Csobán Örzse néni csinált ilyet gyaktran, mert nekik volt káposztaföldjük. Volt egy nagy, öblös cserépedénye, aminek volt olyan különleges teteje, hogyha vizet öntött a karimájába, akkor teljesen lezárta szagmentesen az edényt. Télire savanyú káposztát, nyáron kovászos káposztát készített benne. Édes üvegben készítette s csak a kertünkben termett káposzta, én meg már a piacon veszem hozzá...
Aztán jártam Erdélyben, és rájöttem, nemcsak ott is ismerik a kovászos káposztát, de jól is készítik! A hozzávalók ott is ugyanazok, mint Aszódon: fokhagyma, kapor és borsikafű, csak ott csombornak mondták.
Nyáron, ha az új káposztafejek kelletik magukat a zöldséges pultokon, hagyjátok magatokat elcsábítani. El sem képzelitek, milyen finom vele a töltött káposzta, felénk úgy is hívták, hogy „nyári töltött káposzta”, elkülönítve a savanyú káposztás változatától. Ráadásul pont nyáron, a legnagyobb melegben, amikor már el sem állt a savanyú káposzta, akkor kellett az aratóknak, cséplőknek ez a tartalmas egytálétel. - A kovászolt káposzta felhasználása egyezett a savanyú káposztáéval: rakott, töltött káposzta, székely káposzta, kolbászos vagy csülkös, netán füstölt disznófejjel készült káposztaleves, káposztás csülkös bableves, káposztával sült csülök – nem is hinnétek, ugye, hogy ilyen nehéz étkekre volt szükség nyáron? S jó volt sima káposztás ételekhez is, pl. a paradicsomos káposzta igen finom, miközben probiotikummal teli...
Hozzávalók: egy-két káposzta egy ilyen nagy üveghez (két közepesből egy kevés kimarad nekem – abból általában salátát készítek), literenként 1 ek só, egy nagy csokornyi száras, virágos, magos és zöldes kapor, pár morzsányi élesztő, néhány ág borsikafű, kis maroknyi bors, pár babérlevél, opció a meggylevél, zöld szőlő.
Örzse néni (sok évtizeddel ezelőtt) nekiállt és legyalulta a káposztát az igazi káposztagyaluján (az már akkor öreg volt, vajon megvan még az a gyalu az unokájánál?). A torzsát általában nekünk adta, az nem került a gyalult káposztába.
A káposztát gyalulva lemérte, és minden kilogrammjához egy púpos evőkanálnyi sót kevert. Igazi sót, lassan ezt már hangsúlyozni kell, semmi zeolitos, nem is jódozott, stb.
Belekevert 15-20 szem egész borsot és 2-4 babérlevelet is.
Az edény aljára ernyős virágú, érett kaprot tett.
A sózott káposztát betuszkolta a cserépedényébe, rakott közéjük kaprot, beledugdosott borsikafű ágacskákat, egy-két erős hegyes paprika is került hozzá. – Ez az a pont, ahol apátok kedvéért tele nyomom fokhagymagerezddel, úgy hiszem, az csak jót tesz, és megint nyerek a végén a káposzta mellé jóízű kovászolt káposztás fokhagymát…
Végül annyi langyos vizet öntött rá, amennyi éppen ellepte – ezt apródonként kellett, szép nyugodtan, na de Örzsi néni már az én gyerekkoromban is tsz-nyugdíjas volt…
Aztán gondosan letakarta az egészet erre direkt meghagyott, egész káposztalevelekkel.
A tetejére jöhet a meggylevél (tudjátok, ágvégről, és az ágvég is jöhet kicsit megmosva, jöhet friss szőlőlevél is, elfér benne.
Édes sose tett hozzá élesztőt, azt mondta, elég a kenyér meg a napfény, és lustamód nem a káposztát sózta be, hanem - mint a kovászos uborkánál is- egy liter vízhez egy púpos ek sót adott, felforralta, s langyosra hűtve öntötte rá a káposztára. Nekem ez azért tetszik jobban, mert ha nem így csinálom, akkor külön kellene egy kis adag sós vizet felforralnom az erjedés alatti pótlásra.
Édes is, Örzse néni is úgy csinálta, hogy az edényt csak vállig tömték meg, de nyakig töltötték fel a folyadékkal.
Ha üvegben készítem, akkor 5 litereshez 3,5-
Az üveget éppúgy, mint más kovászoláskor, karaj kenyérrel fedte be Örzsi néni. Akkora kell, ami éppen belefér! Legjobb a rozskenyér, ha nincs, akkor jó a mezei kenyérhéj, amiből kikaparom a belét, de régen szokás volt sparhelten megpirított kenyeret is beletenni, - de higgyétek el, legjobb egy szelet jó barna kenyér!!
Örzsi néni a karéj kenyérre pár morzsányi élesztőt szórt, és azt egy másik szelet kenyérrel fedte be. Nagyon kevés kellett hozzá, mert az élesztőben lévő gomba beindította az erjedést, amit a kenyérmorzsa folytatott, aztán beindult a tejsavbactériumos erjedés a káposztalében magában is.
Az egészet az udvarba tette ki a napra, várt - a napsütéstől, melegtől függően- majd egy hetet, és kidobta a kenyeret, és hideg helyre tette a káposztát. Én az ablakba teszem melegre, ezért aztán fontos alá tennem egy kis tálkát, védeni a párkányt a sós víz kiforrásától-kifutásától. Itt jobban is látom, ha pótolni kell a levét.
Finom belőle a székely káposzta nagyon!!!!
Az egészben az az érdekes, hogy Gyergyóban is szinte teljesen ugyanígy csinálták!
lányok! Egy nagyon fontos megjegyzés:
A kovászolt káposzta nagyon jó - de a sós erjesztésű is az. Apátok kedvéért gyártom nagyüzemben a kaukázusi zöldséges és a dr Gerson féle változatot is, Leírtam már nektek! nézzétek meg,
- Sós erjesztésű savanyú káposzta dr gerson módra
- Sós erjesztésű káposzta zöldségekkel, kaukázusi módon
