Így főz anyátok

 A paprikák végét kivágta, a csumát berakta a paradicsomlébe, belefőzte és a végefelé kiszedte őket.

A töltelék: darált hús, sima rizs, (édes több hússal, én több rizzsel szerettem, a középút az 1:1 arány volt), fűszerekkel és egy tojással összedolgozva

A töltött paprikákat öltöztető paradicsommártás több módon is mellékerült:

Töltött paprika sütőben sütve

Aszódi néni majomkenyere Hóvirág kétszersült híján babapiskótával

Nagyon szerettem.

Hozzávalók:

1. Aszódi néni az édes kétszersültet szétdarabolva egy jénai aljára rakta le. (Általában egy-egy adagos jénaiba készítette, és úgy osztotta ki a gyerekeknek uzsonnára: egy gyerek, egy kis jénai, benne a majomkenyér.)
2. Leöntötte forró tejes-cukros-rumos kávéval a kétszersültet
3. Az elkészült vaníliáskrémmel borította be az egészet.
4. Hidegre tette, úgy tálalta elénk.

Aszódi néni majomkenyere gyümölccsel

Babot pedig enni kell – ez volt a szentencia Édesnél. A háborúban (vagyis a második világháborúban) valahol nővérként dolgozott az édesanyám, és onnan jött a bab, mint fehérje forrás, csonterősítő, porcépítő csodaétel mítosza, a fokhagyma egyetemlegességével együtt, így aztán a babot mindig jó sok fokhagymával ettük…

Gyermekkorom bablevese (hetente egyszer, leginkább csütörtökönként): szalonnabőrrel készült. Édes ragaszkodott a füstölt ízhez, akkoriban pedig másra nemigen telt.

A szalonnát a babfőzelékhez sütötte „kakastaréjnak”, a bőrét a leveshez használta ízesítőnek. (A főtt szalonnabőrt egyébként csak a kutyák szerették nálunk.)

A bablevest leggyakrabban édes fejeskáposztával vagy kelkáposztával ízesítette: beleszecskázta, belefőzte, és úgy ettük, még tartalmasabban.

Füstölt húsból csülök, oldalas, kolbász, szalonna, szalonnabőr került bele, a gyakoriságról már szó esett.

A kelkáposztát azért hangsúlyozom, mert igen jó együtt, és másutt nem nagyon ettem így, ez tót módi lehet, gondolom, vagyis része a ti családi örökségeteknek.

Még egyet ki kell emelnem: CSIPETKE - Édes igyekezett pótolni a hús hiányosságait, és laktató ételeket az asztalra tenni, gondolom, ezért is volt a bablevesében szinte mindig csipetke. Ő még a paprikás krumplit is csipetkével készítette…

Hozzávalók a bableveshez:

-          fél kilónyi bab (4 embernek), fehér aprószemű, tarkabab, menyecskebab, májbab, ezeket használtuk leggyakrabban

-          egy darabka füstölt

-          kicsi zsiradék, jellemzően libazsír

-          leveszöldség: 2-3 répa, 1-2 fehér répa és sok zeller, (na jó, egy kisebb fej)  zöldjével együtt, lestyán, ha nem volt zellerzöld

-          1-2 gerezd fokhagyma, egy kisebb fej hagyma

-          fűszerek: só, bors, piros paprika, 1-2 babérlevél, sőt, egy icipici kis csípős paprika is belefért néha

Elkészítése:

1. Édes a babot előző este beáztatta.
2. Másnap az áztatóvizet leöntötte, a füstöltet és a babot tiszta sós vízzel feltette főni – annyi vízzel, ami alighogy ellepi. (A többi víz majd a rántásból jön hozzá!)
3. Nekiállt megpucolni a zöldségeket, és mellé dobálta a babnak: répa, zeller és fehér répa került oda. Ha nem volt zeller, akkor Édes néha lestyángyökérből vágott bele – nagyon finom ám az íze!!
4. Édes készített egy hagymás rántást – elég barna rántást, amibe 1-2 összenyomott fokhagymát is beletett, aztán a rántást félrehúzva megpaprikázta, felöntötte hideg vízzel (vagy ha hagyta kihűlni, akkor a hideg rántást a bab meleg főzővizével öntötte fel).
5. A rántást hozzáöntötte a bableveshez, és amikor már a leves újra felforrt, beleszórta a csipetkét. Mikorra a csipetke megfőtt, a rántás is eléggé kiforrta magát, akkor beletette a friss zellerzöldet. (Ha csak száraz volt, akkor azt már korábban belekeverte a leveshez, annak több idő kell az ízesítéshez.)
6. A szalonnabőr kikerült a kutyákhoz, a többi füstölt, ha puha volt, az asztalra, vagy tovább sülni a tepsiben a sütőbe, mellé rakott krumpli karikákkal – és megvolt a második fogás is!!

