Ugye, tudjátok, hogy ez volt SISSI, a magyarok világszép királynéja kedvenc csemegéje? Bécsben még most is készítik és lehet kapni. Csak képről mondom: az nagyobb, szebb, de azért kicsiben (tudjátok, magyar cukrozott ibolya, kisebb, csúnyább, kevésbé aromás, nem annyira lila), a miénk is mutatós.
Nem azt mondom, hogy finom de rendkívül különleges és igen mutatós, – az íze pedig igen szubjektíven értékelhető-, édes és enyhén ibolya ízű - ez a cukrozott ibolya. Tényleg az ibolyaillat és a cukor édes íze, roppanós állaga határozza meg az élményt ropogtatás (na jó, roppantás, mert csak ennyi egy falat) közben.
Leírhatom nektek, miket olvastam róla, de hozzáfűzöm a kísérleteim eredményeit is, azt a bevált készítési módot, ami talán a legegyszerűbb is, - ezt eszitek, aztán ha akarjátok, vesztek Bécsben, ti még kérni is tudjátok németül…
A bevált cukrozott ibolya recept:
1 tojás fehérjét lazán, villával átkeverek – csak annyira, hogy ne egytömegben folyjék, de annyira már nem, hogy habosodjék.
Nem kötelező, de egy-két csepp vaníliaaromával ezt a tojásfehérjét meg lehet bolondítani!
Az ibolyákat érdemes csipesszel megfogni (túl nagy az ujjam ahhoz, hogy ne takarjon el sokat az ibolyából!), vagy úgy szépen egyesével átforgatom a tojásfehérjében, - vagy ami még jobb, ecsettel szép finoman és egyenletesen átkenem az ibolyavirágot vele!!
Sütőpapírra porcukrot szórok, arra teszem az ibolyát, és rögtön megszórom szitálva(!!!) a porcukorral. - Így lesz szép.
Lehet szárítani: napra tett Szilvia papíron, langyos sütőben, vagy ha hideg tavasz van, akkor a radiátoron (mert még langyos…).
Ha megszáradt, lehet papírdobozba pakolni. S ha torta készül, dszíthetjük velük.
OPCIÓként: a porcukor lehet
- vaníliás cukor,
- lehet reszelt citromhéjjal elkevert porcukor,
- lehet fahéjas porcukor, nekünk ezek váltak be.
Ezek a többlet aromák is eléggé elnyomták az ibolyaillatot, viszont adtak plusz ízt ennek a leheletnyi finomságnak.
Ami nem vált be:
Nem jött be az a recept, hogy a tojásfehérjéből habot kell verni s abba beleforgatni a virágokat – olyan bumpszli pamacsok mentek az ibolyára, hogy eltörték a nyakát, elnyomták a fejét, stb. Csúnya lett. A legjobb az épp csak átkevert tojásfehérjét ecsettel finoman rákenni a virágra, szirmokra.
Az sem vált be, hogy a tojásfehérjés ibolyákat a porcukorba alaposan beleforgassam. Törtek. Nem szabad beleforgatni, hanem finoman szórni kell rá egy szitán keresztül, nehogy csomós legyen a cukor!
Nem az igazi – vagy nem jól csináltam – a kandírozással cukrozni, a forró cukorszirup megette a legszebb, legnagyobb ibolyafejeket is. Elfonnyadtak, elfakultak, sutty. - Elméletileg kevés cukorszirupot kellett főznöm, mondjuk
Amikor már a cukros lé besűrűsödik, akkor kellett kivenni – na de mit. Összetapadt szirmú, összetöppedt szegény virágokat…
Viszont bevált és igaz: A cukrozott virág készíthető másból is,
- az akácvirág is ugyanígy készíthető,
- és a bodza is, mint az ibolya.
- A rózsaszirom is így kandírozható.
De szerintem mind az akác, mind a bodza finomabb pongyolában (ehhez sűrűbb palacsintát készítek, belemártom a megmosott, megszárított virágokat, és a palacsintasütőben megsütöm őket).
A rózsaszirom viszont fantasztikus süteménydísz így! Azt ajánlom figyelmetekbe!
