Lányok! Ez nagyon jó recept, Judith munkatársai nemcsak a lángost, hanem a receptjét is egymásnak adták, igazán bevált, egyszerű, gyors, és a hűtőben való egyhetes tartózkodás miatt igen jól használható lángostészta!!!!! Következik Judith receptje, ajánlom figyelmetekbe, lehet tanulni és készíteni…Judithka el is jött, és demonstrálta a készítését azzal a különbséggel, hogy nem volt kefírem, ezért azt mondta, joghurt is jó lesz, azzal készítettük.
Hozzávalók (megjegyzem, nagy családnak ennyi, 4 főre elég mindenből a fele):
- 1kg rétesliszt
- 3pohár kefír
- 2 tojás
- 3dl tej
- 5dkg élesztő
- csipetnyi só
Elkészítése:
Az összetevőket, mint a kelt tésztát, laza mozdulatokkal összedolgozom. Az élesztőt csak belevágom a langyos tejbe, hagyom kicsit pihenni, aztán beleöntöm, elmorzsolom a lisztben, nem kell teljesen megkeleszteni!
Ha jól kidolgoztam a tésztát, a tetejét megszórom a rétesliszttel, betakarom folpackkal, és konyharuhával. (Tehetjük kelesztőtálba is).
Legalább fél napra hűtőszekrénybe teszem. (Egy hétig is eláll nyersen a hűtőben!!)
Figyelem! Ez a tészta a hideg hűtőben is szépen megkel! Ne aggódjatok érte, csak jól lisztezzétek be, s aztán jól takarjátok leHa kiveszünk belőle, mindig olajos kézzel tegyük és lisztezzük újra.
Bele kell nyúlni csak úgy egy marokkal, kiszedni, amit az olajos kezünkkel kiszakítunk belőle – magyarázta aztán Judithka nekem még hazaindulása előtt- és először szépen összeformázom a széleit egy pogácsába.
Aztán elkezdem kisodorni, húzogatni az egészet szépen körben, jó vékonyra, amilyenre akarom.
(A készítés eme fázisa miatt Judithkát ennél a résznél felhívtam telefonon: „Emlékszel Édesre, hogy káromkodott, amikor rétestésztát készített? „A kurva nénikéjét annak, aki olyan hülye, hogy rétest akar készíteni! A fene essen belé, hogy lehettem ilyen hülye…”- ilyenek miatt iszkoltunk olyankor el otthonról, hogy csak a sülő rétesillat csalogasson haza minket. No, én igen megértettem Édest, amikor elkezdtem húzogatni Itt kellett volna tartsalak, és rákényszeríteni, hogy süsd meg te a lángosokat. Hogy a fenébe kell olyan igazi vékony közepeket készíteni? – kérdeztem tőle.)
Az a trükköm, hogy egy nagy lapos tányért beolajozok, mikor a lángos elég nagy, ráteszem, és szépen elsimogatom jó vékonyra.
Fontos, hogy a kezem is olajos legyen, és hogy finoman, érzéssel húzzam, meg kell érezni, hogy a tészta mikor, mennyire, meddig húzható szakadás nélkül.
Ha elszakad, nem baj, össze kell nyomkodni, és kezdődhet ismét a húzogatás…
Forró olajban sütöm ki, mindig annyit amennyi egyszerre elfogy.Nem teszek a tésztájába sót, ezért ami kisül, az semleges ízű, éppúgy lehet enni édesen, mint sósan.
Többféleképpen készítettem már:
- sima lángosnak, fokhagymásan, sajttal, tejföllel,
- édes lángosnak lekvárral (!!!)
- töltött lángosnak: virslit tekertem bele, vagy Mackó kockasajtot csomagoltam bele úgy sütöttem ki,
- ekkor ketchuppal, majonézzel, nagyon fincsi, laktató vacsora.
