Ha Márton napját libát akarunk enni, (hogy aztán egész évben ne éhezzünk), a legegyszerűbb és legolcsóbb libaság a libatepertő. Érdemes zsírral, zsírban készíteni, és érdemes töpörtyűs zsírt is összehozni belőle. Nagyon szeretem ugyanis, sok finom reggeli-vacsora lehet a libatepertős libazsíros kenyér lilahagymával, zöldhagymával, ecetes-petrezselymes lilahagymával, vegyes savanyúkkal. A héjában sült krumpli is isteni ezzel a tepertős libazsírral! Megsül a krumpli, kiveszem, felülről lefelé belevágok egy kis éket, és abba belekenek ebből a zsírból, megsózom, mellé kínálom a karikázott, sós-citromos lilahagymát… és királyi finomságot ehetünk.
Az előkészület ugyanannyi, mintha tepsiben sütném a libahájat, és ugyan több az ácsorognivalóm (nem nagyon szabad otthagyni a serpenyőt, mert túlhevülhet, fröcskölhet), de több előnye is van a tepsivel szemben. Kevesebb a mosogatnivalóm, (egy serpenyő kevesebb, mint egy tepsi), jobban oda tudok figyelni az általam úgy szeretett „éppen jó pirosra sült állapot” elérésére. Sajna azon állapot egy ugrásnyira van a „jaj, megégett a töpörtyű, de azért még így is megeszem” stációtól (amelyben leledző tepertőt rajtam kívül senki), s onnan egy hajszál a „még a kutyának sem kell” változat. Ráadásul így közben-közben leöntöm a zsírt egy-egy kis üvegbe, és azt is könnyebb serpenyőből, mint tepsiből a kis üvegcsékbe tölteni…s így jobban sül a töpörtyű is.
Előkészítése: A minél jobb kenhetőség érdekében a tepertős zsírhoz nagyon sok és minél kisebb kockára vágom a hájat.
A hájat a serpenyőbe teszem, kevés vizet öntök alá. Akár ½-1-
Úgy szoktam, hogy kirakok 2-3 üveget, s ahogy túl sok a zsír, leöntöm a tetejéről egy-egy üvegbe. (Villát teszek az üvegbe, az elvezeti a hirtelen feszültséget, s nem reped el az üveg, idáig még egy sem repedt, pedig meg se tudom számolni, hány üveggel készítettem már.)
Hagyom a tepertőket sülni, a végén már csak annyi zsír kell, mint egy sóhajtás – egy leheletvékony zsírréteg, mert azon pirul meg jól a töpörtyű.
A végén egy ek tejet öntök bele, átforgatom – és aztán még a maradék töpörtyűt is belekanalazom az egyik üvegbe.
Felöntöm a korábban kiöntött zsírral. Hagyom hűlni.
A serpenyőt megszórom sóval és kenyérrel kitunkolom. Isteni...
Ismeritek a régi viccet? Pistike, mi van a libából? - Libatöüörtyű. És még? Libatöpörtyű. Figyelj, Pisktike, van párnád? igen. Mi van benne? Toll. Akkor mi van még a libából? Libatöpörtyű.
Ha nem a zsírba teszem, akkor van libatöpörtyű és libazsír.
