Darált húsos, nagy tenyérnyi fasírozott, amit az egész Balkánon esznek – talán ez a jó meghatározása.
A leskováci pljeskavicát Szerbiában ettem: disznóhúsból és nagyon sok fűszerrel, természetesen a tálalás ott is hagymával történt.
A hakdúcska pljeskavica az, amit én is készítek: fele marha, fele disznóhús – és igencsak fűszerezem zöldekkel.
Sarszkai pljeskavica marhahúsból készített, töltött pljeskavica, amit egy Közép- és Dél-európai spéci gyúrt technológiával készített juhsajttal, a kashkaval sajttal töltenek. (Volt, hogy hajszálvékony, igazi füstölt sonkával és sajtszelettel is töltötték, szóval nem tudom, melyik az igazi.)
Aztán, ha fetasajttal tölti az ember, azt macedon pljeskavicának hívják a Balkánon arra messze.
Hozzávalók:
- darált marha, sertés és bárány, akár mind a három
- kb. fél kiló húshoz egy kisebb fej hagyma, pár gerezd fokhagyma
- só, bors, talán 1 tk piros paprika,
- esetleg 1 tk zöldfűszer (majoránna, oregáno, bazsalikom)
- talán csak egy tojásfehérje, hogy azért összeaálljon a húsmassza
- 1 dl olíva olaj, beledolgozom a húsmasszába
Összeállítom a húsmasszát. Aztán hidegen pihentetem pár órát.
A hidegről kivéve a masszát, húspogácsákat formázok, minél nagyobbakat, elég laposakat, kb. ujjnyi vastagokat. Jó nagy darab legyen, ettem már olyan nagyot is, hogy lelógott volna a tenyeremről!
A húspogácsákat legjobb grillen sütni, szükség esetén (lásd: tél, eső) lábasban, olajon – de inkább tepsiben, olaj nélkül (hiszen belekeverem a húspogácsákba) megsütöm.
A klasszikus tálalás:
- pirított krumpli,
- ajvár
- és hagyma.
Szerbiában van egy pikáns túró, a kajmak, abból tesznek egy kis kupacot a húspogácsa alá, megolvad, és isteni ízt ad hozzá a húshoz. Itthon marad a juhtúró, esetleg fetával elkeverve.