Így főz anyátok

Gyermekkoromban volt egy Andersen mesekönyvem, benne ezzel a gyönyörű képpel. A kisfiút az édesanyja „ágyba fektette, s behozatta a teafőzőt, hogy egy csésze jó bodzateát főzzön neki, mert az jót tesz ilyenkor…A kisfiú csodálkozva pillantott a teáskannára, amelynek födelét mind magasabbra emelte föl a gőz, végül bodzavirág üde, fehér ernyője habzott ki belőle; karcsú ágak sarjadtak ki mellette, nőttek, nyúltak, még a szűrőből is, szétágaztak, összefonódtak, gyönyörű bodzabokorrá terebélyesedtek; aztán fává sudarasodott a bokor, ágai ráhajoltak a kisfiú ágyára, félretolták a függönyöket, - hogy virult, hogy illatozott a csodálatos fa! Nyájas arcú öregasszony üldögélt az ágak sűrűjében; különös ruhája zöld volt, mint a bodza levele, és fehér bodzavirágok díszítették – nem tudta az ember, kelméből varrták, vagy élő lombból, virágból… Bodza-anyókának hívják.”

Bodza-anyóka meg is mondta, szép bodzafája azért teremhetett a szobában, mert bodzát dobtak a teáskannába…

Ti is készítsetek bátran meghűléskor bodzateát, és várjátok a csodálatos gyógyulást, elvégre –Andersent idézve-  „a legcsodálatosabb mese mindig a valóságból nő ki…”

Bodzatea készítése:

Íme a szárított bodzavirág. Kicsit babra munka a virágokat úgy leszedni, hogy zöld nélkül szárítsam meg, de így kell.

A zubogó vízbe beledobom a szárított bodzavirágokat. Lefedem a teáskannát és hagyom – már melegítés nélkül!- had oldódjanak ki az íze, gyógyító anyagai.

Apátoknak nem ízlett ez a tea, de ő nem szereti úgy Andersen meséjét, mint én… Ma már ugyanis natúr iszom, így is kínáltam először, de gyermekkoromban mézzel és citrommal ittam – ha így készítem, apátok is megissza, szóval ez segít.

Nézzük a hatását: A bodzavirág tea izzaszt – és ez jó. Nátha esetén bármelyik paracetamol-tartalmú gyógyszer, a kalapkúra, a kalmopyrin és származékai – ezek mind izzasztanak is!

A bodzavirág teával inhalálni is lehet: a gőzölés tisztítja a légutakat, a füleket.

Aszódon szokás volt tejjel forrázva készíteni a bodzavirágból „teát”, és ezt adták a gyermekeknek torokgyulladásra, egy kis mézzel meg lehetett inni és tényleg segített.

Nagyon jóízű teát kapok, ha a bodzát hársfával és sóskaborbolyával együtt forrázom le.

Van egy jó fejfájás elleni teakeverékem: bodzavirág rutafűvel és vérehulló fecskefű együtt, érdemes kipróbálni görcsös fejfájásra.

A bodza más részei is gyógyhatásúak: a gyökere és a kérge  húgyhajtó, maga a gyökér hashajtó hatású. (Ha a kérgét szárítanátok, csak fiatal ágakról, friss kérget hasítsatok a szárításhoz!)

A bodzabogyóból szokás lekvárt főzni (maggal és passzírozva mag nélkül), gyümölcslevet készíteni.

A bodzalé serkenti a bélműködést, tisztít, nagyon jó hatású a köszvény, idegzsába tünetei ellen.

A töttösi Magdiék bevált bodzalekvár receptjét majd külön írom le! Édes bodzaszörpjeit is. Ez a lekvár gyomorpanaszokra jó, veseműködést serkent, hólyagot ürít (na jó, vízhajtó), hashajtó hatása révén bélrenyheség ellen is javasolták – leginkább erre. Klára nővérem is ezt ette székrekedés ellen, de egy idő után nem használt, aztán jött a parafinolaj, na az kitolt maga előtt mindent…Én ezt tudom a legbiztosabb természetes, nem agresszív hashajtónak, 1 ek, le kell nyelni (nem élvezkedni, nyelni), és hat.

