Így főz anyátok

Vendégségben voltunk Töttösön, és a házigazda Magdi csinált finom „sokmindenfélét”. Ezt a húst is. Számomra az egyik legérdekesebb az volt, ahogyan az egészet szervezte! Nagyon tetszett pl., hogy úgy várta a vendégeket, hogy elkészítette a pörköltet, aztán a vendégek előtt, pár perc alatt összedobta a nokedlit, kifőzte, tálba halmozta, elénk rakta, és úgy frissen ehettük.

Akkor tolult fel bennem az emlék, hogy „de hiszen nálunk is így csinálta az Édes!”, én meg eltoltam magamtól a nokedli-készítést, mint bonyolult praktikát, amire nem érek rá munka után...Ezt a hozzáállást Magdi hatására változtattam meg, sőt, a nokedli mellé – ha már régi emlékek, Édes aszódi és Ancsi néni érsekújvári sztapacskáit is elkészítem már azóta újra.

Aztán életem egyik legjobb beszólását is ott hallottam. Elfogyott a gáz, Magdi két tűzhelyen is főzött-sütött, (ott voltak ők, mi a vendégek és menyecskék is jöttek), s amikor a gázpalack leállt, Magdi bepánikolt. Vehemensen  nekiállt veszekedni az urával, akinek elmondotta volt ugye az egész héten gyakorta, hogy „kifogyóban a gáz, cserélni kéne a palackot”. Mondta, de hiába mondta, emiatt indulatosan pörölt-pörölt hites urával, aki csak állt, hallgatott, átgondolta az eseményeket, és kimondta komótosan, nyugodtan, egy élet bölcsességével a verdiktet: HÁT EZ TÖRTÉNT.

Kész, egyéb kommentje nem volt. Magdinak el is állt a szava, (szó bennakadt, lehelet megszegett), s a percnyi csendben belőlünk kitört a kacagás, olyan édes volt az a pillanat.  Azóta bármi vacak helyzetben csak felnyerítünk: hát, ez történt, és tudjuk, hogy ez ellen nincsen apelláta.

- -  - - Na de ez csak egy intermezzo volt a szalonnába bélelt hússütéshez vezető úton, amihez el is érkeztünk: csak néztem, Magdi hogy csinálja.

Kezdjük a hozzávalókkal:

• egy fél kilós bacon nagyja
• kilónyi karaj szépen felszeletelve
• szeletelt sajt 10 dekányi
• gépsonka, füstölt száraz sonka pár szelet
• só, bors, kevés olaj
• tejföl, kevés fehér bor (1-2 dl)

Elkészítése:

1. Magdi kibélelt egy nagy jénait úgy bacon szalonna szeletekkel, hogy azok jól hajoljanak ki a peremén is túl.

2. A jénait aztán szépen megrakta

• előkészített, bepácolt karajszeletekkel,
• és közéjük berakott mindenfélét: sonkát,
• sajtot,
• hagymakarikákat, fokhagyma gerezdeket,
• sózta és borsozta őket,
• meglocsolta olajjal,
• aztán megint jött a húsréteg, és így tovább. Magdinál legalább 4 húsréteg volt!!!!!! Azt hittem, egy regimentnek készül, és sosem fog elfogyni…. 
• A vége szintén hús volt.

3. Magdi kevés fehér borral elkevert tejfölt öntött rá, megjegyzem könnyen tette, van saját szőlőjük, fehér és vörös bor is a pincéjükben, szóval ezzel végezve Magdi a szalonnaszeleteket gondosan visszahajtotta, kvázi becsomagolta az egészet.

4. A jénai fedelét rátette, és berakta az egészet a sütőbe. Sütötte 180-200 fokon.

5. Adott neki cirka egy-másfél órát, aztán leszedte a fedelet, külső segítség igénybe vételével leöntötte a keletkezett folyadék nagyját, - ezt még megismételte vagy kétszer és ez fontos művelet, mert ha nem teszi, akkor nem pirul meg a hústorta!!- így aztán a végére a kevés folyadékban a szalonnaszeletek meg is pirultak.

Ezért kellett leönteni, - mert ha nem teszi, akkor csak puha szalonnákban úszott volna az egész. Így viszont kifordította egy deszkára a hústortát – mert végül azzá lényegült át az egész, formás, összeálló, ízes hústömeggé.

