Így főz anyátok

 

Én néha grillázskrémmel is készítem, - persze ritkán, mert a grillázs – ha lehet, még édesebb, vagyis még jobban hizlal.

 

Viszont néha kell egy kis grillázsos nápolyi ahhoz, hogy elég szépnek lássam a világot. Olyankor készítek egyet a boltokban készen kapható ostyalapok segítségével.

 

 

 

Hozzávalók:

-          A szokásos bolti ostyalapok

-          Két-három  tojássárgája

-          5 ek porcukor, + vaníliás cukor egy tasakkal vagy pár csepp vanília aroma

-          5 ek kristálycukor

-          Egy húsz dkg-os vaj

-          10-15 dkg darált dió

-          Reszelt citromhéj nem lényeges, de szerintem jó bele, javít a negédességen

 

Elkészítés:

 

1. Kikészítem az asztalra az újságlapokat, arra a deszkát, mellé az ostyalapokat kibontva, ne kelljen később ezzel is időt vesztenem.

A citrom héját is megreszelem, érdemes előre elkészíteni!

2. Készítek egy krémet:

-          a tojás sárgákat 5 ek porcukorral és a vaj felével, tíz dkg vajjal teljesen sűrűre főzök (úgy, mint a krémeket!)

-          vízbe teszem az alját és kevergetem, és langyosan hozzákeverem a vaníliás cukrot vagy a vaníliaaromát, na meg a megreszelt citromhéjat.

 

 

-          5 ek cukrot egy lábasba teszek és világosbarnára megolvasztom.

-          Azonnal hozzáöntök 2-3 maréknyi darált diót, és elkeverem.

 

4. A krémhez adom a még forró, folyékony grillázst de nemcsak keverem, de töröm is a fakanállal, nem illő, hogy csomók maradjanak – ezt azzal is elérem, hogyha párhuzamosan csinálom a grillázst a krémmel, akkor a jó forró krém segít olvadni.

 

5. Az ostyákra kenem a meleg krémet.

Jöhet a szokásos nápolyi készítés: alulra ostya, rá krém, ostya, krém, felül ostya.

Itt egy picit megállok, mert ha ráteszem a szokásos deszkát könyvekkel, nehezékekkel, akkor a krém kifolyik.

 

Fontos! Nehezék tehát csak jóval később, a krém dermedése után lehetséges!!!!!!!!!!!

 

6. Ha ráteszem pár órával később és egy napocskát/éjszakát várok rá, akkor nagyon finom nápolyit ehetek…

 

Sógornőm készíti elég gyakran ezt a finom süteményt, amit ti is szerettek lányok, és aminek a receptjét még az Anikó is elkérte tőlem, amikor megkóstolta.

Maga a recept ezen a néven elég közismert, néminemű különbséggel (leginkább a krémekben van eltérés vagy a tojások darabszámában), - nem lennék meglepve, ha Horváth Ilona vagy F. Nagy Angéla lenne a forrása (gyermek és ifjúkoromban az ő szakácskönyveiket forgatták, akik az addig tanultakon kívül mást is akartak készíteni a konyhában, és persze azok is forgatták, akik főzni akartak megtanulni. ( – én pl. Horváth Ilonát vettem a lányok keresztapjának, amikor azt állította, hogy főzni akar tanulni, gondoltam, nehogy már ennek az ismerethiány akadálya legyen…) Sokáig Hungária szeletként ettük. Aztán jöttek egymás után a névnapok, születésnapok, és a sógornőm eleinte tortát sütött a villányi ünnepekre, amit jóízűen befaltunk mindig. Később cukrászdában vett tortát, még későbben cukrászdában süti összeállítást, és elég gyakran előfordult, hogy megmaradt szinte az egész, mert nekünk nem ízlett.

De hát milyen tortát süssek? – kérdezte, mire én:

- Hát, ez volt a keletkezéstörténete a Hungária tortának. 

Szóval az én receptem Villányból érkezett, nézzük, hogyan készíti a sógornőm.

 

Tésztája

Hozzávalók:

-          5 tojás

-          30 dkg cukor, de kényelmesebb a porcukor

-          10ek víz

-          20 dkg átszitált liszt (Fontos átszitálni! Ibi – és Édes - szerint az könnyedebbé teszi a tésztát)

-          10 g sütőpor

 

Ez a tészta sima vizes piskóta, aminek felét sárgán, másik felét diósan készíti el, és a két masszát a tepsiben - tortaformában- öszeönti.  