A bodzalekvárból sem lehet sokat enni, napi 1-2 ek elegendő. 3 ek-nál több nem javasolt. Gyerekeknek 1-2 kk is elég. Így is hatékony…Van egy érdekes összeállítás meghűlésre: hársfatea 1 kk bodzalekvárral – finom is, gyógyít is.

Még egy népi megfigyelés: Ha bodza vagy akác másodvirágzik az őszön, akkor hosszú lesz a tél.

Más: Jut eszembe: tavaszi friss bodzavirágból a gyors vagy a tartós bodzaszörpön kívül Édes készített „bodzavirágot pongyolában”, azaz palacsinta tésztában – vagy eszünk gyümölcsöt, pl. epret tavasziasan, bodzavirággal…(Ezek leírását már feltettem nektek!)

„…jön az ősz,
csillámló derekkel,
sárga levelekkel,
szőlővel, mosolygóval,
fűre koccanó dióval.”

Csanádi Imre: Őszköszöntő

Nem is rég még kereplővel őrizték a szőlőket a villányi szőlősdombokon a seregélyektől, de azóta már lezajlott a szüret és itt van az ősz a szőlőben – lehet szedni kökényt, csipkebogyót, galagonyát, a bor minőségét védve a tőkéken hagyott hónaljfürtöket böngészni, az erdőben somot is találni s aki bátor, szedhet gombát is…A képeket kirándulásra kedvcsinálónak teszem fel, hátha elindultok és begyűjtitek az őszi erdő ajándékait. Mi, lányok gyűjtögettünk évezredeken át, leleményesek vagyunk a böngészésben.

Csipkebogyó

Csipkebogyó viszont sok van a szőlők menti vízmosásoknál, garádokban. Bőven termett Aszódon is, gyermekkoromban sokat ettünk belől! A teákhoz való, felesbe vágottan vagy egészben szárítandó bogyókat korábban, augusztus vége felé, még az érés előtt le kellett volna szedni.  Most az élvezetek ideje van, a dércsípte csipkebogyó megdolgoztat, de nagyon finom: leszedem, lecsípem a végét, kinyomom a felső krémes finomat belőle, ez a lágy húsa, azt megeszem, aztán kinyomom a szöszöket, azokat eldobom, s végül megeszem a héját. Ez egyetlen bogyó, igen rossz órabér… Ámde most van az ideje a hecsedli lekvárhoz való bogyószedésnek épp a fentebb emlegetett krémes finom gyümölcshús miatt.  Teli van C-vitaminnal, (több van benne, mint a citromban!), ezt már annyiszor mondtam, nem ismételem. Gyógyhatása is rengeteg van, a piros bogyós gyümölcsteám állandó szereplője a galagonya és berkenye mellett. Jótékony hatását többek között a benne lévő flavonoidoknak köszönheti (azok szabadgyökmegkötő hatása révén igazi tisztító, méregtelenítő finomság ez a csipkebogyó!), , de magas az A-vitamin tartalma is, sok gyümölcssav található benne, nem véletlenül olyan kellemesen savanykás az íze.

Fekete bodza

A mi utcánkban kicsi utca,
van benne egy hosszú bodza.
Ősz felé már hull a bodza,
kis bogyóját dobja, dobja.

Nemes Nagy Ágnes: Hull a bodza

Ha van szerencsénk fekete bodzabogyóhoz, és még nem aszalódott össze, akkor az utolsó alkalom a mostani séta a bodzalekvár főzés alapanyagának begyűjtésére. Igyekezni kell, mert a madarak is sietnek: zsigerből tudják, hogy amit lehet, meg kell enniük, és a bodzát ők is szeretik, a berkenye ott lóg még nekik egész télen a fákról.

A bodzavirágot tavasszal teának érdemes gyűjteni (bár apátok inkább iszik hársfa, csipke, zsálya, bármi egyéb meghűlés elleni gyógyteát, mint a bodzát), viszont a termésnek koraőszön van ideje. Vigyázni kell: csak a bogyója mehet bele, semmi zöld ne kerüljön mellé! A lekvárt passzírozni érdemes nemcsak azért, mert sokan a magját nem szeretik (belemegy a fogak közé, széttöri a tömést, brrrr!),  de nem esztétikai, hanem kémiai hatás miatt fontos. Ha a magját benn hagynátok a bodzalekvárban, akkor napi 1-2 evőkanálnyit lehet enni belőle, enyhe mérgező hatása miatt igen hatékony fosi-fosi a végeredménye.