6. Amikor megpirult szépen a szalonnaköntös, akkor kivette a sütőből.

A tortát bazi nagy késsel (irigyeltem érte, éles is volt, ugye, asztalos emberek mellett ez jogos elvárása a ház asszonyának), és így tette a tányérokra.

Valami eszméletlenül finom lett.

S amin meglepődtem: a végére úgy elfogyott, hogy nem is tudtam repetázni, pedig próbáltam, de így járt, aki lassan eszik.

Idehaza is elkészítem: igazi férfias étel, a húst szerető pasiknak, pl. Tamásnak, keresztapátoknak való (nekünk viszont 2 réteg karaj is elegendő).

Itt a hústortát melegen vacsorázzuk, aztán meg másnap hidegen reggelizzük…

Jött a Csík Andris látogatóba, rendes galgamenti leány rögvest leülteti, s megkínálja ezzel-azzal a kedves vendéget. András csak rázta a fejét, nem kell neki semmi. Kérdem, mi baja van? – REFLUX.

-Úúúúú – a legjobb helyre jöttél, András!-, sürögtem-forogtam és elébe vágtam ezt a képen látható menüt. - Ez a Reflux kortyolni és rágcsálnivaló.

András szeme kijjébb jött némiképp, mivel akarom etetni-itatni. S elmeséltem neki.

Mázlista, hogy kezdő refluxosként eljött, mert igaz refluxvédő ételt és italt kap tőlem, s nem hiszem, hogy sok olyan háztartás van a környéken, ahol csak úgy kicsapják az asztalra a zabkekszet s mellé a salvus keserűvizet....Aztán elmeséltem neki, honnan tudom, hogy ez a jó.

Nekem is refluxom van (állítólag a magyar lakosság 10%-ának is), voltam kivizsgáláson, gyomortükrözésen, gasztromindenkinél, és fogorvosnál is. KIZMANN DOKTOR (közös fogorvosunk Andrással, tehát ismeri, becsüli, és lassacskán már egyikünk sem féli - más fogorvosokat zsigerileg nagyon félünk), tehát Kizmann doktor nézegeti az én fogaimat a szájamban, s eszembe jutott rákérdezni:

A reflux, az éjszakai alvásnál esetleg feljövő sósavgáz nem károsítja a fogaimat? A fogzománcot? A doktor megnyugtatott, nem, nem.

Aztán - hallva az esetemet- a fehér köpenye zsebébe nyúlt, és kivett ilyen zabkekszet.

- Ilyen legyen mindig magánál és néha-néha rágcsáljon el egyet, ez leköti a többlet sav nagy részét, s még serkenti s bélmozgást is a rosttartalmával.

Kiderült, ő is refluxos. (Mondom, gyakoribb, mint hinnétek!). Ezért is adott jótanácsokat, amiket már kitapasztalt magának, s fogorvosként -gondolom!!!- utána is nézett az információknak, ahogy csak tudott.

- Aztán vegyen a patikában bármilyen keserűvizet – én általában a SALVUS-t választom- , tegye a konyha körül valami polcra, aztán, ha arra jár, mindig igyon egy-egy kortyot belőle. Egy napra ½ -1 dl  még sok is, - és ez lúgosítja a szervezetet, ez is leköti a gyomorsav egy részét.

Hát, így dőzsölünk Andrással.

A képen látható Ferenc Józseffel már majdnem "végeztem", a MIRA víz következik. Ott van a polcon a konyha és étkező között, arra járva „meghúzom” néha, és már apátok is iszik belőle, de ő azonnal iszik rendes vizet is utána, még nem szokott hozzá. (Azt mondja, nem is fog...)

Először nagyon sz* az íze, de szép lassan egyre jobban elviselem. A gyomornak meg nagyon jót tesz. Egy félliteres üveg még kettőnknek is csak egy erős hét alatt fogy el.

Egyébként amit megértettem és önmagam számára összeszedtem a refluxról, azokat is elmesélem nektek.

Refluxos alapelv: Gyakran és keveset. (Tudjátok Polecsák Andrást idéztem már sokszor: Mindenből keveset - de keveset mindenből!!!)

Ez alaplev kell legyen a minsnennapokban: gyakran kell enni és mindíg csak keveset RENDSZERESEN.

Nem érdemes éhgyomorral lefeküdni, de telivel sem. Pont az ilyen háztartási keksz, zabkeksz, puffasztott búza jó lefekvés előtt, akárcsak egy darab is. Nem szabad órákon át üres gyomorral zakatolni a munkahelen, a konyhában, útközben...sehol sem. Ez a "keksz a zsebben" szabály.

