Nem is beszéltem még nektek arról, mi is az a burrito. Olyan nagy mexikói találmány, mint a pitás szendvics a döner kebabnál, csak éppen itt névtelen a feltaláló utcai árus, míg a dönernél tudjuk, hogy a (ma már így nem is létező) Nyugat-Berlinben találta fel egy emigráns török, Kadír Nurman. Szinte hihetetlen, hogy amit most a fél világ eszik, a pitába töltött kebabot (a hagymával és friss zöldségekkel tálalt nyárson sült húst) csak 1972-ben rakta össze feltalálója. Rájött, hogy a berlini életritmushoz jól illeszkedik, ha a vendégek elvihetik az ételt és akár menet közben is megehetik.
No, ez történt valahol Mexikóban is. Mi a baja apátoknak a töltött tortillával? kicsi és vékony, állandóan kifolyik. Még akkor is, ha késsel-villával eszi, ám ha kézzel esszük, hát, csurran, cseppen… Mexikóban másoknak is ezzel volt baja, s a legendák szerint az 1910-es években egy csacsival szállító utcai standos, egy egyszerű mexikói tortilla árus találta ki, hogy a szendvicset tortillába töltve, kézbe adva árulja. Összegöngyölte a tortillát, két végét betűrte – így már valamivel jobb lett a helyzet, pláne zsírpapírba csomagolva, (ami egy darabig nem ázik el… ), s így kézbe fogva már kiállja a mexikói utcai fogyaszthatóság próbáját. Állítólag ez a csomagolási mód a csacsik fülére hajaz, onnan a neve is (burritó=csacsifül). Azt is olvastam, hogy a név az árusító csacsija miatt alakult ki – ám akár így, akár úgy van, ez a begyűrt tortilla igen nészerű mexikóban, mindenfelé lehet – és érdemes!!!- enni. Igaz, velünk volt magyar pálinka fertőtlenítésképpen, de sose kaptunk hasmenést, pedig utcai evő vagyok.
Anno az volt a cél, hogy ne folyjék ki belőle a töltelék, ezért aztán úgy kell összehajtani, mint a hortobágyi palacsintát:
A tortillát kétfelől (balról és jobbról) felhajtom, majd elkezdem feltekerni, és egy szép kis pakkot kapok. Ez jól zár, tehát könnyű lesz enni.
Alapjáraton a burrito ugyanis nem más, mint babpürével készült tortilla. Ez szegények étele volt, nem húsos!!! A mexikóiak nagyon zöldségesek, a híres „három nővér”, a bab, a kukorica és a tök ott nő a kertjeikben.
A babpürét bármelyik általam ismert módon elkészíthetem, a babot legegyszerűbb sós vízben megfőzni, összetörni, borsozni és kész. (A legszebb, hogy a tortillához előbb készítettem aszódi babpürét, minthogy valaha is hallottam volna a burritóról..)
Szóval fűszerezhetem bármivel ezt a babpürét:
- paradicsommal,
- párolt, sült, lisztben meghempergetett, pirított hagymával
- avokádókrémmel stb.
A lényeg, hogy legyen finom babpürém.
A sajt nagyon fontos, ki ne hagyjátok! az olvasztja egybe a tölteléket!
4. Alapmártása a csípős paradicsomos mártás, sokszor sok zöldséggel.
A Taco mártás mellé kerülhet tejföl, netán avokádókrém.
Tehát a mexikói burrito: babpürés, sajtos, összetekert, lezárt végű tortilla.
LUXUS BURRITO:
Ugyan a szegények burritója nem volt húsos, de azért jót tesz neki, ha van hozzá valami húsféle, ami bármely – eddig is bemutatott- húsféle lehet, marha, csirke, kacsa, liba pulyka stb, csak legyen mexikói az ízvilága, szóval tacos hús, darálva, csíkokban vagy kockázva.
Persze, ha nincs hús, jó a pirított, paradicsomos zöldségmártás is!!!!!!
Nézzük, hogyan állítom össze a burritót: :
1. Veszem a tortilla lapokat.
2. Összehozom a burritot:
- A babpürét teszem bele zöldségekkel, vagy elkeverem a hússal vagy egymás mellett csíkot teszek majd mindből
- megkenem a tortillát a taco mártással
- jól megszórom reszelt sajttal
- feltekerem szépen, és ha csak ennyit teszek, már finom!
3. Ámde jön a pirítás, ami éteri magasságokba emeli a burritóscsomagocskát:
- serpenyőben átpirítom a burrito mindkét oldalát – vigyázni kell, mert igen könnyen odakap (!!), szóval 1-2 perc is elég 1-1 oldalnak.
- a megsült burritót kívülről is megszórom kis sajttal, és tálalom
- megesszük
A burrito olajban is süthető!
S ha csinálok jó kis mártásokat, ha van enciladas, enchiladas verses vagy más finom mártás, s azzal leöntöm = szaftos burrito.Aztán a reggeli TEX-MEX, a spenótmártásos clevelandi burritó meg társai is ott sorakoznak a finom burritók között…
Ha ráértek, a három szent nővérről is mesélek nektek. A világ legelején az Ég asszonyának leánya született. A Nyugati Szél teherbe ejtette a leányt, akinek két fiúgyermek nőtt a méhben. A fiúk összevesztek azon, melyikük lépjen ki előbb a világra, s a dühösebb kirágta magát anyja hasából, aki ebbe belehalt. A lány holtában is táplálni akarta gyermekeit, így amikor eltemették a földbe, belőle nőtt ki a három szent növény, a „három nővér”, a kukorica, a bab és a tök. Ezek a növények adták a fiúknak az élelmet, s táplálják ma is az emberiséget. Érdekes a növények szimbiózisa! Felénk is úgy vetették még régebben (na jó, az én gyermekkoromban bizonyosan) a Galgamenti paraszti gazdaságok a kukoricát, hogy később közéjük babot, majd tököt ültettek. A kukorica szára támasz volt a futóbabnak, s mire az beérik, a kukorica csak aztán indul meg. A három növény három szinten virágzott: a tök a földön, a bab a kukoricaszáron, a kukorica címere legfelül, s a haja védettebben a szárán. A kukorica nemcsak támrendszer volt, hanem árnyékvédelemként is funkcionált. A támaszért cserébe viszont a nitrogénmegkötős gyökerű bab táplálta a kukorica földjét. A babot már ki is szedtük, mire a tök igazán megindult – késő ősszel érett csak be, de addig nagy leveleivel árnyékolta a talajt, védte a kukorica földjét a kiszáradástól. Élő „mulcsként” védett a gazoktól…
S a táplálék? Kora nyáron a tejes kukorica főzve, sütve. A bab zöldbabként leves, főzelék, köret, párolt, sült, pörköltalap, stb. Tök köretnek, levesnek, főzeléknek, töltve, rántva, pörköltnek, savanyítva, stb. fejtett bab, aztán szárazbab levesnek, főzeléknek. Kukorica kásának, darának, lisztnek, tortillának. Tök, kukorica az állatoknak, zöld kukoricaszár szintén…