Galagonya

Galagonya cserjékből sok van a szőlők menti vízmosásokban, de még némelyik présház mellett is. A bogyója most is ehető, szedhető az első fagytól, amíg az ágon van és tél végére meg nem feketedik.  A dércsípés után válik igazán finom kásássá – akárcsak a kökény. Mindkettő ehető magában, használható szárítva teába, szörp, lekvár főzhető belőlük. Húsok mellé mártásnak is jók!

Kökény

Ilyenkor gyűjthető a kökény is, gyermekkorom meghatározó gyümölcse. Kora téli kedvenc csemegém volt, ha éhes voltam, kimentem a Humnákra, teli volt kökénybokorral, nagyapám nem győzte irtani, és belakmároztam. Jótanácsom: A kökénymártást vegyétek komolyan – főleg, ha vad kerül az asztalotokra, Gundel szintű az összhang egy szarvashús és a kökény fanyar íze között! A kökényvirágból gyógytea készülhet.

Som

Végére hagytam az én szerelmetes somomat, (nagyon szerettem gyermekkoromban, sokszor ezért mentem a galgamácsai erdő felé, arra szoktam találni. Ilyenkor nem tudom, lehet-e találni még az erdőkben – ott is inkább a széleken, tisztásoknál- mert a hideg után könnyen lepotyog.

A som szereti a fényt, hiába van a kertemben, küzd a túlélésért a fenyők mellett, és virágzik, de alig van rajta termés.

A som termése piros, fényes és feszes héjú, tojásdad, hosszúkás. Belül van egy csonthéjas mag, arra ne harapjatok rá, fogtömésölő. A termés kellemes és savanykás ízű, tele van C-vitaminnal. Karotin is van benne!

Savanykás és hihetetlenül aromás ízét nagyon szerettem már gyermekként is. Lehet belőle lekvárt főzni, és nagyon finom, süteményekbe is passzol a savanykássága miatt, befőttnek is jó, zölden leszedve kovászolható, ecetben vagy sós vízben is elrakható, mint a medvehagyma vagy a papsajt termése.

Csak halkan mondom, a szőlőtövek között ott zöldellik most is még a kövér porcsin (és a tyúkhúr és más ehető zöldség is), ezek ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag túlélő növények: ha esszük őket, bízhatunk saját túlélésünkben is.

Vadszeder

A garádokban gyakran bukkanok rá a szőlők mentén vadszederre. Ha a legelső képet nézitek: A Szársomlyó Villány felőli oldalát láthatjátok rajta: ott futnak le a szőlők (ott van a mi kékoportó, cabernet sauvignon szőlőink csíkjai is), és ha megnézitek, ott van egy-egy út csíkja mellett a vízmosás garádja. Az ilyenek rejtik leggyakrabban a szeder szúrós indáit! Én nagyon szeretem a szedret savanykás íze, húsos, finom kis bogyói miatt. Ilyenkor persze mázli kell az ehető szemekhez, az ősz töppeszti, szárítja ezt a termést.

 ----

Én ezeket szoktam gyűjtögetni őszi barangolásaim közben. Gombából nem adnék tanácsot, én leragadtam a szegfűgomba, mezei csiperke és az őzlábgomba, na meg a pöfeteg felismerésénél. Azt persze tudom, hogy ilyenkor érdemes nem csigarágta vargányát, sárga rókagombát begyűjteni, (tőlük finomabb paprikás, pörkölt, tészta alig van!), de ezeket már a piacon vásárlom…

S ha már a villányi szőlőkben barangolunk (szerintem elhanyagolt terület a VILLÁNYI DŰLŐTÚRÁZÁS!!) – akkor essék szó borozgatásról is: a fenti képen a tavalyi chardonnay borunk aranylik, és a karcsú pohárban viszont már a 2012.évi chardonnay szőlőkből készült, idei bor színét csodálhatjuk, és ha arra járunk, kóstolhatjuk is…

Nézzétek a bor koronáját és a pincék tükröződését a pohárban!

Búcsúzóul pár novemberi szomorkás, borongós képet is mutatok innen a villányi szőlőkből – ha ilyen a séta, akkor bizony a forralt bor esik jól bent a jó meleg szobában…(A forral bor készítésekkel is jövök!)

