Ígéretemhez híven mesélek tovább a fűszernövényeimről, most a babérról beszéljünk, mert a konyhám egyik legfontosabb fűszere. Bableves, babfőzelék, krumplileves, krumplifőzelék, lencse nem az igazi nélküle! (Már pedig ezek közül egy szinte minden héten az asztalunkra kerül…) Sonkát, füstölteket is lehet nélküle főzni, de nem érdemes, vadas sem lehet babér nélkül, savanyítani pedig szinte az alapfűszerem. Segíti az emésztést – puffadás ellen hat, talán ezért is használták a bölcs földművesek a puffasztó hatású hüvelyesek fűszeréül.
A babér egy gyönyörű szép örökzöld növény. Kis cserjeként, faként is találkoztam már vele a mediterrán vidékeken, pl. Görögországban, ahol az Olimposz és az Ossza hegység között a Tempi-völgyben folyik magas sziklák között a zöld Pineosz folyó. A legenda szerint Daphné nimfa Apollón szerelme elől ide menekült és apja, a folyóisten babérfává változtatta. (Daphné nevének jelentése babér. ) Apolló szent fája lett, babérkoszorút fontak a költőknek, s ezt kapták az olimpiák győztesei is.
A folyó partján most is hatalmas babérfák nőnek Daphné forrása körül!! A fűszerleírás végén írok még erről a történetről és képeket is mellékelek erről a folyóvölgyről.
Sajnos a cserje hiába örökzöld, tanúsítom, nem fagyálló, kertben nem tarthatjuk, télre be kell vinni…Dugványozással szaporítható, volt egy zöldujjú munkatársam, ő simán szaporítogtta így.
A babérfa termését (bogyóját) leginkább a fűszerkeverékekbe használják, nagyon intenzív íze miatt, és olajat is nyernek ki belőle. Én akkor szedem, ha találom az utazások alkalmával, mert megszárítva eláll, és a vadasokba nagyon szeretem rakni. Vigyázni kell a babérral, ha túl sok kerül az ételbe, keseredhet.
A babér lándzsa alakú, jellegzetes szagú, kicsit kesernyés ízű levelét szárítva árulják szerte a Balkánon (az albán Gijokaster melletti útmenti forrásnál éppúgy, mint piacokon, boltokban – amikor Elbasan felé bementünk egy falusi boltocskába, és nézegettem a fűszereket, az eladónő odajött segíteni. Abszolút korrekt beszélgetés volt, ő albánul, és magyarul, így értekeztünk, és elmondta, hogyha jellegzetes albán fűszerkeveréket akarok, akkor ahhoz orregano, rozmaring, babér, fokhagyma, paprika és fekete bors kell. Azzal bedörzsölve a húst süssem meg, fantasztikus lesz. Tapasztaltam, hogy a babér az albán, macedón és montenegrói konyhában is fontos!
A mediterrán vidéken gyakran találni babércsoportot, én úgy vélem, ha elhozok párat a vadon növő levelekből, nem követek el nagy hibát. Itthon megszárítom, és használom is, gasztro ajándékba is adom. A levelek szárítása teljesen zörgősre történjék! menjen!!
Figyelem! Nagyon sokféle olyan növény van, aminek alakja, termete, levelei hasonlóak a babérhoz, és ezek leginkább mérgezőek, hogy a dérbabér(babérmeggy) leveleit említsem, aminek a termései is épp ilyenek! Azt szoktam mondani: az a babér, aminek babérszaga van. Sok illóolajat, cseranyagot, keserűanyagot tartalmaz – a levél dörzsölésekor a jellegzetes olaj illata felszabadul.
Ez a babérmeggy képe (levele, virága s a harmadikon a termése):ez mind mérgező!!!
Ezek a babér képei: bal oldalt az én szegény kis cserjém, amit elvitt a fagy, a többi szárított babérlevél.
A babért használom szívesen, mert szeretem a savanykás, kesernyés ízét, és persze mert finomak azok az ételek, amiket babérral fűszerezek:
- Levesek (burgonya, paradicsom, bab, korhely, zöldség, savanyú levesek pl. savanyú tojásleves stb.)
