Nem igazi savanyúság-eltevések ezek, mert nálunk soha semmi nem állt el, hisz ha nem volt más, megettük, amit későbbre szántunk. Megettük a savanyúságot is, aztán nem volt, de már befőzési szezon sem volt, és Édes ilyenkor csinált egy kis gyors fogyasztású savanyút.
Nincs tartósítva, ezért a 10-14 napos beérést követően hidegen kellett tartani, és ott sem állt el sokáig – bár 2-3 hetet simán kibír.
Vastag húsos paprika kellett hozzá, jó volt pl. a paradicsompaprika, az almapaprika, de még a bogyiszlói is, mert az jó kemény húsú, és ha ügyesen vágtuk ki az ereit, nem is volt olyan vészes.
Jó volt, ha volt többféle színű, (ideális rá a kalifornia paprika a sok színével, ami akkortájt azért nem volt mifelénk, a kápia is, amit szintúgy nem ismertünk, de mutatós és rendkívül ízes is!)mert attól aztán szebbet mutatott a tálon. (Ez a képeken is látszik, úgy hiszem…)
Édes a paprikákat csíkokra vágta, a hagymákat karikákra, besózta kicsit.
Közben feltett forrni egy kis ecetes-sós vizet, (savanykás íze legyen, annyi ecet kell bele!!). S amikor forrt, egy-két percet abban blansírozta a paprikákat. (ez látszik az első képen.)
Néha tett bele késhegynyi szódabikarbónát is, hogy szebb maradjon a színük.
Az üvegbe még melegen beletöltötte a hagymás paprikát, hozzáadta a szokásos fűszereket (pár szem bors, boróka, szegfűbors, mustármag, esetleg koriander), összerázta, lezárta és tette a kamrába.
- Édes néha öntött a tetejére 1 ek olajat is, az védte is, és az olajos marináltakat szerettük mindnyájan, de olaj nélkül is finom lett.
Bármihez finom, és a hűtőben több hétig is eláll!!
Azóta kis változtatásként pár szem fokhagyma is kerül az üvegbe – az apátok azt direkte szereti, vagyis és a kedvéért úgyszintén direkt bele is pakolok, (ha nem felejtem el).
Citromkarikákat is teszek bele – ennyi idő alatt nem buggyan meg, nem is buggyantja meg a többit, de jót tesz a savanyúság ízének, és maga a citromkarika is egy savanyúságfalatnak minősül: finom és díszíti a tányért!