1. Sógornőm az 5 tojás sárgáját 30 dkg cukorral habosra keveri úgy, hogy közben kanalanként adja hozzá a 10 ek vizet.
2. Ha már szinte fehér habos a massza, akkor 20 dkg szitált lisztet ad hozzá, amibe persze előzőleg hozzákeveri a 10 g sütőport.
3. Ha a massza így készen van, akkor kell beleforgatni a kemény habbá vert tojásfehérjét, és átforgatni óvatosan, ne törjön össze (!).
4. Ezt a masszát Ibi kétfelé osztja, és az egyik felébe belekever 10 dkg darált diót.
5. A sütéshez a sütőformát vagy ki kell kenni, kilisztezni – vagy sütőpapírt kell használni, és persze jó megoldás a szilikonos sütőforma is. Lehet tepsiben sütni szeletnek, vagy ha tortát süt, tortaformát is használhat, vagy egy 10 cm magasságú, 22 cm átmérőjű zománclábast, amit kibélel egy sütőpapírral.
6. Ebbe a formába kell önteni a diós masszát. Érdemes várni pár percet, kicsit had szikkadjon a diós réteg,  akkor kevésbe keveredik a másik, sárga piskótamasszával. Valahogy úgy kell önteni, mint a koktéloknál, vigyázva, ne keveredjen a kétféle matéria.
7. 160-170oC-on 60-70 percig süti, azt mondja, alulról a második rácson. Ezt javaslom kinek-kinek magának kipróbálni, a sógornőmet az új villanysütő egyből megzavarta, az eddig rögzített adatai (pl. II-es fokozat) egyből devalválódtak. Javaslom a tűpróbát, piskótaféléknél érdemes ellenőrizni, ne maradjon sületlen a belseje a süteménynek!

 

Zsóka megkínált egy sütivel – hát, nem fotóztam le, mert olyan finom volt, hogy az utolsó morzsáig megettem. Mentem is vissza hozzá, kérek még sütit (elfogyott), és kérem a receptjét is – hát, azt megkaptam, és most le is írom, a sütit meg megsütöm nektek.

 

-          4 tojás, 30 dkg cukor, 1 dl olaj, 1 dl tej, 30 dkg liszt, ½ csomag sütőpor, kevés szódabikarbóna

-          Gyümölcs ízlés szerint

 

 

(Fontos! A citromlével elkevert, fűszerrel ízesített gyümölcsöt kupacokban kell a sütemény tetejére rakni!- ettől olyan érdekes, buckás a piskóta!)

 

- Fontos a fahéj, imádom, ahogyan almás fahéjas ez a piskóta!!!!

 

 

Mari a receptet egy kolléganőjétől kapta, aki csokoládés kockának készíti el, Mari mindent elfelezett benne, és vékony – ám de igen finom!- tortának készíti el. A receptről leírtam, és igyekszem szó szerint idézni az egészet.

 

25 dkg margarin (én mindig Rámát használok, továbbadom nektek, ez is része a családi örökségnek!)

Drami Mari nem mondta, de Édes után azt mondom, jó lesz bele 2 evőkanál rum is, ha van itthon. Ha nem a tésztába, hát a mázhoz jót tesz a rum, pl. a lekvár felforralásához!

 

-          20 dkg áfonyalekvár (mi azzal ettük, s így volt nagyon finom, - apátok az áfonyát, mint gyümölcsöt, nagyon szereti, együtt eszegettük az erdélyi havasokban - , de lehet ribizli vagy meggy is, a lényeg, hogy savanykás legyen)

-          10 dkg tortabevonó étcsokoládé

-          1 ek olaj

-          Felezett dió a szeletek tetejére

 

Fontos! Az eredeti csokoládés kocka receptet írom le, de tudjátok, hogy Mari mindenből a felét vette a tortához!! Vagyis 3 tojás, 10 dkg cukor, 10 dkg étcsoki, 5 dkg liszt, 10 gkg dió, fél Ráma kocka, csak egy nagyobb csipet fahéj és szegfűszeg kell bele!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Majd érdemes lenne kipróbálni zacher tortásan: meleg baracklekvárral körbe kenni – nemcsak a tetejét, hanem az oldalát is- , és utána azt körbekenni a csokoládémázzal.

 

Ugyancsak ki szeretném a dupla adagot próbálni,

-          vagy duplázva a lekvárt a közepén

-          Vagy még inkább diós krémmel (pl. 3 tojássárgát 5-6 ek cukorral, 1 ek rétesliszttel felfőzni, s langyosan elkeverni 15-20 dkg vajjal habosra kevert 2-3 maréknyi darált dióval. Rum igazán kell hozzá 1-2 ek, nem? Szerintem ez egy jó diós-rumos krém, ha nem készíteném el, akkor a ti feladatotok lesz kipróbálni valamikor…)

 

Éppen Dalma csokis sütije és egy tejeskávé társaságában üldögéltem, amikor Gábor meglátogatott. A sütiszelet vitathatatlanul széles volt, ezért jószívvel egyből felkínáltam felezésre, majd a választás lehetőségét is biztosítva, elmondtam neki, hogy van még egy szelet Dalma azon almás sütijéből, amit Tamás bátyja „brutálisan finomnak” minősített. Tényleg jó az almás, de szerintem ez a csokis sokkal finomabb- felelte Gábor, - a teteje ugyan kemény egy kicsit, de alatta olyan puha, néha szinte folyós a csokitól… én inkább erre szavazok.

Igaza volt, de a puha csokis, néha elfolyósan csokis belső és a külső, repedt kéreg együttes harmóniája olvasztotta olyan finommá a számban ezt a sütit.

Muszáj volt felhívnom Dalmát és nyilatkoztatni az elkészítés mikéntjéről.

Íme, Dalma receptje, ahogyan elküldte nekem: