Vízkeresztkor jön a farsang, jő a bál, - kezdődik a karnevál!
Persze csak Vízkereszt elteltével, előtte leszedtem a karácsonyfát, mert annak is ez a nap a hagyományos ideje. Véget ért a karácsonyi tizenketted, és a karácsonyi ünnepkör utolsó ünnepe van: a Vízkereszt. Pedig gyermekkoromban ez fontos ünnep volt, templommal, szentelt víz szentelésének ünnepével, állatok egészségét óvó szokásokkal, s más országokban még most is fontos ünnep.
Vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” zárónapja. Az angolok ezért is nevezik Twelfthday -nek, („Tizenkettedik nap”-nak). A svédek számára is a karácsony vízkeresztig tart, ők ezt a vízkereszt napját a tizenharmadik ünnepnek nevezik, és ünneplik a fény visszatértét, a téli napfordulót követő világosságot. Bezzeg a németek Dreikönigstag –nak, „a háromkirályok napjának” nevezik ezt a napot! Nem is akármilyen ünnep ez – ahogy a háromkirályok arannyal, mirhával, tömjénnel érkeztek a gyermek Jézushoz, arrafelé a szülők is ajándékoznak a gyermekeknek. (Egyébként erre a tömjénadományozásra emlékeztet azóta is a templomi tömjénezés szertartása.)
Olaszországban a vízkereszt neve is Befana, és ilyenkor nem is akárki, Befana (a ronda de jó boszorkány) ajándékozza meg a gyermekeket. Befana szerepéről van egy gyönyörű Jézuslegenda: Befanát, a boszorkányt meglátogatták a pásztorok, de nem tartott velük a kis Jézushoz. Később fényességet látott a sötét éjszakában, rájött, hogy hibázott, elindult a pásztorok után, (seprűnyélen persze), keresni kezdte Kisjézust, és azóta is csak bolyong, s az útjába eső gyerekeket megajándékozza vízkeresztkor, remélve, hogy valamelyik kisgyermek maga a kis Jézus. (A Befana név állítólag az Epifania, görög „újjászületés”, megnyilvánulás” szavának eltorzult alakja.) Bocs, hogy a vízkereszt kapcsán ennyit írok Befanáról, de olyan szép és szomorú ez a legenda, és az albínó Befana seprűn közlekedik azóta is, vékony, öreg, fehér hajú és vörös szemű, fogatlan, nagy orrú, kéményeken beszökő boszorkány, aki jó gyerekeknek ajándékot hoz, a rossz gyerekeknek pedig szenet. Ez a szén-dolog azért érdekes, mert felénk is szenet hozott a Mikulás a rosszaknak és az öregecskéknek, ha még mindig kirakták a cipőjüket. (Szegény Zsuzsa nővérem is brikettet kapott a cipőjébe, Édes úgy vélte, nagylány már a Mikuláshoz...)
A vízkereszt (Szentkereszt - Aszódon van is ilyen nevű domb!) magyar elnevezése elég egyértelműen a víz templomi szentelésének, vagyis a víz megkeresztelésének szertartásából származik. A karácsony és a Vízkereszt sokáig összetartozó ünnep volt, aztán valahol a IV.században pápai rendelettel elkülönítették, ehhez volt talán még naptárrendezés is, de elég homályosan emlékszem rá.
Egyébként maga a Vízkereszt is időjósló nap: ha jó az idő, jó lesz a termés is. Ezért írta humorosan Arany János, hogy:
Ha napfényes Vízkereszt
Megcsordítja az ereszt,
Akkor évben jól ereszt
A kalász és a gerezd.
Öregektől tudom ezt,
Higyjük el, probatum est.
Kelt: hoc anno, Buda-Peszt
/Arany János: Ha a napfényes vízkereszt…/
Vízkereszt hármasünnep:
- Magyar névadó ünnepe a víz megkeresztelése, vagyis megszentelése a templomban. Ezt a vizet a népek haza is vihették a templomból és lehetett itatni az állatokkal, ne legyenek betegek az új esztendőben. (A szentelt vízzel szokás volt a házszentelés is, persze azt a paptól kellett fizetség ellenében kérni.)
- Az Úr megjelenése, vagyis Jézus megkeresztelésének ünnepe, az egyházi Epiphania. (Van olyan nézet, hogy ide sorolják, illetve erre a napra teszik Krisztus csodáját is a kánai menyegzőn, ahol Jézus a kánai menyegzőn anyja kérésére az elfogyott bor pótlására a vizet borrá változtatta.)
- A napkeleti bölcsek eljövetelének, a Háromkirályoknak ünnepe.
Az Úr megjelenésének ünnepe:
Az „epiphania” (epifánia) görög szó, jelentése „megnyilvánulás”. A pogányoknál is ünnep lehetett, a téli ünnepkör részeként, és a kereszténységben az Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” Jézus megkeresztelésének, Krisztussá válásának ünnepe. Jézus születése, gyermekkora, a templomban való bemutatása ismert. Utána hosszú szünet, csend, és a világban megjelenik a felnőtt Jézus, és a „meddő nő gyermekeként”, Sára kései gyermekeként születő és már elismert prófétaként prédikáló, a Jordán vizében keresztelő Keresztelő Szent Jánosnál jelenik meg. A találkozásukról
Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliájából idéznék:
Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket. A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám?
Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki. És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.
A vízszentelés:
Jézus megkeresztelésének emlékére az egyházi ünnepkörben a vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház ilyenkor tömjént és vizet szentel. (Aztán ezt használták a templomban.)
Háromkirályok ünnepe
József Attila Háromkirályokról (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) szóló verse népkincs szép hazánkban. A bibliai napkeleti bölcseket a csillag vezette a jövendölés jeleként Jézus születéséhez. Máté evangéliumában ír a keletről Júdeába érkező bölcsekről, akik a csillagot követve a zsidók újszülött királyát keresték Jeruzsálemben, Heródesnél ( – ennek aztán igen rossz vége lett, szegény aprószentek számára) s mentek tovább, így jutottak Betlehembe Jézushoz, ahol átadták háromféle ajándékukat: aranyat, tömjént és mirhát. Károlyi Gáspár Máté evangéliumából a Háromkirályok ünneplése:
Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadott fényességhez.
Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
Aztán elmúlik Vízkereszt és már másnap kezdődik a farsang húsvét előttig tartó időszaka.
Kezdete a Vízkeresztet követő nap, vagyis ez mindig január 7-e, utolsó napja a húsvét előtti böjt kezdete, vagyis a húshagyókedd, mert másnap már hamvazószerda – igaz, akkor a népi hagyomány és a népi ésszerűség egy napra felfüggesztette a böjtöt, és torkos csütörtökön (van, aki zabáló csütörtöknek nevezi) még meg lehetett enni minden maradékot.
Erről külön írok, és a farsang kapcsán írok gyermekkori szokásainkról, s leírom Ibi sógornőm farsangi fánkjának elkészítését is!
.