Ahogy megtudtam a biopszia eredményét, meg sem vártam a műtétet, már előtte elmentem könyvesboltokba, olvastam a sok daganatos betegeknek szóló szakácskönyveket és egyéb szakkönyveket, rátapadtam a netre, a daganatos portálokon lógtam. Igyekeztem megérteni, ami bennem és velem történik.

1. Olajbogyó és olívaolaj   2. Teljes kiőrlésű szénhidrátok: barna kenyér, rozskenyér, MAGOCSKÁK   3. Saláták, sok, szép zöld fű   4. Paradicsom és brokkoli kiemelten és egyéb zöldségek   5. Fehér húsok, de leginkább az uszonyosok közül, vagyis halacskák    6. Gyümölcsök, gyümölcslevek, legfőképpen narancs és grapefuit   7. Zöldtea és gyógyteák, sok-sok víz   8. Bioflórás joghurt, kefír és tejkészítmények

1. Első lépésem: Élőflórás joghurt

No, idősebben és az egészségre vágyva már magam készítek újra, hát ez vagy bölcsesség, vagy óvatosság, vagy öregség, ám ha jobban belegondolok, mind együtt – és a forrása a rosszindulatú daganatom utáni egészséges életre törekvésem volt.

 

 

No, nézzük, hogyan.

Üveg, porcelán (újabban rozsdamentes) tárolóedény kell hozzá.

-          Vagy joghurtba keverem, vagy tejbe (ekkor felforralom az 1 liter 3,6 zsír% tejet, és úgy keverem bele) az egy doboznyi élőflórás joghurtot. (ugyanígy tennék kefírbe kaukázusi kefírt, de azt nem esszük annyira).

-          A tűzhely mellett hagyom egy fél napot, aztán már mehet a hűtőbe.

 

Változatok joghurt helyett „creme fraiche” előállítása:

-          tejszínt oltani

-          tejfölt oltani (de érdemes ebbe is tejszínt rakni keveset)

-          boltban néha kapható „creme fraiche” tejszínes készítménnyel (ebben tejszínt oltanak bacikkal, de jó).

 

Tzadzikihez szoktam ezt is használni, enni is szoktam, mint a joghurtot, különböző fűszeres krémekhez használom.

 

2. Második lépés: olívaolaj és az olajbogyócskák

 

Hazaérve már várt a kórház előtt vásárolt olíva olajat és a többféle (zöld, piros, fekete) olajbogyós üvegcsét, és bár addig nem igazán ettem ilyet, most eldöntöttem, hogy innentől kezdve napi kapcsolat lesz köztünk. Eleinte csak egy-két olajbogyót ettem, aztán rákaptam az ízére: kicsi, nagy, óriási, világoszöld, sötét, bordó és fekete, magocskás, lyukas vagy töltött, mi mindennel töltött, aztán friss, natúr, sós oldatos vagy olajos, konyhaságokban jelenlévő (mártás, leves, rántott, sült, stb). Gombóc Artúr Olívaországban…

 

 

Az „Il Grezzo” azt jelenti, hogy „szűretlen” – vagyis az extra szűz olíva olaj egyáltalán nincs szűrve. Opálos és nagyon ízes, ráadásul még egészségesebb is! Antioxidánsok, vitaminok bőséggel benne…

 

Átálltam a magam állította pályára: és megpróbáltam nagyon sok folyadékot inni, ezen belül:

Úgy gondoltam, ha baj van velem, akkor az leginkább az emésztésben van: vese, máj, gyomor és belek – ezek határoznak meg mindent a belső működésekben. Olvastam mindenféle diétákról, de aztán úgy véltem, a mindenből egy kicsit, amennyi jól esik, csak vízből sokat, és akkor elindulhatok valami olyan úton, hogy elkerüljem azt az ösvényt, ami ide vezetett.

Aszód határában, a Csintoványi csárda mellett fakad a Petőfi forrás vize.

 

 Gyümölcslevek készítése és ivása:

Veszem a sokféle gyümölcsöt, facsarom, centrifugálom, kompótot főzök és aztán turmixolom, és nemcsak iszom, hanem itatom veletek is.