TILTÓ szabály: ne túl zsírosat, ne túl fűszereset, ne túl sósat, és ha lehet ne késő este.

Este vannak tiltott ételek: nagyon fűszeres, nagyon zsíros, nagyon édes - hát igen, a csokoládé. Rákérdeztem a doktornőre, abbahagyjam-e a csokoládét? (bár -hozzátettem- életem egyik értelme), és ő azt tanácsolta: ha szeretem, egyek, de csak mértékkel. Ő semmit nem tilt, előbb-utóbb rájövök, nekem éppen mi nem esik jól. Ismer epést, aki a paprikára ránézve is szinte epeömlést kap, a másik eheti, a harmadik csak a pirosat nem eheti.... Az emésztés nagyon egyedi.

LÚGOSÍTÁS. Életmódszerűen.

Tiltó szabály is lehetne, mondván "Ne túl savasat!" - de sokkal jobb nem tiltani annyi mindent. A lúgosítás a választáas szabadsága: azt mondja "Egyél, egyél, válassz, mit kérsz? Almát? körtét? egyél déli gyümölcsöket! egyél brokkolit! Nézd, milyen szép a zöldborsó! az igazi gond persze az információ szűkössége és ezzel párhuzamos bősége.

Az alma is savas - gyümölcssavak vannak benne, és szakmában tasztaltam, hogy a kevésbé kiégetett (illetve lacsonyabb hőmérsékleten kiégetett) mázas kerámiatálak cinkmázaiból a gyümölcsök savtartalma kioldotta a mérgező cinket. A tejsav is hihetetlenül agresszív tud lenni - a szekszárdi tejüzemben voltam egy reklamáción: a Pietra ipari padlólapjait (amiket 1200oC felett égettünk ki!) erodálta a tejsav.

Ám ezek a savak pH-jukat, vagyis erősségüket (hidroxóniumion koncentrációjukat) tekintve gyenge savak, és belép a gyomorban a pufferhatás. - Ezért lehet enni gyümölcsöket a lúgosító kúrában. No, ezt még majd innen folytatom.

Igen, újra egy nemzetiszínű borkorcsolya (igaz, felülről és halványzölddel). Vörös borhoz kínálom, tüzes, lendületes vöröshöz, a 2012.évi villányi portugieser csupa erő és csupa gyümölcs vöröséhez.

Hozzávalók:

rucola, sajtkrém (tejszínes krémsajt, mascarpone vagy sajtos besamel), natúr kecskesajt,  tejföl, paradicsom.

Elkészítése 

A paradicsomot nagyon aprókra vágom, sózom, borsozom fehér borssal, és kis petrezselyemzölddel elkeverem –így hagyom érni, míg a többivel elkészülök. 2-3 pohárkára elegendő egy mini koktélparadicsom.

A kecskesajtból nagyon kicsi, 1x1 cm-es kockákat igyekszem vágni.  Annyit, amennyi a pohárka.

A maradék elkent, morzsás sajtot majd a rucolakrémbe keverem…

Elkészítem a rucolakrémet:

• Veszek egy maréknyi rucolát. Nem többet. (Maradjon a végére poharanként egy-egy díszíteni is!) A képen a turmixban látható felét kivettem, csak azt szerettem volna, ha jól látszik a tejföl és a krémsajt alatt a zöld saláta.
• A turmixba teszek 1-2 ek mascarponét, 1-2 ek tejfölt, 1 tk porcukrot, pici sót, 2-3 ek olívaolajat, pár csepp (!!tényleg csepp) citromot.
• Nagyon kell vele vigyázni, inkább legyen világoszöld az a magyar szín, de a rucola kesernyéssége könnyen elhúzza a bort, tehát inkább több tejfölt és több mascarponet és kevés kecskesajtot morzsolok a krémbe.
• Pici porcukrot is szórok bele, és a citromból – láthatjátok a képen!- csak cseppentek.
• Összeturmixolom – ne lepődjetek meg, elég híg lesz.
• Ehhez sűrítésnek adok még 1-2 ek mascarponét, a maradék kecskesajtot.
• Összekeverem.
• Ha így is túl híg –a rucola azért jó salátaöntetnek, mert meglepően „leveses”, lédús,- akkor kis zsemlemorzsával sűrítem, nem sajttal, mert az is elhúzza a sós, erősebb ízek felé.

