkínáltak, azt mondtam volna, fokhagymás tartárt (de azt elképzelni se tudtam volna, mennyi fokhagyma van benne…).

Almaecetes muzsdéj

Az alapmuzsdéjt almaecettel savanyítottam, és egy picike ásványvízzel hígítottam – ezt látjátok a felső bal oldali képen. Ilyet Gyergyóban ettem, Jutkáéknál. Ha ezt kellene hasonlítanom, talán a hazai lángossütőknél évtizedek óta használt fokhagymához (azaz lángosfokhagymázó öntethez) hasonlít, picinyt savanykásabb, kicsit krémesebb. Az is igaz, felénk a vizet ijesztik meg a fokhagymával, s ott Gyergyóban a fokhagymát a vízzel…

Aztán rájöttem, a muzsdéj is olyan, mint a pörkölt idehaza. A Retyezátban, a Fekete tenger partján a halakhoz szinte „muszdéj-dőzs” van, annyiféleképp csapnak oda egy fokhagymamártást a tányérjainkra.

Csak érdekességként mesélem el nektek: Magocskás muzsdéj dióval vagy mandulával

Ha ugyanehhez az aprózott fokhagymához pár szem diót vagy pár szem lehéjazott mandulát vágok bele, s összetöröm, még pikánsabb, egészségesebb mártást kapok.

Zöldfűszeres muzsdéj

Ha a végén belevágok zöldfűszert: kaprot, oregánót, tárkonyt, petrezselyemzöldet, medvehagymát – nem hinném, hogy bárki elutasítaná a mártást Romániában.  

Gyergyói tárkonyos muzsdéj

Így készült: Elkészül a muzsdéj alapja, fokhagyma, só és olaj összedolgozva krémes péppé. Ezt tejfölözöm, mint Erzsike, azonban édesítetni kell (porcukor, méz), savanyítani kell (almaecettel, mert ez Gyergyóban volt), és apróra vágott tárkonyt is adok hozzá a végén, azon frissiben tálalás előtt.

A története. Gyergyóban megismertem ANNO (lányok valahol ifjúkoromban, jóval apátok előtt) egy vörös hegymászót, egy jóképű szász srácot, aki németül beszélt odahaza, románul az országában és megtanult magyarul a székely haverjai kedvéért, szóval ötvözte magában az erdélyi konyhát, ő hívta fel a figyelmemet a szász templomokra, ő hívott el Szász_régenbe… Ám, még előtte volt egy közös hétvégénk künn a Kis-Cohárd alatt, ahol volt tábortüzünk, sütöttünk húst és ott készítette azt a tárkonyos muzsdéjt mártogatni, ami nekem nagyon ízlett.  Ő azt mondta, ez szász étel, de aztán rájöttem, úgy szász, hogy román, kivédhetetlenül hatott egymásra a népek konyhája a Kárpátok karéjában. Nagyon finom volt! Azonban mire legközelebb kijutottam Gyergyóba, a fiú már messze járt, a többi szászhoz hasonlóan kivándorolt Ceaucescu országából Nyugat-Németországba. Románia szerintem sokat vesztett a szászok elvándorlásával, de az már nem a muzsdéj története.

Csípős muzsdéj

Akár zöld csípős, akár piros csípős paprikakrémet keverek bele – mind jó.

Fehér paradicsomos muzsdéj

A házi paradicsomlé leülepszik, s a tetején lévő, ízes és áttetsző paradicsomlét keverem bele – fehér marad, de picit paradicsomos lesz az íze. Nagyon jó!!! (Ha nincs már paradicsomlevem, akkor a paradicsomokat bevagdosom, besózom, s ami levet kiizzadnak, azt adom hozzá.)

A muzsdéjnak testvére a magyar fokhagymás kenegetős a lángosoknál, a grúz niortskali (már leírtam, hogyan készítem), vagy a spanyol aioli fokhagyma mártások. 

