Így főz anyátok

Az a hibája, hogy utána még adni kell valamit, mert igazi előétel, csak megindítja a nyálképzést…

 

Szinte semmi nem kell hozzá,

- csak egy érett avokádó,

- igen jóféle, levegőn szárított sonka, olyan „kraljestvo prsuta”, mint amilyet Ljubljanában ettünk, -és kész is a pikáns kóstoló.

- Krémes balzsamecettel (ha úgy jobban tetszik: balzsamecetkrémmel) lett megcsordítva,

- és vegyes csírával díszítve/ízesítve.

 

A csírák pl. sajtokhoz is nagyon finomak, egy kis zöldfűszerrel megbolondítva! Ám ebben a kis „rögtönzésben”a laza „kompozíció szerves részét képezik, ti is tegyetek hozzá, nemcsak egészséges, hanem finom is.

 

Egyszer valamerre jártamban pár nyáriszünidős diákot láttam ülni a járda szélén: falatoztak ezt-azt nylontasakokból. Egy jóképű fiatal srác avokádót tartott a kezében, késsel hámozta, szeleteket vágott belőle, és előre csomagolt szárított sonka volt a bal combján kibontva: onnan kivett sonkát evett az avokádófalatokhoz. Balzsamecetkrém, csíra nem volt – de az alapelőétel teljes volt… Csak azért nem fotóztam le, mert illetlennek éreztem (nem volt mód stikafotóra sem), csak az emléket őriztem meg nektek.

Kicsit nagyképű így a cím, arról szól, hogy a füstölt lazac nálunk erősítő menü, betegen, fáradtan, kifejezetten jólesik ez a könnyű és mégis fehérjében gazdag, Q10-es, energizáló, vértisztító eleség, és ilyenkor a nagyon könnyű köret kell hozzá, sok finom zöld: salátás, gyümölcsös zöld.

- Jaj, anya! ez a lazac isteni, a kivi és az avokádó állatira megy bele, megyek gyorsan kiszedem az egészet a tányéromra – mondád Katinka, ami azt jelenti, ez épp egy jó összeállítás volt.

- Nagyon jó volt benne az a sok saláta, kár volt a kiviért, nem tudom, kellett-e bele – mondá apátok.

Hm. Ízlések?

 

Beszéljünk inkább a könnyű vacsoráról (apátoknak kenyér nélküli reggeliről):

 

Veszek mindent, ami van itthon, és zöldnek minősíthető:

-          fél avokádó, vékonyra, hosszúkásra vágva (csíkokra)

-          kis zöld paprika (miszlikbe aprítva)

-          kevés (zöldesfehér) fejeskáposzta leheletvékonyra szelve

-          némi póréhagyma (5-6 cm-t karikáztam bele, de nagyon vékonyra)

-          pici savanyú káposzta (jó a kétféle káposzta együtt

-          egy arany (golden) kivi és két kis zöld kivi

-          szóval ilyenek.

Az összevágott zöldeket összeöntöm egy tálban. Olajbogyót s ha van paradicsomot is tehetek bele. Ha van itthon zöld alma vagy pl. karambola itthon – azokból is vágok bele szeletkéket.

 

A füstölt lazac szeleteket finoman közé keverem. (Lazacszeletek ne legyenek egymáson, mindig legyen köztük a vegyes zöldségekből!!)

öntete:

-          egy kicsi citrom reszelt héja, leve,

-          egy kis narancs is belekockázva, levével együtt

-          és finom olívaolaj – mindez összerázva, vagy lustán csak külön-külön ráöntve

 

Fűszerei finomak: só és fehér bors.

Zöldfűszerek is mehetnek bele: kapor, korianderzöld, petrezselyemzöld, - de csak az egyik, sok zöldséghez elég egyféle finomság, de az szépen összevágva.

 

A salátaágynak minősítés, na az tényleg sznobizmus részemről,  ugyanis ez mindössze kis saláta apróra tépkedve, de tényleg ezzel „ágyaztam” meg a lazacsalátának, elvégre így már kenyér nélkül is könnyedén ehető.

Hozzávalók

-          ½ kg marhahús (én lábszárból szeretem, de felsál, fehér vagy feketepecsenye éppúgy jó, a szegyről, fartőről, az ököruszályról nem is beszélve)

-          2-3 csík füstölt szalonna,

-          2-3 vereshagyma, fél fej fokhagyma

-          2-3 szép nagy sárgarépa

-          1-2 fehér répa

-          Ha van kellevél, abból bőven

-          Húsos paprika 2-3, csípős paprika, ha a húsos nem csípős

-          Egy marék gomba, jó, ha erdei, akár szárított is

-          1-2 ek paradicsompüré vagy 1-2 paradicsom

-          8 ek rizs

-          Fűszerek: só, fekete bors, egy kevés friss zöld (kakukkfű, rozmaring, petrezselyemzöld)

-          Savanyítás: 2-3 ek borecet vagy almaecet, de legjobb egy citrom leve frissen

 

Előkészítem a marhahúst: miután egytálétel lesz, fontos számomra, hogy ne legyen zsíros, irtózom attól, ha ilyen mócsingra harapok. Tudom, vannak, akik pont ezt szeretik! De én nem szeretem, ezért alaposan megtisztítom a húst: lehártyázom, inaktól, mindentől megszabadítom, és így kockázom fel (mutatok is róla egy képet)

 

 

Kb. fél dl vízbe teszek 2-3 szegfűszeget, egy darabka fahéjat, 2 ek cukrot (vaníliás cukor, vagy vaníliadarabka is jó bele) – majd ezt összeforralom.

Rádobom a félbevágott, magtól megtisztított körtéket, héjukkal felfelé, és addig sütöm, míg a végén egy kicsit megkaramellizálódik az alja, de még nem ég oda.

 

A körtéket tányérra teszem, a magház helyére ribizlit (piros vagy fekete áfonyát, szilvakockákat, meggykockát) teszek, és tálalom.

A képen egy kevés ribizlit összeturmixoltam, de díszíthettem volna tejszínhabbal is, nagyon finom (a Zakopánében evett lengyel körtéhez hasonlóan) vaníliás mártással, borhabbal is.

 

Almát is karamellizáltam már így, az is nagyon finom.

 

Máglyarakást Aszódi néni készített még az aszódi általános iskola menzáján, én ott ettem. először, s azóta is szeretem. Apátok nincs oda érte, de most már rajta kívül mindannyian esszük, tehát ideje van a készítésének. Ráadásul lehet kis adagokat, „bögrés máglyát is rakni”, vagyis kis csészékben, tálakban jól beoszthatóan készíteni, amiket aztán jólesik kikanalazni/kivillázni egy kis finom nassolásként, vendéglátásként is.