Ez a lefotózott tiramisu nevezetes, mert Fanni készítette a vezetésemmel.
Annyiban tér el Fániétól, hogy a tojásfehérjét kemény habbá verve belekevertük a krémbe.
Szóval a recept: 4 főre alig elég, amit leírok, de csak kb.
3 tojást feltörtünk, külön választottuk a sárgáját a fehérjétől, és a fehérjét egyből beraktam hűlni, a sárgáját az asztalra melegedni.
Hozzáadjuk a mascarponét, és én itt szoktam elgyengülni, belekeverek
- egy kis rumot
-
Szépen összekeverjük.
Nekilátunk a tojásfehérjéket habbá verni: kőkemény habbá, ezt már demonstráltam képen,
a lefelé tartott tálból a hab nem eshet ki.
A kávéba is teszünk egy kis rumot (Váncsa úr, hallod?!), netán egy kis tejszínt, és abba mártogatjuk a piskótákat, majd egy tálba lerakjuk.
Ráöntjük a krém felét, megszórjuk (vagy ezt a réteget nem szórjuk) meg kakaóporral, szitán keresztül.
Jön a következő réteg babapiskóta, ehhez a kis adaghoz elég volt egy doboznyi, de többet készítek elő, nehogy kevés legyen.
Újabb krém, rá a kakaópor, lehet díszíteni is, mint mi egy kis csokiöntettel becsíkoztuk, pirított darált dió, étcsokoládé reszelék vagy forgács, stb. de ha semmi sem kerül rá, akkor is jó lesz.
5 tojásnál van lehetőség még egy réteg krémre, vagyis 3 emeletes lesz a tiramisunk.
Hűtőben muszáj neki adnunk pár órát (legalább egy fél napot) az összeérésre, aztán elővesszük, megosztozunk rajta és megesszük. Nem hagyom elől, nem szeretem sokáig őrizni, inkább megeszem a maradékot.
Az anyukák popója a maradék kajáktól hízik, ez tuti.