Kedves lányaim, szeretnék ideírni egy nagy dicséretemet. Egy munkatársam szólt, hogy az index valamelyik fórumán olvasott a blogomról. Utánanéztem, és ezt találtam. Egy beszélgetés, amiben valaki ír egy fokhagymás mártásról, amit evett, nem dőlt belőle a fokhagyma, csak igen finom volt. Valaki ajánlotta neki ezt a receptet. Megnézte, és azt írta: "Így főz anyátok"... Hm... Reklám szlogennek nagyon jó... De több mint 900 recept... Még egy luxus-étteremben sem használnak ennyit... Jó (-nak tűnő) receptek vannak ezen a blogon, be is tettem a kedvenceim közé, érdemes keresgélni benne. De hogy ezt egy háziasszony hagyná örökül a lányaira, mint saját receptek... Hááát... Lehet, hogy valamikor így indult, de ez most már olyan "Nagymama lekvárja" dolog... :o)))”

Szóval a dicséret többszörös!

• A címet is megdicsérték (imádtuk az „Így jártam anyátokkal” c. sorozatot, azt néztük végig és családostul – s máig imádjuk) – ez jólesett.
• A recepteket sokallják – szintén jó, pedig a receptgyűjteményem nagyja még hátra van, rengeteg ételem le van fotózva, csak még nem írtam le, hogyan készítem (saccra megyek, de leíráskor pont a kedvetekért igencsak igyekszek pontos lenni). S nagyon sok régi receptem nincs elkészítve, gyermekkori barátnőm, Csobánka édesanyjától, Marka nénitől örökölt kézi receptes füzet értékes, régi, falusi süteményei, egykori házi nénim, Irénke isteni, vagy Propokovitsc Ottó mamájának még istenibb sütireceptjei… - mind rátok várnak még.
• Jó(nak tűnő) recepteknek ítélte a főztöm leírását = köszönöm előre is.
• S hogy miért akarom megőrizni nektek, eleget elmondtam már. Édesanyám, nővéreim mind meghaltak, sógoraim úgy szintén. Ti még nem főztök velem, pedig az a galgamenti aszódi konyha, ahogyan Édesék főztek, megérdemlik, hogy megőrizzem nektek. Ahogyan én összeszedtem világjártamban, munkatársak között, én érdemlem meg, hogy nektek megmaradjon. Nagynénétek kézzel írott, receptekkel teli piros füzete, a gyermekkorotok óta evett villányi, sváb ételek, finom sütemények leírása és ízei szintén részei a konyhátoknak, akárcsak nagyapátok erdélyi testvéreinek, unokatestvéreitek (kiemelten Irma néni és Melinda) ételei. Szeretném addig jól leírni mindet, amíg élek. S ha ez együtt túl soknak tűnik másoknak, csak azt mutatja, a konyhai örökség is lehet értékes. Ezért örülök neki!

Szóval az idézet jön:

XX: Jó régen Nagyváradon ettem nagyon finom fokhagymaszószt. Ez hogyan készül? Nem egyszerűen fokhagymával ízesítet besamel volt, az biztos, de fogalmam sincs, mi lehetett a trükkje. Tudom, keressek rá a neten, de én jobban szeretem a valakinél már bevált recepteket kipróbálni, (és aztán átvariálni...), mint az esetleg közlési kényszertől hajtva kitalált elméleti ötletbörzéket

YY: válasz: www.igyfozanyatok. az én muzsdéjom

XX: Kösz! Ez jól hangzik! Te készítettél már ilyesmit? Amit keresek, talán ennek a tejfölös változatához hasonlít. Mindenesetre nem mártogatósként, hanem szószként  ettük. (Konkrétan: hatónkra jutott úgy jó két liternyi a kumpripüré meg a rántotthús mellé.) Nem valószínű, hogy ez csaknem tömény fokhagyma zúzalék lett volna, mint a blogolt receptek, mert abból lehetetlen megenni ekkora dózist. (Márpedig egy csepp sem maradt meg belőle sosem...) De nem is "fokhagymás tejföl" volt, hanem valami harmonikus ízű cucc.

