Szóba került az én
párommal, hogy mind az aszódi, mind a töttösi kocsmában lehetett enni finom ecetes-hagymás virsliket. Nagy üvegekben voltak egészben pácolva: egy réteg hagyma-egy réteg virsli-és így tovább, az alján és a tetején mindig hagyma volt. Az egészet leöntötték ecetes-cukros fűszeres forralt vízzel. (Fűszerek: a befőzés fűszerei voltak, só, egész bors, szegfűbors, borókabogyó. Én már kiegészítem mustármaggal és korianderrel, de ez akkoriban nemigen volt jellemző.)
- Vékony karikára vágom a pár fej vöröshagymát.
- Előveszem a fűszereket: só, egész bors, pár szem boróka, néha egy kevés koriander, máskor egy kis mustármag, szóval a só a fix benne egyedül, na meg a bors. A fűszereket összekeverem 1/3 üvegnyi vizes ecettel. Bármilyen ecetet használok, a lényeg, hogy a páclének jó erős, (de nem zavaróan, „orrbamászóan” ecetszagúan erős) aromás ecetíze legyen!!). Cukrot is teszek bele egy keveset, hogy a páclé édeskés, de ne édes legyen. Hagymás ecetes krumplisalátához hasonló, attól kicsit erősebben ecetes ízű páclé kell.
- Ezt a páclevet felforralom. A lobogó vízbe belerakom a hagymakarikákat, és le is veszem a tűzről az edényt.
- A hagymát legott leszűröm, szemmel két részre osztom, és a becsült felét belerakom az üvegbe, arra jönnek szépen állítva a virslik, majd a hagymával zárom. (Nagy üvegben lehet több réteget is készíteni, minél nagyobb a tömeg, annál jobb lesz az íze is.
- Egy ágacska borsikafüvet azért beledugok, egy-két erősebb paprikát is a virslik közé teszek – ilyen az aszódi kocsmában nem volt, de szeretem az ízét, szóval ez opcionális.
- Az üveget lezárom, hűvösre teszem, és naponta megrázom. Az első üveget 2-3 nap után előszedtem, tálra tettem – és az első reggelinél elfogyott.