A magam Újházy-tyúklevesét esszük is, le is írtam nektek, s hangsúlyoztam is, hogy nem csirkéből kell ám készíteni, s hogy a Városligeti fasorban a platánban életem csalódása volt az „Újházy-tyúklevesük”, de ezt a cikket véletlenül találtam, ám nektek is érdemes lesz elolvasni. A forrás: MH. Szentesi Zöldi László, Szkajparasztok.blog.hu hintamester
Fröccsöt és tyúkhúslevest neveztek el róla, de színészként ma már csak a szakemberek ismerik – az öröklétet semmiképpen sem tagadhatjuk meg Újházy Edétől. Élete és utóélete bizonyság arra, hogy a hasával is lát az ember, nincs ebben semmi szégyellnivaló.
Igaz, az 1844-ben Debrecenben született Újházy leginkább a világot jelentő deszkákról és nem a konyhából szemlélte a világot. Debreceni orvos fia volt, egy kis hajdúsági íz élete végéig megmaradt beszédében. Knabe Farkas Jeremiás A miniszter előszobájában című német nyelvű egyfelvonásosban tűnt fel, s bár a darabot már a korabeli kritika is jelentéktelen művecskének minősítette, Újházy zsenije még a kis szerepen is átütött: öreg díjnokot alakított, aki előléptetésért könyörög a miniszternek. Későbbi pályáját elsősorban jellemkomikusként futotta be: játszotta Göre Gábort, szerepelt Szigligeti- és Jókai-darabokban.
A kabaré atyja, Nagy Endre így látta: "Magas, nehéztestű ember volt, aránylag kurta, befelé görbülő lábszárakkal, amilyennek Mátyás királyt mondották volt. Töprengő szeme volt; a felső szemhéj alatt megbújva lesből nézte a világot és a homlok közepén mély gondolkozó ráncban folytatódott. De a karrikatúrista legbiztosabban a szájánál kötött ki; széles harcsa-szája volt, két szélén az állandó mosoly görbületével. Előrevetett alsó ajka alatt a hátravonult kicsi áll majdnem egyenes vonallal folytatódott a kurta, vastag nyakban. Mély dörmögő hangja volt és szája roppant öbléből böffenve robbantak a szavak; olyan volt a beszéde, mint a benzinmotor kipuffogása. "
Újházyban volt valami, amit a kortársak visszaemlékezéseit olvasgatva jobb híján nagyságnak nevezhetünk. "Néhány író ült ott az asztalánál s néhány színész, meg egy-két vidéki vendége, mert az ország minden részéből jöttek hozzá, hogy sütkérezzenek a barátsága s szeretete melegségében, melyet szinte válogatás nélkül árasztott minden emberére. (…) Később megértettem, hogy az a rendíthetetlen derű s az élethez való meleg bizodalom onnan származik, mert ez a kivételes és nagyszerű ember valószínűleg mindig biztos volt művészetében. Úgy képzelem, hogy mindig elementárisan hatott, lehetetlen volt neki ellenállani. És – ez megint a legnagyobb dolog – mindez nem került neki nagy erőfeszítésébe, tehát sohasem látszott meg rajta a privát életben sem a rettenetes fáradtság, mely lehervasztja és tönkreteszi a művészt" (Lengyel Menyhért). "Mesébe illő nagy kívétel, ha a színésztalentum nagy intellektusba foglalódik. A nagy ágáló művészet, s nagy intellektus szinte históriai nagysággá teszi az indivídumot. Nekünk, szegény kis magyar nációnak van egy ilyen emberünk. Újházy Edének hívják" (Ady Endre).
Egy korabeli kritikus szerint: "Az életben, a társaságban épen olyan vonzó, érdekes az egyénisége, oly lebilincselő a szava, mint a színpadon. Még a banalitásokban is valami értéket sejtünk, ha tőle halljuk. Duzzogása, zsémbelése a legkedvesebbek közűl való. Dörmögései, kijelentései úgy hangzanak, mintha restelné, hogy nem tud igazán haragudni."