Az általad linkeltek nagyon tetszenek, ha legközelebb grillezünk vagy tárcsázunk, tuti csinálok belőle két-három változatot. Illetve jó lehet kiindulási alapnak is, az általam keresett szósz kikísérletezéséhez.

Ja, a blogban "alap muzsdéj" néven emlegetett dolgot én úgy hívom, hogy fokhagymakrém...

Ebből most is van eltéve több kisüvegnyi, és sokat használunk belőle, de csak fűszerként, fokhagyma helyett. Kicsit több olaj van benne, mint amit a receptben írnak, az eltarthatóság végett, mert nem szoktam hőkezelni. Nameg nem mozsárban zúzom, hanem botmixerrel. Már csak az egyszerre elkészített mennyiség miatt is.

Az eddig nem jutott az eszembe, hogy ha ezt felfűszerezem, és/vagy tejföllel kikeverem, akkor mártogatósnak, vagy öntetnek is használható

YY: A nevét már tudod, így könnyebb további recepteket keresni. :) Olyant is hallottam, hogy az alapot kevés szódavízzel hígították

XX: Naja. Jobb ötletem nekem sincs. Majd turkálok, és összehozok belőle valamit. :o) Ahogy írtam, kissé szkeptikus vagyok a netes recept-gyűjteményekkel szemben. Jobb szeretek a garantáltan kipróbált dolgokból kiindulni. Félreértés ne essék, szoktam (főleg a "mindmegettéről") recepteket keresni. Leginkább olyanokat használok kiindulási alapnak, amihez sok hozzászólás van, mert azokból ki lehet szűrni, hogy valójában hogy is lehet elkészíteni az adott kaját... Vagy olyat, aminek sok változata van fenn, mert azokból az átfedések alapján ki lehet hámozni a lényeget, és azt már lehet a saját ízlés szerint alakítani, ha szükséges.

"Így főz anyátok"... Hm... Reklám szlogennek nagyon jó... De több mint 900 recept... Még egy luxus-étteremben sem használnak ennyit...Jó (-nak tűnő) receptek vannak ezen a blogon, be is tettem a kedvenceim közé, érdemes keresgélni benne.De hogy ezt egy háziasszony hagyná örökül a lányaira, mint saját receptek... Hááát... Lehet, hogy valamikor így indult, de ez most már olyan "Nagymama lekvárja" dolog... :o)))

A grúzoknak is van piros szósza, fehér szósza, zöld szósza, akár a törököknek, araboknak, és az elkészítésük is hasonló. A fehér lehet a joghurtból készülő, kaporral, oregánval, borssal, és még uborkát is reszelnek bele – tisztára, mint a tzadziki, vagy a fokhagymás, húslevessel és sóval kikevert finomság. A zöld grúz szósz zöld paprikákból és illatos friss zöld fűszerkeverékből készül. A piros grúz szósz alapja pedig – ahogy meglátjátok- a paradicsom, mert most erről a pirosról mesélek nektek.

Ebben a receptben (a képeken) éppen csirkeszárnyat sütöttem a szósszal, merthogy mi Fannival szeretjük, de csirkemell, csirkecomb éppolyan finom lesz így!! Kívül ropog, kicsit csípős, belül puha és szaftos…

Elkészítem a mártást:

Előveszek egy fedeles edényt, és úgy harmadáig töltöm paradicsommártással (kb. 2 dl sűrített paradicsomot ízesítek zöldfűszerekkel, borssal, köménnyel, vagy egyszerűen jó a ketchup).

