Ancsi néni a nagynénim volt, édesapám testvére. Miután ők messzi Csehszlovákiában éltek Nové-Zámky-ban, és csak sutyorogva lehetett azt mondani, hogy „Érsekújváron”, ettől a dolog nekem, - mint gyereknek – kellően misztikus volt. Arról nem is beszélve, hogy hallottam, hány testvére volt édesapámnak, de Ancsi nénitől eltekintve azok mind sz* ránk. Szegény özvegyasszony, három éhes gyerek – ez a rokonság nem csábította édesapám testvéreit, még csak egy pár jó szó, szeretetteljes ölelés, odafigyelés, kíváncsi odapillantás erejéig sem. „Oda a baba, oda a komaság”- ahogy mondják.
A legszegényebb testvér, Ancsi néni viszont szeretettel fordult felénk, és meghatározó élmény volt számomra, hogy édesapámból ugyan csak egy sírhalmot és egy-két megfakult képet ismerek, de Ancsi néni eljött hozzánk a maga húsvér valójában, megropogtatott, csupa jókedv és ordibálás volt. (Később megtudtam, nagyot hall, azért volt olyan hangos, de ezt hamar meg lehetett szokni.)
Nagy élmény volt aztán „külföldre” utazni, hozzá. Máig emlékszem arra a sok finom illatra, ami Érsekújváron Ancsi néninél fogadott minket!
A verandán ott száradt egy csomó gyümölcs, a kamrája tele volt befőttekkel, a konyhája csupa liszt és csupa élet, a termetes Ancsi néni pedig ott áll könyékig feltűrt ingujjal, mint a tót konyha királynője.
Nagyon finomak voltak az aszalványai, mai ésszel azt mondom, nem is cukrozott és nem is aszalt, hanem a kettő között volt félúton nagynéném technikája.
- Ancsi néni az éppen aktuális gyümölcsöt meghámozta, felkarikázta.
- Készített egy erős cukorszirupot.
- A kis tűzön csendesen bugyborékoló cukorszirupba adagonként belerakta, majd újra felforralta a gyümölcsdarabokat, pár perc után kiszedte őket szűrőkanállal, és a verandán egy nagy asztalra terített tiszta vászonterítőre szemezgette őket.
- Jöhetett a következő adag…
- Aztán Ancsi néni ott hagyta a napon, szikkadta egy-két napig, aztán onnan levéve, a már teljesen száraznak tűnő gyümölcskarikákat még a langyos gázsütőben is egy napig szárította.
Szellős kamrájában, lyukas papírdobozban tárolta őket. Kedves vendégeknek tartogatta, és mi kedves vendégek voltunk…
Meglátottak Déneskéék messzi Erdélyországból, hozták az unokákat. Főztem, amit tudtam, és egyik nap édes féle bableves volt az ebéd.
Zubogó vízbe teszem és forralom pár percig, aztán benne hagyom kihűlni.
A zöldségek fajtája szerint általam készített:
A első és legfontosabb, hiszen a krumpli a földben terem (nagyon remélem, még igen), ezért alaposan le kell sikálni, ha rajta hagyom a héját.