Akkor jó, ha teljesen lágy az íze. Nem tolakszik, nem agresszív, szóval, ha el kell gondolkodnod: ez rucola? Nna, akkor jó.

A pohárkrém (borfalatka) felépítése:

• - alulra teszek egy kk zöldfűszeres paradicsomkockát. Kihagyok valamennyit, mert díszítés lesz a végén!
• Arra 1-2 tk rucolakrémet. (kezdem érezni, hogy nylontasak levágott sarkán fogom tölteni a vendégeknek!!!)
• Ráteszem a kecskesajt kockát
• Jön a paradicsomkocka,
• Beleszúrok 1-1 rucolalevélkét dísznek.
• Kész.

Nagyon szeretem a piros-fehér-zöldet, ráadásul a gyermekkori rigmus (Piros-fehér-zöld-ez a magyar föld, most skandálhatnám: piros-fehér-bordó, ez a magyar hordó és piros-fehér-bordó, ez a magyar bor, ó! Azt hiszem elértem a fájdalomküszöböt.)

Beszéljünk hát a mellé kínált vörösborról.

A villányi portugieser olyan, mint a mesebeli legkisebb legényke, pucolja az istállót, vakarja a lovakat, vágja a fát, és nem ő a legszebb a lovagi tornákon, csak álmodozhat dicsőségről, de ha nem lenne, hiányozna a hétköznapokból. Tudjátok, Szilágyi Domokos írta az

Az ünnep, az ünnep halandó.
Csak a hétköznap maradandó.

…

adjatok erőt a hétköznapokra
(az ünnepekre talán még futja),
mindig-váratlan halálunk előtt
élnünk erőt és túlélnünk erőt,
lépést tartani – lélek se rebben -
lépést tartani szerelemben,
undorban, bájban, nyomorban, félszeg
napokon legyőzni a félszet,
teremni feledést, amely gyógyít,
hazugságot, amely nem lódít,
teremni, teremni, teremni erőt
hétköznapokra az ünnep előtt.

A portugieser a hétköznapok bora, egy ilyen „lépéstartó” bor, gyógyít, segít legyőzni a félszet, erőt teremt, jó ízt ad a pörköltnek, bográcsnak, a téli estéknek, a nyári délutánoknak, a haverokkal való kártyázásokat is vidítja. JÓLIHATÓ bor. Könnyed, gyengéd és tovatűnő savakkal, szép gyümölcsökkel, lendülettel ajándékozza a kortyokat. Ez a fajtajellege.

A nagy áhítatos borkedvelőknek nem elég nemes, hízelgő vagy hűvösen elegáns, az alkoholistáknak nem elég olcsó. Tudjátok, nem a drága húst kunszt jól elkészíteni, hanem egy vesét, egy egyszerű főzeléket. Valahogy így van a portugieser is, egyszerű, jól iható bor- ez akkor jó, ha jó helyen van a tőke, dolgozik vele a szőlész és odafigyel a borra a borász – vagyis tud főzni, aki a tökfőzeléket elkészíti. Hússütéshez ez nem feltétlen szükséges.

Ezt a bort issza apátok, amióta Villányba keverte gyermekként a sors, s iszom én is, mióta összefontuk a sorsunkat. A fenti képen a villányi pince előtt munka közben ettünk pár falatot a Fejérdi gyula házi sonkájából és a bort is kóstoltuk hozzá. Tudjátok, ez munka!  A konyhámban sokat főztem vele, sok ételt megettem mellette, a régi villányiak szerint „A” BOR, amivel kimennek a szőlőbe, amivel megkínálják a munkásokat, egymást, a vendégeket, amit isznak szüretkor, bálokban  = OPORTÓ…  Persze már csak a szőlő kékoportó, a bort portugiesernek kell hívni, ezt Villányban is megtanultuk.

