Aranysárga méz, tényleg napraforgó színű, ami későbbiekben sötétedik – nálunk az első évben még nem csinálta, de tavalyról megmaradt (elmaradt a karácsonyi mézes sütés), és biza setétebb, kristályosabb lett.
Állaga hamar szétválik durvakristályos leülős és felette folyékony rétegre, ezért egyből krémmézként árusítják. Sajna nem könnyen kenhető, vagyis a „vajasmézeskenyeres” felhasználása nehézkes. Másutt nem nagyon láttam, szóval lehet, hogy hungaricum.
Sáfár méhész, Judithka ismerőse, azt írta, hogy ez a méz FIATALÍTÓ hatású – és javasolja arcpakoláshoz, mert bőrápoló, pórusösszehúzó hatása van
Egy érdekesség róla: sütéshez kiváló, és szép sárga – és a süteményt kifejezetten sárgító! – sárga színével kiváló színező anyag is - a vásári (na meg a nagyipari élelmiszeripari) mézeskalács készítők kedvenc fajtaméze. Vagyis exportálható!
Ha pl. aszódi módon készítek törökmézes nápolyit (tudjátok, az ostyást) – ahhoz ez a méz a legjobb.
Egyébként úgy tapasztaltam, magában a népek nemigen eszik, észre sem vesszük, ha belekerül valamelyik vegyes virágmézbe. (Gyakran belekerül a vegyesekbe főként!) Én teában szeretem, mert elég semleges az íze.
