Édes szeretett uborkát kovászolni, mert olcsó volt, ízletes az eredménye, és nem volt vele sok munkája.
Jellemzően kétféle uborkát csinált.
Mezei kovászos uborka (kaporral és kaporral):
- alulra kapor, közben uborka, egy-két ernyős kapor, felülre kapor,
- 5 l-es üveghez 2,5 liternyi vízbe öntött egy púpos ek sót, beledobott pár szem borsot, jó pár szem fokhagymát, felforralta, langyosan ráöntötte az uborkára,
- egy gézdarabon a szelet kenyérhéj került rá, arra egy kistányér, és az egész üveg ment a napra a konyha ablakába,
- és csak várnunk kellett rá, hogy elkészüljön a napsütéses órák számától és az éjszakai lehűléstől függően 2-4 nap alatt
Tótos kovászos uborka (fűszerekkel, borsikafűvel, paprikával, tormával, meggylevéllel stb.) vagyis ízekkel gazdagon:- ugyanúgy készült, mint a mezei, de ezzel több volt a munka, mert Édes elküldte a Zsuzsát, ásson ki egy kis tormagyökeret hozzá, pucolja meg, vágja apró vékony szeletkékre,
- a kapor mellé ez bőven tartalmazott borsikafüvet, (alulra, közben, mindenütt), még több fokhagymát, a bors mellé került mustármag, koriander, borókabogyó, ha kora nyáron készült, még zsenge szőlőlevél is, és természetesen tormaszálacskák,
- a legtetejére a kenyér alá frissen vágott, zsenge meggylevélből került pár darab (a levél végekről vágatta le Édes azt a 6-8 darabot hozzá),
- ekkor Édes csinált két tormaszeletkéből egy keresztet az uborkák tetejére, arra jött a sós fűszeres lé a fűszerekkel együtt, a gézben a barna kenyérhéj, egy kistányér, és az egész üveg ment a napra a konyha ablakába,
- és a folyamat ugyanaz volt, mint a mezei kovászosnál, de a végeredmény kicsit fűszeresebb, zamatosabb. Kinek a mezei, kinek a tótosan jobban fűszerezett, Édesnél csak a kedve határozta meg, melyiket csinálta.
