Igazi Kasespaetzle-t ettem, na jó, először még nem is hüttében, hanem egy családi vendéglőben (na milyen helyen! Osztrák vadaspark mellett), ahol ezt a képet is készítettem (balra). A német nyelvű étlapról azért választottam, mert ugyan nem tudok németül, de ez tésztának látszott, és meglehetősen olcsó volt.
Kihoztak ottani szokás szerint - az általam azóta is vágyott- kis öntöttvas serpenyőben egy gőzölgően forró illatos valamit: akkor láttam, OK, ez tényleg tészta, s hogy ez a tészta a nokedliféle lesz, és az étel erősen sajtos - picinykét hagymás hosszúnokedli. A sajt rajta tűzforrón, bizonyára láttatok olyan pizza reklámot, hogy a villával kiemelnek egy darabot, s a sajt csak úgy nyúlik utána – no, ilyen ez a kasespaetzle is. Később tényleg hüttében is ettem, nagyon ízlett ott is, ott sima kis nokedlivel adták.
Látjátok? Nem nokedli, csak annak látszik ez a spaetzle, vakaréktészta, hosszabb, lágy soktojásos tésztából szaggatja, vagy vakarja a deszkáról a hütték lánya. Van külön készítő szerkezetük is! A tészta viszont készíthető is (Leírtam már a receptjét, ízlik nektek!), sőt, néha már nálunk is kapható pl. a LIDL-ben.
S nem egyszerűen megszórták sajttal a nokedlit, hanem sajtmártással öntötték le, vagy abba öntötték bele a nokedlit, de abba fürdetik derekasan, állnia kell a sajtos szaftban… nyúlnia a villán…ragadni, cuppogni, stb.
Nálam ez azért a „hűtőből” készül, mert amikor kisöpröm a hűtőből a mindenféle papírkákba, tasakokba, dobozokba csomagolt maradék sajtokat, akkor érdemes ezt készíteni. (Hacsak nem svájci módra fondue vagy raclette készítésbe fogok…)
Előkészítés:
A hűtő kipucolása után azzal kezdem az előkészítést, hogy ami sajtdarabka van otthon, azt egybereszelem. (Később erre nincs idő!)
Felkarikázom a hagymákat is, és felvágom csíkokra, majd felaprítom a szalonnát. Előkészítem egy pohárba a tejszín-tej keveréket, oda is teszem a tűzhely mellé.
Elkészítése:
Egy kevéske zsírt teszek egy serpenyőbe. (Nem ég úgy oda a szalonna, ha nem üresen hevítem, a kevéske zsír a pirítási átmenet a szalonna kiolvadásának megindulásáig)
Szalonnát pirítok rajta kockára vágva, ha lehet, jó sokat, mert nagyon szeretem még reggelihez is, de nemcsak ezért kell sok, úgy tapasztaltam, hogy az a jó, ha a sajtos nokedliben is marad jócskán, DE + kell a tetejére a szemnek is.
A megpirult szalonnapörcöket kiemelem egy kistányérra, épp a végére tartogatva őket.
Szalonna után/közben hagymát pirítok a zsíron. Nem akármilyenre, kisebb tűzön barnásra karamellizálva!
A szalonna zsírján megpirított, kellemes barna hagyma kb. felét is kiveszem valami szűrőlapáttal, s odateszem a szalonna mellé. Azért kellenek, hogy a tányérra tett ételt lehessen velük megszórni a végén, had ízesítsen, barnuljon, ropogjon!
ELÁGAZÁS! Vagy a tésztát pirítom össze a hagymás zsiradékkal, és ráöntöm a tejszínes sajtkeveréket, vagy a maradék zsiradékra fél kilónyi sajthoz
A tejszínből nem kell több, mert csak tocsog, ennek nyúlósnak kell lennie, akkor igazi.
Hozzászórom a sajtokat: sózom, borsozom, keverem.
Addig keverem, amíg szép sima massza nem lesz belőle (felolvadnak a sajtok)- ez csak pár perc. Érdemes 1-2 tojássárgáját is elkeverni benne – selymesebb, krémesebb lesz a sajtmártás.
A kifőtt nokedlit azon melegében ide öntöm. Jól elkeverem, összerottyantom, (inkább összebugyogtatom).
Ugyanez de sokkal egyszerűbben, avagy tényleg sajtos nokedli:
A kifőtt vagy már régebbi nokedlit szalonnapörcös zsíron átforgatom, lepirítom.
A lereszelt mindenféle sajtot rászórom és jól átforgatom, hagyom kevergetés közben szép lassan olvadozni. Sózom, borsozom.
Külön sütök mellé jóféle tót pirított hagymát, és azt rászórom a tetejére. Ugye, hogy egyszerűbb?
Amikor már lehúzom a tűzről a serpenyőt, hozzákeverem a szalonnapörc felét, de ez fakultatív, én így szeretem, és ti is megeszitek, biza.
Megjegyzés: az osztrákok nem tudják, de ugyanígy készítve, de tészta helyett sztrapacskával - sokkal finomabb!!!
Kedvenc káposztasalátánk illik mellé!