Szép sorban adagolom és keverem a hozzávalókat:

• ½ dl olívaolajat, 1 ek hmeli szunyeli fűszerkeveréket
• Az olajban jól elkeverve 2-6 (mi inkább hat) gerezd összevágott fokhagymát
• 1-2 ek jóféle mustárt (a grúz mustár hasonlít a román sárga mustárhoz, én általában magocskás dijonit használok, mert a romániai sárgák elfogytak…)
• Adok hozzá 2-3 ek almaecetet.
• Végül megkóstolom, akkor jó, ha picit édes, ez nagyrészt a paradicsomon múlik, ha nem az, akkor 1-2 tk barna cukorral állítom be a kellően édes ízt.
• Worcestershire szószból is lehet hozzá löttyinteni, kb. 1-2 ek mennyiséget (ez opcionális, nem gond, ha nincs idehaza, kihagyom).

Fontos! Ha nem ecettel készítem, akkor citromlével savanyítom, ehhez először lereszelem a citrom sárga héját a paradicsomos szószba, aztán belefacsarom a levét is. De nem keverem a citromot az ecettel, mert apátok egyből megérzi, és nem szereti. Vagy ecet, vagy citrom- ehhez tartani kell magunkat…

Lehet csípőssé tenni – s én szoktam is, ilyenkor teszek hozzá 1-2 ek csípős paprika krémet, vagy magát a hmeli szunyelit készítem erős paprikával (is).                

Ha szószt (mártást) készítek, akkor ez a pép már csak összeforrantandó, vagyis összemelegítem, és ha bugyog, akkor leveszem a tűzről - és kész a fantasztikus grúz mártás.

Szószként (dipként, mártogatósnak) egy kevés hagymát is beleaprítok, vagy lilát, vagy salotte-féle fehéret.

A pácolás következik!

Amikor pácnak használom ezt a szószt, akkor mindenképpen csípős paprikapépet keverek hozzá, (mert a csípőssége enyhül, s a hús ízletesebb lesz), és nem forralom össze a mártást, hiszen sül éppen eleget majd a sütőben.

Nagyon kellemes pác a húsok mellé, ezt csirkeszárnyon prezentálom nektek a képeken – és nem is bírtok ellenállni az illatának!

A hús megsütése

Ebbe az adag mártásba 10-12 db csirkeszárnyat lehet bőséggel beleforgatni. Érdemes pár órát a hűtőbe tenni, és úgy átönteni a pácot a hússal együtt a tepsibe.

Lefedve 1 óra, aztán fedő nélkül jöhet a pirítás-sütés 20-25 perc (átfordítom a csirkeszárnyakat 10 perc után, had süljön meg mindkét oldaluk! - Ennyi a készítés, szinte alig van munka vele – a végeredmény viszont nagyon finom, bármilyen hússal készítem!

Sült hús grúz mártással avagy egy könnyű variáció

Ha a vége felé, amikor a mártás már besűrűsödött, kiveszem a húsokat a tepsiből, a mártást félreteszem. A húsokat átteszem fogóval a sütőrácsra, és ott megpirítom őket, akkor sült húst kapok grúz szósszal, mert a hús ropogósra pirul, a mártást meg kikaparom a tepsiből, és tálalom a hús mellé.

A hmeli szunyeli elkészítését már többször leírtam nektek, röviden: 1-2 kk fűszerből keverjetek össze: petrezselyemzöldet, kaprot, zellerlevelet, bazsalikomot, majoránnát, borsikafüvet, babérlevelet, őrölt koriandert, és ha van sáfrányos szeklicétek, kék lepkeszegmagot, akkor azt adjatok hozzá, és ki ne hagyjátok a chili paprikát, vagy más csípős paprikapépet!

Miután a sonkát feldaraboltam, lefagyasztottam, és porciónként veszem előre, ezt a receptet nemcsak húsvétkor tudjuk elkészíteni...

Dorisz írta: Megfőztem a villányi sváb sonkát, nagyon finom volt.

Készítettem hercegnő burgonyát (tudod, vajas krumplipüré, tejszínnel, szerecsendióval, habnyomó zsákból sütőpapírra és ott 220 fokon 10 perc alatt megsütni, nagyon szeretem).

