Irénke megkérdezte: Te Marikám, nincs valami édesed? – és korunkbéliek tudják, nem csokoládéra gondolt. Irénke tűzvédelmi előadó volt, s aztán elmúlt a régi rendszer, és volt kolléganőm most a rendszerváltás egyik vesztese, egy elveszett generáció reprezentánsa.Irénke érettségizett volt, és a Kádár-érában mindig volt munkája, fel tudta nevelni egyedül a lányát, tudott lakást is szerezni.
Most az ötvenes éveiben: öregecske (ahogy sokan nem ebben az életkorban), nem beszél nyelveket, (az orosz rajta sem fogott), kapkod munka után, küszködik a mindennapi kenyérért, a most elvárt kapitalista munkatempóhoz már öreg, a nyugdíjhoz fiatal, ha kap is munkát, úgy görcsöl, hogy már emiatt is elküldik, szóval ebben a szép új világban nem találta meg a helyét, reménytelenül sodródik, de még mindig nyitni tud az apró szépségekre.
Mint a szerzetes, akit a tigris üldöz, leereszkedik egy liánon a szakadékba, de látja, lent is tigris várja, közben két patkány elkezdi rágni a liánt, és akkor felfedezi a szikla repedésében, hogy kihajtott a szamóca, s ott érett egy szép piros szem. Bekapja, és lehunyt szemmel élvezi: de finom! – no, ilyennek kell lennünk a mai világban.
Ez az eperlikőr ilyen szamóca, tudjuk hát élvezni, ha kitöltök belőle egy pohárkával Irénkének.
Elkészítése:
Az epret lecukrozom, fél kilónyi eperre kb. negyedkiló cukrot szórok.
Levet enged, azt leszűröm, és felteszem felforralni – abból főzöm a cukorszirupot. Kb. a felére beforralom.
Az epret összeturmixolom, és belekeverem a szirupba.
Épp csak összeforralom.
Hozzáöntöm a vodkát úgy, hogy 1 dl epres sziruphoz 4 dl vodkát legalább számolok, így kb. 30 fokos lesz a likőröm.
A likőrt állni hagyom 2-3 hétig, sötét üvegben, naponta felrázva.
A végén az epertartalmát leszűröm, és vagy részeges eperlevest készítek belőle friss eper hozzá turmixolásával, vagy epres húst sütök vele.
A leszűrt gyümölcslikőr sötét szekrénybe kerül, és várja Irénke látogatását…Néha felrázom – és kb. egy évig, a következő eperszezonig teljesen jól eláll még a szobában is.
