Édes jellemzően egy alaplevet csinált: felforralt és lehűtött egy ecetes-fűszeres keveréket:
- 5l-es edényhez 2,5l vízzel, 3 litereshez arányosan kevesebbel, 5 dl erős (20%-os ecettel, ha nem volt, csak 5%-os, akkor csökkenteni kellett volna a víz mennyiségét, vagyis túl drága lett volna, ezért édes mindig az erős ecetet használta)
- Fűszerek: 1-2 tk egész fekete bors, mustármag (mindegy, sárga-e avagy barna), pár szem borókabogyó és szegfűbors, pár levél babér. Amikor hoztam koriandert Grúziából, Édes nagyon megszerette, uborka eltevés nem volt nélküle, ebbe az alaplébe abból is került 1 tk-nyi.
- Só és cukor =1:2, vagyis ehhez 8 ek só, 16 ek kristálycukor kellett az alapléhez.
- Amikor felforralta az alaplevet, lehűtötte, és belekevert némi tartósítószert, leginkább Na-benzoátot
- Ha rá tudta venni Zsuzsa nővéremet, hogy ásson ki és pucoljon meg egy kis tormagyökeret, akkor az is került az üvegbe, vékony szálakra vágva – igazán jól mutatott.
- A kiforralt üvegekbe rakott savanyúságra ráöntötte a leszűrt, tartósítószerrel összekevert fűszerlevet úgy, hogy a savanyúságot teljesen ellepje. Előfordult, hogy ekkor kevés (még egy tk) fekete borsot beleszórt az üvegbe, egyrészt a színe, másrészt az erősebb íze miatt. A tetejére rakott pár zsengébb meggylevelet, leginkább az ágak végéről szedte le őket. Ha mennyiséget kell mondani, akkor egy üvegbe 3-5 levélkét rakott.
- Kis porcelántálkával letakarta az elkészült üvegeket és szellős sötét helyre, vagyis a spejzbe tette. A maradék fűszeres alaplevet kis üvegcsébe töltve tartotta az üvegek mellett, és pár napig naponta akár 2x is megnézte, kell-e pótolni a levet.
- 5-7 nap után, (nem tudom megmondani, mikor pontosan, kb egy hét volt az utántöltögetés ideje) a savanyúkra vékony rétegben olajat öntött, és az üvegeket sterilen lezárta. (Ez régen marhahólyag volt, aztán befőzőfólia, de a végén már csak kifőzött csavaros kupak!)
- Végül Édes rém óvatosan (olaj miatt, hogy tényleg takarjon) berakta a végleges helyükre. Érdekes volt a végén a savanyúságon a kis olajos film, de nem volt zavaró, és amióta extraszűz olívát használt, tudtam, hogy még hasznos is.
Kb két hónap után volt fogyasztható, és legalább egy évig elállt, tovább sose maradt meg, mert megettük.
Édes így rakott el: almapaprikát, uborkát (abba sajnos néha még több cukrot tett, 1:3 arányban), zöldparadicsomot.
Önmagában ecetes hagymát nem tett el, de a paprika közé szokott betenni 1-2 vöröshagymát, ami ízt is adott, érdekesség is volt evéskor. Jóska sógorom szerette a paprika között megtalált hagymát, rajta kívül azt más nem ette, de ő megette a kovászos uborkához adott, kovászolódott fokhagymát is…
Tudom, nem nagy dolog virslit főzni, de azért fontos tudnotok a következőket:
Először volt a kötözött sonka: megfőztem a levében tojást is főztem, aztán a levet, amiben a sonkával együtt főtt némi boróka, babér, jó pár borsszem, leszűrtem.
Férfiaknak természetesen teszek a sonkából is vékonynak szánt szeletkéket.
Ez igazi gezemice köret: általában hagymát kockázok fel, és megpirítom kevés olajon,.
A képen éppen vörös boros szarvaspörkölttel mutatom, de a lényeg a finom rizibizi.