Erről a hüvelyes növényről az indiai éttermekben hallottam először (mártás, ízesítés, ilyesmik kapcsán). Gondoltam: nekünk is meg kell idehaza próbálkoznunk, elvégre egy rendes anyuka tud idehaza tamarind pürét éppúgy összerittyenteni, mint tamarind mártást, igaz?
Voltam Kubában egyszer (megünnepeltem, hogy túléltem egy koponyarepedést, és kárpótoltam, hogy lemaradtam a kubai VIT-ről, pedig megyei második lett a csapatunk a vetélkedőn), és voltam Santa Clara városában: ott láttam, hogy a város jelképe a tamarindfa. (A képeken balról jobbra: Che szobra szülővárosában, mert Santa Clarában született, a kubai tengerpart és Santa Clara címere, benne a tamarindfa. A fenti képeket is én készítettem, egyedül a termő tamarindfás képet kölcsönöztem illusztrációnak a netről, de az sajna nincs a kertünkben.)
A tamarindfa (úgy is hívják, tamarindusz, tisztára, mint a hibiszkusz, hókuszpókusz és az ehhez hasonlatos varázslatos valamik, és van is mágikus hatása a gyerekáldásra a hiedelmek szerint) a távoli Afrikában őshonos fa, amely elterjedt Ázsiában, és a termése éppoly általános Indiában, mint a tkemáli (mirabolán avagy fosóka) szilva Grúziában.
Szerintem hajaz is hozzá az íze: szilva dércsípte csipkebogyóval és citrommal = számomra egy jól bevált hamis tamarindpüré – ajánlom mindenki figyelmébe, érdemes kipróbálni! SŐT! Van is olyan mellékhatása, mint a szilvának, - na, mit gondoltok, mi? Bizony, megmozgatja a beleket, vagyis segíti az emésztést, van benne kálium, vas, tisztít és salaktalanít. + Ráadásul jó is. Szósz, curry vagy chatney ízesítő eleme a távoli Indiában.
A tamarind hasznos, mert mint a tökmag, féreghajtó hatású, antibakteriális hatása is van, mint pl. a hazai fokhagymának, kakukkfűnek, koleszterinre jótékonyan hat, s ahogy mondtam az előbb, székrekedés ellen, emésztés, epeműködés serkentésére jó lélekkel ajánlható.
A tamarind bontásáról:
A tamarind héját kézzel szét kell törni (mint a földimogyoró és a vékony héjú dió közötti átmenetet), azokat az inas szalagokat (húrokat) ki kell emelni, és a masszás gyümölcshúsból a magokat ki kell bányászni (legegyszerűbb körbeszopogatni, olyan, mint gyermekkorom kirsztustövisének az íze, a magocska is olyan):
Ha lehet nyers (natúr, szóval igazi) tamarindot kapni (TESCO, METRO, indiai és ázsiai bolztok, Culinária), két eset van:
- érett, és már édes-fűszeres csipkebogyóra hajazó, (amit egyszerűen megeszünk apátokkal, ebből citrom nélkül nincs jó mártás)
- vagy a kevésbé érett, savanykás, az inkább a citromos naspolyás változat, amiből érdemes szószt, üdítőt és szószt, gyümölcslevest stb. készíteni, - bár így is finom.
Indiában ezt elvégzik a feldolgozást a háziasszony helyett, és a gyümölcshúst lehet kapni szárítva, vagy vízzel iszapolva, pürének és ivőlének egyaránt. Nálunk is lehet kapni az ázsia, indiai boltokban, a Culináriában (ott mindent…) ilyen szárított, egybesajtolt tamarind csomagot. Pürét is kapni!!!!
Elmesélem a tamarind nálunk szokásos előkészítését és hasznosítását (pl. tamarind csatni készítéséhez!):
A 20 dkg-os préselt változatból – vásárláskor érdemes megnyomogatni, minél keményebb, annál öregebb, vagyis minél puhább, ruganyosabb, annál frissebb, de akármelyiket veszitek, sokáig eláll szellős és hűvös helyen tartva - és fogyasztás előtt így is -úgy is beáztatom a kívánt méretű darabkáját kb. 2 dl nagyon forró vízbe.