Ez a mackós, nehézkes ember – cseppet sem meglepően – igen nagy haspók volt, a budapesti vendéglőkben, kávéházakban szinte mindenki ismerte.
Abból a tényből, hogy a róla elnevezett Újházy-fröccsben szóda helyett a kovászos uborka jéghideg levét kell alkalmazni, azt is sejthetjük, hogy a színésznek olykor égető szüksége lehetett uborkalére, ami ugyebár nem a korán fekvők gondja-baja. A híres-nevezetes húsleves születéséről több anekdota járja. A nemrégiben elhunyt Dráveczky Balázs Történetek terített asztalokról és környékükről című könyvében azt írja, hogy Krúdy Gyula többször is felidézte a nevezetes históriát, igaz, mindig egy kicsit másképp. "Közülük a legismertebb a harmincas évek eleji, a Magyar Hírlapbéli (1932. július 17.) (…) innen ment át a köztudatba. E szerint Újházy Ede látogatásai során elbeszélte, hogy ő az érett tyúkdarabokkal, aprólékokkal, jóféle fehér húsdarabkákkal, tésztával és megfelelő zöldséggel párolt leves kedvelője.
Másnap a figyelmes főszakács kedveskedett neki a későbbi tyúkhúsleves első változatával. A Mester megkóstolta. További utasításokat adott a készítéshez. Így alakult, finomodott olyanná, ami a századfordulótól napjainkig a rangosabb vendéglátóhelyek kínálatából még véletlenül sem hiányozhat." Dráveczky egyidejűleg közli Nagy Endre leírását is, amelyet valószínűbbnek, hihetőbbnek tart. Figyelemre méltó, hogy a leves eredetileg kakasból készült, ma azonban már – vélhetően könnyebb elérhetősége miatt – tyúkból főzik. "Nem sajnálta a fáradságot, költséget, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett össze. Három napig egyfolytában kellett főniük, amíg belemálltak a levesbe és eggyé főttek a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott, hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és egyéb megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált."
Utolsó fellépéseinek egyikén, a Nemzeti Színház bontás előtti utolsó előadásán, 1913. június 11-én Újházy Ede sírással küszködve így szólt a közönséghez: "Tudjátok, mi volt nekem ez a színház… Én már a múlté vagyok… De ha Isten megengedné, hogy megérjem az új színház felépülését, és még abban egy-két szót elmondhatnék…" Nem adatott meg neki. Újházy Ede elszegényedett, nyugdíját hitelezők foglalták le, színpadra többé nem léphetett. Az egykori tisztelők és jó barátok elmaradtak. A halálra készülő színész talán nem is sejtette, hogy mindennapi ebédjét a figyelmes Gundel vendéglős teteti le a pincérrel asztalára.
