Én nagyon szeretem ezt a kelkáposztát – elég sokszor hallottam gyerekkorotokban, keverve a karfiolt a kelkáposztával…
- Tepsi/jénai aljára zsemlemorzsát szórok, arra teszem a kelleveleket (ha vannak)
- Ráteszem a főtt rizst
- ráöntöm a pörköltet (ha sok rizs van, tehetném két rétegben, vagyis most az jönne, de nem szeretem sok rizzsel…),
- szépen körberakom a tetejét a karfiollal (szoktam díszíteni azzal, hogy a közepére egy sor brokkolit teszek zöldellni (csináltam párhuzamos csíkokkal is: egy sor karfiol, egy sor brokkoli, de apátok nem preferálta, nem szereti a brokkolit, viszont neki (hál’Istennek!) nem is volt mellrákja. Tudjátok: a brokkoli egészséges!! Ezért be kell csempészni az ablakon, ha már az ajtón nem jöhet. – Ó, az csak elszíneződött karfiol, biztosan megégett! – kell mondani, ha lebuknék.
- Ráöntöm a tejfölös keveréket, és mehet is be a sütőbe. Családi hagyomány: a háromnegyedére a tejföl, a maradékra csak ici-pici tejföl, (elvégre azt mondom, hogy ott nincs is), és azt megszórom sajttal. A tejfölös a miénk, a sajtos apátoké.
- Ez lenne az 5/a.) pont: lehet leönteni besamellel is (vajon lisztet pirítunk zsemleszínűre, felönjük tejjel, fűszerezzük sóval, borssal, szerecsendióval, beletehetünk reszelt sajtot is – akkor sajtos besamel lesz belőle). Finom úgy is, de én a mezei tejföllel szeretem és készítem.
- Sütőben ropogósra sütöm, egy jó óra alatt. (Figyelni a sajtot, mert őkelme az indikátor: ha megpirul, jó a rakott karfiol.