- Főzelékek (burgonya, bab, káposzta, savanyú káposzta, - kelkáposztafőzelék nem is jó nélküle! )
- Mártások - Vadas és citromos mártások babér nélkül nem lennének az igaziak számunkra!!!
- Raguk pl. tárkonyos pulykaragu
- Töltelékek, vagdalt húsok néhanap, változatosságként
- Sertéssülteknél, marhahúsoknál pácoláshoz, sütéshez – vadhúsoknál szinte nélkülözhetetlen!
- Marinálásnál halak esetében különleges ízt ad
- Fűszerkeverékek alkotórészeként : albán fűszerkeverék, a grúz hmeli szunyeli, saslikhoz is illik az íze
- Savanyúságok ízesítéséhez ecetesen is, kovászolva, sós erjesztéssel is kihagyhatatlan!
Megmutatom hol szedtem babért utazásaink során:
Például Montenegróban, ahol egy folyópart tele volt babérfával, (felső képen balra), mellette horvát tengerparti babércserjék, ott nőnek vadon, bőven teli sarjhajtásokkal...vagy Görögországban, a Tempi-völgyben. Az alábbi képek bevezetők az ígért görög mítoszhoz.
Balra a zöld Pinios (Pineeosz) folyót láthatjátok, mellette Dafne forrását, alatta jobbra Aphrodite forrása van, és a két kis képen a sziklatemplom szent forrását mutatom nektek. A következő három kis kép a Tempi-völgy további látnivalóiból ízelítő:
A híd a Piniosz folyó felett a sziklatemplomhoz (állítólag, ha bűnös ember megy át rajta, beleremeg. Mellette a régi színház helyén a modern, jelképes, végül a pad a Tempi-völgyi autós pihenőben, a folyó feletti sziklán, körülötte babérfákkal…(Valahogy úgy hozta sorsunk, két éjszakát is pihetntünk arrafelé úton abban a pihenőben.)
Végezetül a Tempi-völgyi babérfákhoz ígért görög mítosz körülbelül így szól:
A legenda körülbelül így szól: Mikor Apollón megölte a Püthon sárkánykígyót, a sárkány testét elnyelte a föld, (szülőanyja), és a hátramaradt repedésből feltörő gázok segítették a mellé ültetett, háromlábú széken ülő jósnőt a tisztánlátásban.Apollón átvette az ősi kultuszhelyet (győzött a férfivilág az anyaistennő kultusz felett) – de a sárkánykígyó megölésével elkövetett bűnéért vezekelnie kellett.
A Pineosz folyó istene felé indult el, s útja során összetalálkozott Erosszal a szerelmi vágy istenével.
Apollón, aki a görbe íj istene is volt - kérdőre vonta Erószt, hogy miért hord nyilat, íjat. Erósz hogy bemutassa Apollónak, mire való az ő íja, felröppent a Parnasszosz csúcsára, elővett két nyilat. Az egyik csillogó és hegyes volt a másik tompa és ólom nehezítette. A hegyes végű, ami szerelmet kelt, Apollónt találta el, a tompa végű, ami szerelmet űz pedig Daphné kapta. A jósisten szerelemre lobbant Daphné iránt, de a nimfa menekült előle. Hosszú időn át kergetőztek, Apollón egyre közelebb került hozzá. A fáradt Daphné a Pineosz folyóhoz érve apját, a folyó istenét hívta, és kérte, hogy mentse meg. Apja segített, s a nimfa lába a földbe gyökeredzett, törzse kérgesedett, s mire Apollón utolérte, már csak zöld leveleit tudta megérinteni szűzies teste helyett .A lány babérfává változott.
Apollón a babért választotta szent fájának.
Apollón hét évet szolgált a folyóistennek a Tempi-völgyében, míg az lemosta róla a kígyó megölésének bűnét.
Delphoi papjai (ha jól emlékszem) három évente rendszeresen útra keltek, és a istenük bűnbánat útját gyalogosan végigjárták. A Pineosz folyó mentén szedtek a szent babérfákról – elvitték magukkal, és azt égették a sárkánykígyó füstjében.
A mai görögök is szeretik, tisztelik a babért, húsvét előtti Virágvasárnapot ők "babérvasárnapnak" nevezik, és a templomban az oltárt babérágakkal díszítik ilyenkor...