Mellé a sonkát forró serpenyőben megkapattam és csináltam tejszínes - tormás szószt (ecetes torma, tejszín és kis fehér bors) hozzá. Csatolom a képet, jó lett!

Dorisz nem adta meg a mennyiségeket, ezért az enyémeket adom meg, mert ha így készíteném, a hozzávalók: 4 főre kb. egy kilónyi krumpli, 10 dkg vaj, ½-1 dl főzőtejszín, só, szerecsendió frissen reszelve.

Még egy fontos, amikor a sonkát megfőzitek - a levét ki ne dobjátok! Leves (lencse, bab, sárgaborsó), főzelék- mindenre alkalmas.

Hercegnőburgonya másként 

Én a hercegnő burgonyát így készítem: a friss vajas tört krumplit (szóval a tej nélküli krumplipürét) langyosra hűtöm, fél kilónyihoz egy tojássárgáját (esetleg kettőt) elkeverek, só, fehér bors, reszelt szerecsendió a fűszere. Lehet ízesíteni pl. egy marék reszelt füstölt karavánsajttal, vagy más ízes sajttal, pl. goudával, igen jó bele, de nélkülözhető, ha nincs.

Így nylontasakba töltöm, aminek egyik sarkát picit kivágtam már, a sütőpapírra nyomom a „kishercegnőket”, és 220 fokra előmelegített sütőben 10-15 percig pirítom (kapja meg picit, úgy, ahogyan Dorisz képén is látszik).

Kedvcsinálónak ezen az alsó képen a Gyula-féle igazi sváb sonka – a hozzá illő villányi portugieserrel. (Egyébként ezt hirdettük meg borkóstolóra. A Gyula-féle sonka, a villányi stifolder  normál és csípős változatban is, a házi tepertőből tepertőkrémet tettünk mellé, paradicsomot, paprikát, icipici csípős zöldet is a mazochistáknak, és persze sok finom vörösbort. - Az a gond, hogy drágának tartották az emberek a 8 bort, ezek a jóféle étkeket 1990,- Ft-ért. Pedig a hiperekben kapható sonkák…)

A grúz fehér mártás természetesen fokhagymával készül. A román muzsdéjhoz nagyon hasonlít a készítése, összetétele, egyedül a koriander ami nagyon más benne, és hogy húslevessel készül s tejfölmentes. (Erdélyben én leginkább tejfölösen ettem a halakhoz kínált muzsdéjt!)

Hozzávalók:

• egy fej fokhagyma
• ízlés szerint só, mondjuk 1 tk kősó, nem sok, inkább kevesebb, a végén utósózható, de a durva sóval könnyebb pépesre keverni a mozsárban a fokhagymát
• 1/2-1 dl húsleves (amikor kikeverem, adja magát, mennyit vesz fel a fokhagyma, mert gerezdje válogatja)
• Csipet csípős paprika
• Egy nagy csokor korianderzöld (2-3 ek legalább) összeaprítva 

Elkészítése:

1. A fokhagymafej gerezdjeit összevágom és mozsárban pépesre töröm. Durva (nem jódozott!) sóval nagyon-nagyon elkeverem. (Szóval keverem, keverem és még mindig keverem…)

2. Keverés közben lassan-lassan hígítom. Szódavíz helyett a grúzok húslevessel hígítják keverés közben, úgy fel tudja venni, mint a majonéz az olajat. (A képeken azt hiszem siettem, ettől jobban össze kell törni és selymesebbre keverni a mártást, majd ha készítem legközelebb, fotózni fogom, és demonstrálom a megfelelő állagot, ígérem. Néha csalok is, mert egy kis főtt krumplidarabot teszek bele, s az segít még krémesebbé keverni a mártásomat.)

