Aszódon Édes leginkább természetes módon próbálta gyógyítgatni a torokfájást. Ha köhögtünk,Édes az ACC és társai helyett hagymateát főzött. Aki ivott már, az tudja, hogy annak aztán fura pocsék íze van. Tamásék máig emlegetik, mert ha köhögtünk, akkor nem úsztuk meg, Édes megfőzte és megitatta velünk. „Ha nem isszuk meg, a fejünkre önti”- fenyegetőzött teljes hitelességgel (öntötte). Nem véletlenül húzódzkodtunk, valami mély, penetráns utóíze van, úgy jön, árad a koponyánkban és szinte meghánytat. A szagáról ne is beszéljünk, annak nem finom hagymaillata van, hanem mélységesen, csatornamélységesen büdös. Ellenben tényleg jó, oldja a letapadt váladékot, segít levegőt venni, stb.

Kisgyerekként kellő tekintély, később csak kellő rossz közérzet kérdése volt az egész. Édesnek volt tekintélye, és ha már nagyon sz*rul voltunk, akkor meg is ittuk. Érdemes volt, mert néha már egy csésze tea után is jobban voltunk tőle. Nem véletlenül, mert antioxidáns, antibakteriális hatása is van. Állítólag gyomorfekély, gyulladásos bélbetegségeknél is hatásos, arról nem is beszélve, hogy hatásos helicobacter bacik ellen is. A benne lévő hisztamin az allergiás reakciókat csökkenti. Ha ezt összerakjátok, akkor el kell ismerjétek, hogy a paraszti népi gyógymódok tapasztalati bölcsessége határozottan megalapozott, nem?

Hagymatea elkészítése:

Néhány fej vöröshagymát héjastól meg kell főzni annyi vízben, ami jól ellepi, ez kb. 10-15 perc. 2-3 hagymából lesz 1-2 pohárnyi tea.

Annyi hagyma, hogy jól "szorongjanak" a lábasban. Annyi vízzel öntöm fel, amennyi jól ellepi, kb. 1 ujjnyival lehet maximum felette (hogy sűrű, erőteljes legyen a hagymatea, ha már rossz, legalább "ártson", na jó - használjon, szóval legyen ütő, legyen benne elég hatóanyag). A képen látható mennyiség egy-két csésze lehet mindössze.

Édes eleinte cukrot karamellizált, arra dobta a hagymát – de nem volt jobb. Ráadásul csak cukor, hizlal...

Aztán nem érdemes semmit sem beletenni, mert minden ízesítési szándék csak tovább ront rajta, a cukortól, citromtól, más üdítőtől csak romlott a helyzet. Édes ragaszkodott, hogy tesz bele mézet, de hosszú évek kisérletei után nyugodtan mondhatom (mondom is elégszer!) nektek, hogy a hagymateán csak az segített, ha nem vettem levegőt a hagymatea ivása közben.

Meg kell inni egyhuzamra, egyetlen visszatartott levegővel.

Javaslatomat érdekes tapasztalás erősítette meg: Pár éve baleset ért (szilánkos orrcsonttörés, koponyarepedés meg egyebek), és ekkor elment a szaglásom átmenetileg. A szájüregem is tele lett ezzel-azzal, és fertőtlenítésként ittam  hagymateát is. Svédcseppet is. Ekkor jöttem rá, a hagymateának szinte nincs is íze - nem az íze a rossz, (jó se volt persze), de simán megittam, minden utóhatás nélkül, az a csatornaszag nem öntött el. A hagymatea illata szaggatja az ízlelésünket, amikor isszuk!!

Szóval az én bevált módszerem: igyátok, egyik kezetekben a hagymateával és egyhúzásra…levegővétel nélkül, légzést visszafojtva, - s aztán a másik kezetekben legyen egy pohárka tiszta víz, azzal öblítsétek le, még mindíg levegőt visszatartva - és csak a víz lenyelése után szakadhat fel bennünk a lélegzet.