Ilyen káposztát tényleg esznek messzi Kaukázusban, és egészségesek is az emberek! Igazi probiotikum az a savanyúság! Ha az ízét jellemezni akarom, férfiasan zamatos, ropogós és egységes csípős íz jellemzi minden alkotórészét. A zeller így igazi afrodiziákum… S ha a finomságát akarom érzékeltetni – elég legyen annyi, hogy apátok, aki piacra nemigen jár el velem, elvitt a piacra csak azért, hogy megvehessem a kaukázusi káposztához valót.
Hozzávalók:
Ötliteres üveghez 2-3 fejes káposzta
Zöldségek hozzá: zöldparadicsom egyben pár szem, zellergumó zöldjével, a gumó tisztítva, felkarikázva, hagyma vastagabbra karikázva, jó sok fokhagyma gerezd, pár szem fekete bors és néhány húsos csípős paprika vastagra karikázva
Kevés édespaprika is jöhet, kápia vagy gogosári, szintén csíkokban. Borsikafüvet mindig teszek hozzá, némi kaprot, néha tormát is.
Elkészítése:
Fejes káposztát nem legyalulom, hanem 4-8 cikkre vágom, a torzsát egyesével kimetszem a cikkek közepéről.
Az egészet összekeverem és üvegbe tuszkolom. A tuszkolás igen pontos kifejezés, jól lenyomkodom, fakanállal is, ahogy csak bírom!
A sós levet úgy készítem, hogy egész borsot teszek bele és a zeller leveleit belefőzöm.
Ha már kézmelegre hűlt, a zöldségek nélkül, a borsot bennehagyva - a kovászos léhez hasonlóan- ráöntöm a káposztára, hogy ellepje.
Lefedem, s melegben, ha lehet napfényen érlelem egy erős hétig, pótolom, ha kifut a lé. 5-7 nap kell, ha már nagyon beindult a gyöngyözés, akkor jó az indítás, s aztán dupla celofánnal (vagy celofán+csavaros tetővel lezárom, hűvösre teszem 3-6 hétre a teljes átalakulásig.
Pár hónapig áll el bontás nélkül, s ha kibontom, akkor már viszont hűtőben kell tárolnom, meglepően sokáig, több hétig is eláll még így is