A beáztatott tamarindot kézzel célszerű iszapolni, mozgatni, átmorzsolni a vízben, áztatni, s hagyni pár órát (ha ráérünk, s miért ne érnénk rá?), had hidrofolizálódjon, aztán kezdem újra a szétmorzsolást. (Lehet kísérletezni a régi krumplinyomóval is!) Ha kiderül, hogy van benne mag, szálka, azt tésztaszűrőn le kell szűrni. Lehetne kézzel is kiszedni egyesével – nekem sem a szemüvegem, sem a türelmem nem volt elég jó hozzá- inkább mosogatok picivel többet, de ha bennmarad egy-két ilyen szálkás vacak, s majd húzogatjátok a szátokból…- az nem éri meg.
A magja kemény, nem rágható (állítólag megszárítva, megőrölve lisztet készítenek belőle).
Figyelem! Eddigi tapasztalatom alapján mindig van benne mag, van abból a vékony, elég nehezen rágható szárféléből (húrból) is, (zöldbabból is kiszedem felhasználás előtt, ha már öregebb a zöldbab), ezért sose dőljetek be annak, hogy ez tiszta paszta. (Vagy „ócó” változat kapható mifelénk…)
Ilyenkor még egy bögre forró vízzel iszapolok, és tésztaszűrőn átszűröm. Nem baj, ha több lesz a lé, a masszán lévő levet a végén egy utolsó ülepítés után mindig leszűröm = tamarindlé (ha úgy tetszik: TAMARINDVÍZ) lesz = megisszuk, gyümölcsleveshez, zöldségleveshez tökéletes.
Ha valaki savanyúnak találja, vagy cukorsziruppal kell elkeverni, vagy kevés cukorral (tényleg ízlés szerint) összefőzni, de ha már muszáj édesíteni, egy kis selyemfűmézet javaslok bele. Mi Fannival nem cukrozzuk, mert ha nem muszáj, nem eszünk cukrot semmmiben sem (hizlal, egészségtelen, a talpmasszőr tanfolyamon „fehér gyilkosnak” nevezte az előadó…)
A sűrű paszta ott marad, tisztán, abból lehet mártás, csatni, leves, pác…
Tamarind csatnihoz:
Fűszerek: 1 tk római kömény, (megpirítva, jól kipattogtatva és mozsárban összetörve, nem baj, ha darabos marad)
Só, cayanne bors, fekete bors (frissen darálva érdemes, ha már ennyit vacakoltunk a pasztával!)
1 lapos ek frissen reszelt gyömbér, ennek hiányában 1 lapos tk őrölt gyömbér
Összekeverem, összerottyantom. Nem cukrozom meg, csak a végén ellenőrzöm, kell-e hozzá cukor, az indiaiak tesznek bele, és szeretem savanykásan.
Csípős tamarind csatnihoz:
Só, chilipaprika, fekete szezámmag, curry-keverék (vagy paszta), mustármag vagy magocskás mustár, és indiai ételről lévén szó, jöhet a kurkuma is bele. Indiaiak szoktak hozzáadni fekete csicseriborsót asafoetidával, (gramm Dal, cana daal, channa dal) ami sűríti is, édesíti is,
Egy jó tamarindos húspácomat is ideírom nektek:
A tamarind masszába egy doboznyi sűrített paradicsomot kevertem, összeturmixoltam egy csípős húsos paprikát, egy fej összevágott vereshagymát pár fokhagymagerezddel és pici olajjal, azt is hozzáadtam, megkóstoltam, édesítettem egy evőkanálnyi cukorral (méz is lehetett volna!), és ebbe forgattam bele a hússzeleteket, ebben sütöttem meg (egy kis áztatólé hozzáadásával!), szaftosra lesütve. (A kisképen így készült szűzpecsenyét láttok.)
Tamarindlekvár
Szerintem a püré már annak minősthető, vagyis biztos, hogy a tamarindból főzhető lekvár is – na de ahhoz termeszteni kéne, s nem aranyárban venni…Amilyen savanyú és sűrű, biztosan nagyon jól eláll! Egyébként is döbbenetesen sokáig eláll a hűtőben a saját készítésű tamarindvíz és massza is, a készen vett mártás is.
A levele, a zöld termése és a virága is ehető annak, akinek van tamarindfája.
Mi így mezítlábasan, kenyérrel ettük (nagyapám bicskával még bele is kockázta a kenyeret!!), de mostanság kis virsli, kolbász, kakastaréjra sütött szalonna is jön vele minálunk.
Megtöltöm a szőlőlevelet, ha jó nagy, akkor csak egyet, de általában nem nagy, hisz a zsengéket szedem, le, így aztán én inkább kettőt fordítok össze.