A képeken van gránátalmalé, aztán mellette must, abba fekete ribizlit turmixoltam össze, de e

A grapefuit és a narancslé együtt nagyon finom, és érdekes hatásuk is kiderült.

                                             Első éves egyetemista korom óta van visszatérően vesekövem.

Az évenkénti UH felülvizsgálatok kimutatták a grapefuit hatását a veseműködésemre:

-          először eltűntek a kövek, homok lett belőlük

-          aztán szépen az is eltűnt

-          amikor abbahagytam a grapefuit és narancslevek facsarását, ivását, akkor újra még meg is kínzott  a kő

-          megint iszom és nincs is semmi gondom!!!!

Hát, ez sem újdonság, gondolom: mindenki tudja, hogy a csonthéjas termések és egyéb magok segítik az emésztést, tele vannak ásványi anyagokkal, mindenféle nyomelemekkel, van bennük telítetlen mindenféle, szabadgyök megkötő antioxidáns meg ilyesmi.

Eddig is ettünk salátát: a döntés az volt, együnk többet. Ebben a párom partner.

7. Zöldségek, különösképpen a paradicsom és a brokkoli

 

A leukémiában meghalt nővérem lányának azt mondtam, ne aggódjon, a daganat a mi családunkban az eddigiek alapján azt mutatja, hogy ugrik egy-egy generációt, és ezért kértem, nagyon vigyázzon a lányára, kis (nem is annyira kis) unokahugomra.

Itt vagyunk hárman,(az aszódi szülőházunk előtt, az utcaajtóban ücsörgünk) és már csak én élek, mind daganattal terheltté váltunk...

Talán figyelt rám, amikor nekiálltam neki is elmesélni az átalakított élelmezésem nyolcas szabályát.

LÁNYOK, ÍGY FŐZ ANYÁTOK

Mindig jól elvoltam a konyhában: gyerekkoromban az volt a nagyapám szobája is, és ha hajnalban kiosontam hozzá egy kis sparherten pirított zsíros-fokhagymás kenyérért, akkor jó szót is rögtön kaptam hozzá (illetőleg, ha jó szóért mentem, jött hozzá a pirítós ráadásnak). Ott voltam abban a konyhában akkor is, amikor évekkel később nagyapám utolsót lélegzett.

Most Pesten élek, de igazi bevándorlóként, vagyis én még nem vagyok pesti (a gyerekeim azok): itt volt munka, itt lett otthon. Tanultam, dolgoztam, társat találtam, gyerekeket neveltem és rendkívül sokat dolgoztam. Nem túlzás ez részemről, a gyerekek kárára is túl sokat dolgoztunk a párommal, amit persze nem csinálhattunk volna meg az édesanyám és az idősebb nővérem segítsége nélkül. Amolyan igazi magyar vállalkozó család voltunk: reggeltől estig dolgoztunk, hétvégeken is, és ez így ment éveken át. Nagyon sokat dolgoztunk, tanultunk hozzá, munka mellett iskolákba is jártunk, használtuk az agyunkat, és főleg én nagyon sokat izgultam, ha gondok voltak a céggel vagy az emberekkel.

Az egész pár éve kezdődött. Elég rossz passzban voltam. Édesanyám meghalt három évvel korábban, kisebbik nővérem és a férje már vagy öt éve, - és hátrahagyták ránk három gyereküket-, idősebb nővéremet pedig váratlanul (számomra pofoncsapás-szerűen) azon a tavaszon egy mezei influenza után egy hét alatt elvitte a leukémiának valami agresszív változata. A munkám torlódott, mindig úgy éreztem, hiába tanulok folyamatosan, mégsem tudok eleget, sose csinálom elég jól, és főként, hogy sosem érem utol magam, folyton el voltam maradva ezzel-azzal (még inkább: ezekkel-azokkal), hogy az ugyancsak agresszív adóellenőrökről ne is beszéljek….

Ha az ezt követő hónapokat akarnom jellemezni, azt mondhatnám, kaotikus volt. Elveszettnek éreztem magam, valahogy történtek velem az események, egyszerre több orvoshoz kellett volna menni, de mindig csak egy volt, akit nem érdekelt a többi szakterület, amikben viszont betegként érintett voltam.

Ez a piros heg, az én második életvonalam vezetett el ahhoz, hogy rájöjjek, változtatni akarok az életemen.

Rájöttem, hogy a munkahelyemen pótolható vagyok, de a családomban nem. (Na jó, nem annyira.)