3. Csípősítik egy csipetnyi erős paprikával, és az asztalon grúz módra jön bele zöldfűszer is: természetesen friss és apróra vágott korianderzöld.

Ennek a mártásnak is a nagy előnye, hogy egy sima natúr sültet extrán feldob, és mert nyersen van benne a fokhagyma, nagyon egészséges, s ahogy összetöröm, nem is érződik a kész szószban a mennyisége, egy teáskanálnyi, húsra-halra kent mártásban 2-3 gerezd legalább ott lapul…

Mondtam, nagyon muzsdéjos, hogy is írják a románok? Mujdei. Fokhagyma, só és szódavíz náluk az alap – tájanként eltérően jöhet bele tejföl vagy joghurt, olaj, savanyításként ecet vagy citromlé, s arrafelé a zöldfűszer a kapor zöldje.

Nagyon szeretjük a körtét, könnyű, kellemes, nem olyan erőteljesen savas, mint az alma. Eszem sütve édesen, sütve salátával, balzsamecettel sósan, (amolyan pikáns-sósan és édesen egyszerre). Ez a körte igen finom desszert így elkészítve.

Fejenként egy körtét, mondjuk négyet elkészítek:

1. Előkészítésük:

• A körtéket félbevágom, magházukat kivájom.
• Meglocsolom őket frissen facsart citromlével (finom is, végi is a fehérségüket).
• Megszórom őrölt gyömbérrel, fahéjjal és egy pici vaníliás porcukorral. (Itt a vanília aroma pár cseppje is jó hozzá!!)
• és leöntöm 1 ek akácmézzel, és így berakom lefedve a hűtőbe érlelődni.

2, Elkészítésük: Pár óra múlva előveszem őket, és serpenyőben megolvasztott forró vajban átsütöm a körtéket. (A páclevet félreteszem, kelleni fog az öntethez!) Akkor jó, ha már szép aranybarnás színt kapnak.

Kiveszem, és a körtéket egy-egy kistányérba teszem.

Jöhet a szilvás öntet, a röszter:

1. A visszamaradt vajba beleszórok egy ek cukrot, felolvasztom, és arra rádobom a félbevágott, kimagozott szilvákat.

2. Jól átforgatom, a körte pácolásból maradt mézes-citromos levet is hozzáöntöm, és kb. ½-1 dl  vízzel, vagy vörös borral, netán tejjel felöntöm. (Vigyázzatok, minddel egészen más lesz a végeredmény! Vízzel semlegesebb, a borral – főleg így a végén- igazán boros, a tejszínnel amolyan Édes-féle ízt kap.)

3. Pár percre összerottyantom, és a körték köré öntöm.

Díszítés: 

Ha van otthon puding, a közepébe kanalazom. Ha nincs puding, egy szilvadarabot ültetek a körték kivájt magházának helyére, de hideg pudinggal (fagylalttal, jégkrémmel – csak ezekkel azonnal fogyasztandó!) számomra sokkal finomabb, így még apátok is megeszi a pudingot, amit egyébként nem is hajlandó megenni. Azt hiszem, számára ez így nem puding, talán krém, vagy ehető izé, amit már a férfiak is megesznek.

A lényeg: Szuper!

Majd elfeledtem, a hozzávalók:

• Fejenként egy körte, pl. négy szép példány, kicsit keményebb fajta és állagú
• ½ citrom leve
• 1 tk őrölt gyömbér, lapos tk őrölt fahéj, esetleg egy széttört kardamom pici magjai, egy tasak vaníliás cukor (Itt a vanília aroma pár cseppje is jó hozzá!!)
• 1 ek akácméz
• Diónyi (3-5 dkg) vaj
• 1 ek kristálycukor vagy méz karamellizálni
• Fejenként 3-4 szem, 10-15 szem szilva
• Lehet 1 dl vörösbor is, vagy pár csepp tejszín, de ilyenkor más és más lesz a mártás íze! Ez opcionális,
• akárcsak egy kis puding a körtéhez