Eszem, mert finom, és nagyon szeretem.
Eszem, mert segíti az emésztést, éhgyomorra pár szem szinte biztos segítség nehéz időkben (sokatmondóan simogatom a hasam, mint a joghurt reklámosok: „és akkor minden rendben lesz idebent…”)
Az aszalt szilvákat beöntöm egy kisebb üvegbe, egy-két napig utántöltöm (beszív belőle, és akkor jó, ha teljesen ellepi a bor).
- a bor szinte spanyol mazsolaborédes lesz
- a szilvák megpuhulnak.
Mit megpuhulnak?! Átlényegülnek, mert megborosodnak…
A vörösbor olyan sűrű lesz egy-két hét után, hogy joghurthoz szoktam önteni ízesítésül. (A szilvára pedig újat töltök ilyenkor…)
Kedvenc ajándékom egy kis üveg aszalt szilva vörösborban, bár lehet, senki más nem értékeli úgy, mint én. Vica néni volt egyedül, aki azt mondta, kinyitotta, gondolta, megkóstolja, mit dicsérek annyira, aztán üres volt az üvegcse.