Újházy-tyúkhúsleves
Hozzávalók:
2 kg tyúk
250 g tisztított sárgarépa
100 g tisztított gyökér
60 g tisztított zeller
60 g tisztított karalábé
100 g tisztított csiperkegomba
60 g tisztított vöröshagyma
200 g tisztított kelvirág
100 g friss fejtett zöldborsó
1 gerezd fokhagyma
1 db csemege zöldpaprika
1 db csemegeparadicsom
1 csomag petrezselyemzöld
só, egész bors, gyömbér
Az előkészített, megmosott tyúkot nyolc részre vágjuk (a máját és a zúzáját is felhasználjuk), majd hideg vízben feltesszük főni. Ha felforrt, szedjük le a habját és sózzuk meg. Készítsünk fűszerzacskót, tegyünk bele egész borsot, gyömbérdarabkát, fokhagymagerezdeket, vöröshagymát. Tegyük a fazékba. Amikor a tyúk félig megpuhult, adjuk a fazékba a tisztított vegyes zöldségeket, a megmosott gombát, a rózsáira szétbontott kelvirágot, a zöldborsót, a csemege zöldpaprikát, paradicsomot és a petrezselyemzöldet. Nagyon lassú főzéssel pároljuk. Amikor a tyúk teljesen puhára átfőtt, kivesszük a levesből, lehűtjük, kicsontozzuk, a bőrét eltávolítjuk és a húst vékony hasábokra vágjuk. A tyúkhúslevest közben a tűzről félrehúzva tíz percig pihentetjük, majd nagyon finom szitán vagy szűrőpapíron keresztül leszűrjük. A levesben főtt sárgarépát, gyökeret és a gombát metéltre vágjuk. Tálaláskor a leveses csészébe rakjuk a metéltre vágott tyúkhúst, a vegyes zöldséget, kelvirágrózsát, csemege zöldborsót, a gombát, a külön kevés levesben kifőzött házi finommetéltet, eperlevelet, esetleg csigatésztát. Forró levessel a csészét felöntjük, majd megszórhatjuk finomra vágott petrezselyemzölddel. Tálalhatjuk levesestálban, de ebben az esetben nem kell kicsontozzuk a tyúkot, csak kisebb darabokra elosztanunk, és a húshoz kínálhatunk paradicsommártást vagy ecetes tormát.
MH. Szentesi Zöldi László
Szkajparasztok.blog.hu hintamester
Kedves lányok, talán a szalonna füstös íze, a kis kolbászkák szaftja teszi, talán a csalogatós karfiol és a pirított sajt harmóniája - de ez fontos recept, mert eddig ez az egyetlen olyan kelbimbós étel, amit megeszik az Apátok is.
Szuper finom! Hús mellé lehet köret, magában egytál, kolbász és szalonna nélkül nem olyan jó, de vega* (ezért volt fentebb a csillag...).
Szeretem a rösztit. Készítem is*, (leírtam, alant a címe!), mert gyors, könnyű, akár magában is elég vacsorára, ha van mellé saláta. Ha én állítom össze, finom, de néha a háziasszony megköti a maga kompromisszumait, és a röszti éppen ezek közül való.Tudom, nem házi gyártású (sem a röszti, sem a bacon), de néha gyorsan kell összeütni valami eleséget, és erre pont alkalmas ez a kis röszti.
Szeretem a kivit, s veletek is megszerettettem. Már meséltem, hogy a hetedik kerületben, ahol laktunk, mikor még kicsik voltatok, Gyarmati Andrea, - a volt úszóbajnok, akkor már aktív gyermekorvos, aki helyettesítette a mi doktor néninket,- azt mondta: napi egy kivi szinte a teljes C-vitamin szükségeltünket természetes formában, rostban gazdagon fedezi. Levontam a tanulságot,: kivit kell enni. Navigare necesse est – és kivit enni úgyszintén necesse est. 
Egy vallomással kezdem, azt írtam címnek először, hogy "szőlőrösztivel", mert számomra a "röszti" az a megroppantott, darabos gyümölcsmártást jelentette gyermekként, maximum kis cukorral. Ez volt a szilvaröszti, ami vélhetően a sváb röster szóból eredhetett (Aszód ott épült egybe a sváb Ikladdal, együtt dolgoztunk ikladiakkal a Műszergyárban, innen is jöhetett, nem tudom), és másutt "reszter"-nek, "szilvareszternek"mondják.
A másik tálalási mód, hogy a pudingot hidegen a pohárból kiboríthatjátok egy tányérra, és a hideg pudingot hideg vagy meleg gyümölcsrösztivel körbeöntve tálalhatjátok: Nagyon mutatós édesség. Ahogy a másik képen nézitek: hideg vízzel öblítettem át a formát, abból szépen borítottam ki a pudingot, és eperöntettel locsoltam meg. Ez az oldalsó képen látszik.