S még egy: a villányi őszben tényleg vannak földre koccanó diók, találni  diófákat, s a leesett diók közt böngészni mindig szabad volt. Pár szem felszedve, út közben összetörve megédesíti az őszi sétát a szőlők között.

Tudjátok, a szőlőtáblák között bóklászni ilyenkor ősszel is  különleges élmény. A levegő éles, tiszta, érezni a szelet, a csendet, hogy él a föld. Itt még minden egyértelmű, mert „mindennek megvan az ideje” - ha metszeni kell, akkor a késedelmet már megsínyli a termés. A szüret idején minden késedelmes nap csökkenti a minőséget. Ha nem véded a szőlőt a kártevőktől, akkor kárt tesznek benne… az élet egyszerű teljessége jelen van a szőlőben.

A dalai láma igazsága élő: csak két olyan nap van, amikor nem lehet semmit sem tenni (a szőlőben s az életünkben): a tegnap és a holnap. 

A villányi borok ízét éppen ez a természet, az itteni termőhely adja. Van egy jó mondás arrafelé: A bor apja a szőlőfajta, anyja a termőhely, sorsa az évjárat...A szőlősgazdának mindíg ma kell megtennie, ami szükséges, ez benne a szép és ettől nehéz is errefelé a munka.

Utóirat Budapestről: ha barangolunk az itteni utcákon, itt is találhatunk böngésznivalót, idéznék is rögtön kettőt.

Berkenye:

A madárberkenyéért nem kell a villányi szőlőkben kószálni,  itt Budapesten is szedhetjük parkokban, csendes utcákban díszfákként telepítették őket és teli vannak terméssel. Lekvárnak, szörpnek jók, de nem olyan finomak, mint a kerti nemes vagy az erdei fekete berkenye.

Aszalni viszont olcsó és érdemes – teába nagyon finom és egészséges beletenni szárított bogyóit!

Homoktövis

Villányi barangolásaim között nem találkoztam homoktövissel, annál többet láttam itt Pesten, kerítéssövény, díszcserje a kertekben, a parkokban. Lehet cukrosan kandírozni, lehet szörpnek főzni – talán annak a legjobb, nekem a lekvárja nem jött be. Szörpnek viszont igen egészséges, és itt a Thököly úton van egy homoktövis bolt, magyar találmányként a rák ellen kapható benne sok minden.

Ilyen amikor virágzik a galagonya. Tövises cserje vagy formás, szép lombú kis fa, tavasszal tele fehér virággal, (nem véletlenül nevezik a virágba borult galagonyabokrokat a domboldalak menyasszonyának), ősszel telis-teli izzó piros bogyókkal, mindvégig szúrós tövisekkel tele nehezítve a virágok és a bogyók szedését is.

Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya
Ruhája.
Zúg a tüske,
Szél szalad ide-oda,
Reszket a galagonya
Magába.
Hogyha a hold rá
Fátylat ereszt:
Lánnyá válik,
Sírni kezd.
Őszi éjjel
Izzik a galagonya,
Izzik a galagonya

- írta Weörea Sándor, Sebők Ferenc zenésítette meg és a Kaláka együttes énekelte el.

A galagonya tipikus szívgyógynövény: tavasszal leszedett és megszárított virágos hajtásvégéből lehet teát főzni. A bennük lévő flavonoidok hatására a tea javítja a szívizom vérellátását, segíti a véráramlást a koszorúérben. Segítik a szívsejtek működését, mert bizony az izmoknak, így a szívizomnak is van „anyagcseréje”, és ezt támogatja, a sejtek aktivitását javítja a galagonya tea.

Nyugtató hatása révén vérnyomáscsökkentő hatása is lehet, sőt, azt olvastam valahol, - amikor a magas pulzusnak próbáltam utána nézni, - hogy van-e bármi gyógynövény, ami segíthet, hogy a galagonya javítja a szapora szívverést. Amikor Andi átjött, hogy nem érzi jól magát, megmértük a vérnyomását, az rendben volt, de magas volt a pulzusszáma. Ebből a teából főztünk, extra mennyiségű galagonyabogyóval – és egy negyedóra múlva már jobban érezte magát.  

