Családon belül mindenkinek megvan a kedvenc tojásétele, Tamásé a hagymás tojás, (ahogyan Ő készíti!), keresztapátoké a parasztrántotta, de ő kiegyezik mind a Tamás-féle hagymással, mind a Katinka-féle hagymás-szalonnással is, én a sült paprikás, s ha lehet, sült paradicsomosat kedvelem nagyon, apátok a sima tükörtojást, Fanni a cukkíniset… Esszük sokféleképpen, elmesélem nektek, hogyan készítem Tinka kedvenc tojását.Összevágom a füstölt szalonnát (igazi parasztszalonna Gyulától, de legalábbis a piacról, remélve, hogy a parasztszoknyás néni nem a Metróból hozta…- Elvégre ez aszódi parasztétel!) Aprítok hagymát is a szalonnához.
Fejenként :
- egy csík szalonnát számítok,
- és ¼- ½ fej vereshagymát (lila nem lehet! színez! barna-bordó lesz tőle a tojást!).
- Tojást egy darabtól a 4-ig fejenként, kinek-kinek étvágya szerint.
Zsiradékot olvasztok, már a szalonnakockákkal együtt.
Ha már barnul, átsült, hozzáadom a hagymát, pirítom tovább.
Az előre tálba ütött tojásokat nem nagyon sózom a szalonna sósságára tekintettel, ráöntöm a hagymás szalonnára.
Nem keverem teljesen el, szeretitek ha a sárga és a fehérja némileg különválik.
Megsütöm készre, átsültre – és tálalom kovászos 
uborkával, ha lehet, de pl. kovászos karfiol is igen jó hozzá, ecetes savanyúságok is!!
uborkával, ha lehet, de pl. kovászos karfiol is igen jó hozzá, ecetes savanyúságok is!!
Nagyon jó főtt hús mellé, nagyon finom édességnek, pudinghoz, réteshez, de összeturmixolva, egy narancs levével hígítva krémlevesnek is szuper.
Gyerekkori emlékem a zölddió szirupban- az Ondrík Erzsánál. Másutt nem láttam, (Csobán Örzse néni is likőrt készített, nem befőttet a zöld dióból), de Édes nem vett tőle, így aztán csak egyszer ettem belőle, amikor megkínált a „boszorkány” (annak tartották a környéken, a gyerekeket leküldték az utcáról, ha arra jött, mert úgy vélték, tud szemmel verni). Az tény, hogyha szemmel nem is, de szóval és feljelentéssel tudott verni, nem volt olyan szomszéd, akit fel ne jelentett volna az Önkormányzatnál többször is.
Ám a személyes, indok nélküli rosszindulat nem csökkenti Ondrík Erzsa befőzési tudományát, hiszen ebből volt igazán egy kis jövedelme. Egyszer valamit segítettem neki cipelni, és akkor megkínált a zöld diójából egy szemmel. Akkor jöttem rá, hogy nekem ez ízlik. Jöhet hát a recept Ondrík Erzsa után.
A dió előkészítése:
A zöld diókat az első napon, a 3., 5., 7. napon, aztán 14.napi áztatás után, végül a 15.napon, a szirupozás napján fotóztam le nektek!. 
A befőzése. A zöld diót szirupban tették el mifelénk (Ez a zölddió befőtt.) Mennyiségi adatok a sziruphoz:
Ondrík Erzsa szegfűszeges szirupba tette el a diókat (a szegfűszeget lehet a dióba is szúrni, lehet a szirupba is belefőzni), tetejére rumot öntött, lezárta, és nem tudom, csak szárazon gőzölte-e vagy nedves dunsztot is alkalmazott. (Akkortájt ez a részlet nem fogott meg igazán…) 
Nézzük az elkészítés menetét:
Nagyon furcsa az íze: megosztó, aki szereti, eszi, aki nem szereti, elutasítja. Ugyanakkor szokásos karácsonyi édesség, és ami nem mindegy: húsok mellé különleges köret.
A volt macedón fővárosban, Verginában ettünk egy helyi kisvendéglőben ilyen mártást. Itthon próbáltam elérni azt az ízt, ami ott annyira ízlett, íme ahol most tartok, ez már közelít és talán Vergina hiányzik belőle…
régi Panoráma útikönyv, amit úgy szeretek, ezt a látnivalót még nem tartalmazta, mert 1970-es évek végén fedezték fel, s még később nyitották meg a látogatók számára ezt a kincset, akkor még nem is volt túl ismert a lelet.
Ez az én kedvenc szószom, ti nem is eszitek, de csak idő kérdése, 1-2 évtized, és majd ráéreztek: finom és egészséges étel ám!
Hasonképp adják a zöldfűszereket is: petrezselyemzöld vagy korianderzöld a humuszba bele is lehet, tetejére szórni is jó