Az öregkor teája: érelmeszesedés ellen is javasolják, Prof.Dr Kéry Ágnes mondta: Javítja az időskori szívpanaszokat, és kiemelt jelentőségű az ideges eredetű szívpanaszok terápiájában.”

A teát így készítem:

A teához kevés kell a virágos hajtásból, mindössze egyetlen teáskanálnyi, és forrázással készítem el, hagyom 10-15 percet lefedve, szűröm és kortyolgatható szép lassan, naponta egy-két, maximum3 csészével.

A galagonya termését sokan hasonlítják a csipkebogyóhoz, s noha ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy „piros és bogyós” mindkettő, de a galagonya tényleg a rózsafélék családjába tartozik.  

A bogyó a vérkeringést és az emésztést is serkeni (vizet is, szelet is hajt, görcsoldó hatása is van). Miután az érelmeszesedés ellen hat, segít az erek tisztántartásában, és a vérnyomásra is szabályozóan hat, én nagyon szeretem a szárított galagonya termést a teákba tenni.

A szárítása egyszerű: megmosom folyó víz alatt, és újságpapíron szellős helyen szárítom, amikor arrajárok, átforgatom. Ha már szárazon kopog, fémdobozba zárom. A legfinomabb bíbor gyönyörűség teámba is teszek belőle.

Leszedni nem is olyan nehéz, mert ugyan aprók a szemek, de jellemzően csoportba rendeződtek, és egy-egy bokron rengeteget találni, a tövisekre meg ügyeljünk, érdemes kesztyűt használni

A galagonyából lekvár főzhető, mártás, húsok mellé, süteményeket köríteni. Van receptem a lányok dédijétől, de annyi teát iszok, hogy amit szedek, megeszem nyersen és a teákban megisszuk a maradékot. Mártást viszont készítettem szarvas hús mellé – nagyon finom volt, illetve egy-két marokkal tettem már pörkölt, szaftos husik mellé, (ahogyan a ribizlivel is szoktam!) - finom és mutatós így.

Aszódon Édes leginkább természetes módon próbálta gyógyítgatni a torokfájást. Ha köhögtünk,Édes az ACC és társai helyett hagymateát főzött. Aki ivott már, az tudja, hogy annak aztán fura pocsék íze van. Tamásék máig emlegetik, mert ha köhögtünk, akkor nem úsztuk meg, Édes megfőzte és megitatta velünk. „Ha nem isszuk meg, a fejünkre önti”- fenyegetőzött teljes hitelességgel (öntötte). Nem véletlenül húzódzkodtunk, valami mély, penetráns utóíze van, úgy jön, árad a koponyánkban és szinte meghánytat. A szagáról ne is beszéljünk, annak nem finom hagymaillata van, hanem mélységesen, csatornamélységesen büdös. Ellenben tényleg jó, oldja a letapadt váladékot, segít levegőt venni, stb.

Kisgyerekként kellő tekintély, később csak kellő rossz közérzet kérdése volt az egész. Édesnek volt tekintélye, és ha már nagyon sz*rul voltunk, akkor meg is ittuk. Érdemes volt, mert néha már egy csésze tea után is jobban voltunk tőle. Nem véletlenül, mert antioxidáns, antibakteriális hatása is van. Állítólag gyomorfekély, gyulladásos bélbetegségeknél is hatásos, arról nem is beszélve, hogy hatásos helicobacter bacik ellen is. A benne lévő hisztamin az allergiás reakciókat csökkenti. Ha ezt összerakjátok, akkor el kell ismerjétek, hogy a paraszti népi gyógymódok tapasztalati bölcsessége határozottan megalapozott, nem?

Hagymatea elkészítése:

Néhány fej vöröshagymát héjastól meg kell főzni annyi vízben, ami jól ellepi, ez kb. 10-15 perc. 2-3 hagymából lesz 1-2 pohárnyi tea.

Annyi hagyma, hogy jól "szorongjanak" a lábasban. Annyi vízzel öntöm fel, amennyi jól ellepi, kb. 1 ujjnyival lehet maximum felette (hogy sűrű, erőteljes legyen a hagymatea, ha már rossz, legalább "ártson", na jó - használjon, szóval legyen ütő, legyen benne elég hatóanyag). A képen látható mennyiség egy-két csésze lehet mindössze.

Édes eleinte cukrot karamellizált, arra dobta a hagymát – de nem volt jobb. Ráadásul csak cukor, hizlal...

Aztán nem érdemes semmit sem beletenni, mert minden ízesítési szándék csak tovább ront rajta, a cukortól, citromtól, más üdítőtől csak romlott a helyzet. Édes ragaszkodott, hogy tesz bele mézet, de hosszú évek kisérletei után nyugodtan mondhatom (mondom is elégszer!) nektek, hogy a hagymateán csak az segített, ha nem vettem levegőt a hagymatea ivása közben.

Meg kell inni egyhuzamra, egyetlen visszatartott levegővel.

Javaslatomat érdekes tapasztalás erősítette meg: Pár éve baleset ért (szilánkos orrcsonttörés, koponyarepedés meg egyebek), és ekkor elment a szaglásom átmenetileg. A szájüregem is tele lett ezzel-azzal, és fertőtlenítésként ittam  hagymateát is. Svédcseppet is. Ekkor jöttem rá, a hagymateának szinte nincs is íze - nem az íze a rossz, (jó se volt persze), de simán megittam, minden utóhatás nélkül, az a csatornaszag nem öntött el. A hagymatea illata szaggatja az ízlelésünket, amikor isszuk!!

Szóval az én bevált módszerem: igyátok, egyik kezetekben a hagymateával és egyhúzásra…levegővétel nélkül, légzést visszafojtva, - s aztán a másik kezetekben legyen egy pohárka tiszta víz, azzal öblítsétek le, még mindíg levegőt visszatartva - és csak a víz lenyelése után szakadhat fel bennünk a lélegzet.

Azt hiszem az egyik legfinomabb ehető virág – és mindenképpen az egyik legdekoratívabb (borágó kék csillagával nálam dobogósok!) a tányérjainkon.

A virága citrusos, kellemes ízű, kicsit borsos, kicsit csípős, picinykét édes, tényleg finom! nagyon szép, kis karcsú, törékeny, saláták ékszere.

A levele (minél frissebb, zsengébb – és hamar fonnyad, hamarébb, mint a virága, az pohár vízben elél pár napot üdén a konyhaablakomban is, szóval a levele finom és szintén nagyon mutatós a setétzöld, esetleg erekkel átszőtt szívformájával..

Főzelékek, levesek, gyümölcslevesek, kifejezetten krémlevesek (pl. fehér karfiol vagy zöld brokkoli krémleves) ehető, szép és pikáns díszítésére ideális. Vajat vagy krémsajtokat is ízesíthetünk vele! Képzeljétek csak el, sötét spenótfőzelékkel, főtt tojás cikkekkel…

Saláták alkotórészeként kifejezetten ajánlom. (A felső jobb oldali képen csorbóka és más zöldsaláták részeként tálaltam.)

Virágbimbóit és még zsenge (teljesen zöld!) termése (olyan a bogyó, mintha három kis bordázott bogyó lenne összeragasztva) lecsipkedhető, és ecetben érlelve olyan finom, mint a kapri. A kertben a törpe fajtáját érdemes ültetni, dúsabb és tömöttebben virágzik, így könnyebb „kopasztani”. Hihetetlenül gyorsan csírázik (úgy is finom!), a nyarat szinte végigvirágozza és magozza!!!

A virág és a levél tehát szép, ízletres és nagyon egészséges. Magas C-vitamin tartalmának is köszönhetően igazi természetes antibiotikum. Hólyaghurutnál javasolták már a régiek is, úgy tudom az UROGIL nevű, természetes anyagokból készíttett, a patikában recept nélkül kapható, és enyhe tünetek estén - tapasztalataink alapján mondhatom- hatásos készítmény egyik alapanyaga a sarkantyúka. (Bár ha hólyaghurut, el ne feledjétek: kakukkfű teakúra!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!- nekünk bevált.)

Jegyezzétek meg jól a latin nevét: Tropaeolum majus nanum- ha láttok ilyet, kertek szélére érdemes ültetni. Létezik a sárga változata is „kanári sarkantyúka” (Tropaeolum peregrinum), kerti prospektusokban is látni rengeteg félét belőle, de azokból még nem ettem.