Az oportó könnyed ivású, jóízű (mondhatnám „jóhúzású”) bor, a fajtajelleg pedig egy érdekes adalék benne – mert az én elmúlt huszonnyolc villányi évemben sosem volt azonos az íze. Erre idéztem nektek a borász szólást: a szőlő apja a fajtája, anyja a termőhely és sorsa az évjárat. Szóval hiába ugyanaz a hely, ugyanaz a tőke, Herakleitoszt is idézhetem, hogy sose léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba – ez itt is igaz. Öregebb a tőke, ki tudja mi történt egy év alatt lent a gyökérerdőkben. Más a napos órák száma, ereje, egymásutánisága, változik a föld, a szél, az eső mennyisége és időszakai, - ami marad, az a munka, mert az kiszámíthatóan nem csökken… Még a kártevők is változnak, a fagy is másként köszön, hol elver a jég, hol nem, a szőlősgazdák úgy ülnek Isten tenyerén, hogy folyton egyensúlyozniuk kell – le ne essenek onnan.  -  Így lesz aztán más az évjárat.

A villányi portugieser attól jó, hogy nem akar évszázados nagy bor lenni. Laza, könnyed, enyhén savas, nem bántja a gyomrot, nem vág fejbe, nem várja el, hogy elámuljunk a teremtő eme csodáján – egyszerűen csak szebbé teszi az aktuális percet, finomabbá az ételt, vidámabbá a beszélgetést.

Maga a szőlő egész Európában ismert, termelt. Fentebb láthatjátok a leszedett szőlőt és a mustját is! Így aztán a portugieser fajta egész Közép-Európában elterjedt, hívják portugizacnak, portugalkának, blauer portugiesernek vagy modrý portugalnak. Olyan, mint a kadarka- megszólít, beszélget és jól eltöltjük együtt az időt. Nem ad mást, mi a lényege: a hétköznapok komplex egyszerűségét.

Milyen a mi portugieserünk?

A 2010-es erős, testes, telt. Balra ezt töltöm.  A  2011-es gyengédnek indult és mostanra erősödött be, gyümölcsös, nagyon gyümölcsös, és hízeleg. Ez a palack van a muskátlis képen. A 2012 megint lendületes, igen jó ívású bor.  "ÚJ BOR" felirattal éppen árultuk a képen a Villányi Vörösborfesztiválon. Mind más, mind jó. Apátok mostanság épp a 2010-esre kap rá, Tamás és Gábor is épp a héten mondta, a minap milyen jót "portugireztek" a 10-es legelső palackozásából. Összeült két fiatal testvér, megitták az üveg bort és jól átbeszélgették az estét = EZ A PORTUGIESER.

Szeretem  bármihez – a magyar konyhához ajánlom. A legtöbb receptemben ezt a bort találjátok.

Ha a csülköt beleáztatom, s abban megfőzöm, hát a csülökhöz szárnyakat varázsolok, éteri ételkölteménnyé válik. A körtéket beleáztatom s belefőzöm, körtefantáziák lesznek. Hmmmm az oportómártás…! Krémeshez, húshoz…

S a borlekvárt is ebből főzöm szívesen.

Tudjátok mit? Legközelebb leírom nektek annak az elkészítését is!! A borkóstolón amúgy is dicsérik, kérdik, lehet-e venni – szóval ideje feltenni megőrzésre.

Azért majdnem, mert nem üvegtésztával, hanem jóféle házi  fodros nagykockával készítettem, és a zöldségek közé krumplit is tettem, ezt azóta is csinálom, mert a maradék héjában sült krumpli pl. egyenesen erre való – amikor pirítom a tésztá, a krumpli is odakap egy picit, s olyan jó lezs az ízük együtt ezekkel a zöldségekkel, hogy az csuda.

Viszont volt igazi fafülgombám idehaza, így azzal készítettem nektek. A fafülgomba miatt írom le direkt. Tudjátok, ez a szerzetesek eledelének is egyik alapja!

Kezdjük a fafülgomba bemutatásával:

Nagyon érdekes neve mifelénk a „Júdásfüle gomba”, de fafülként ehetjük a kínai kifőzdékben, általában ezt találni a „szerzetesek eledelében” és a többi gombás kínai ételben is.

Többféle fajtája is van, a sima fafül, a vastagabb, kisebb felhőfül, de van ezüstszínű változata is. Az ízük hasonló, eléggé semleges, leginkább jellegtelen, sima és nem túl erős gombaízük van.

(Ezért is jó a főzéshez: különleges a textúrájuk, illeszkedik sok más ételhez is az ízük, sokféleképpen és könnyen szeletelhetőek.)

A kínaiak nemcsak étkezési céllal, hanem orvosságként is fogyasztják fafülgombát – állítólag több ezer éve.

(Ezt a képen látható friss júdásfüle gombát frissen szedte Rábai Marcsi az erdőben! A megfőzöttet kínai boltokban lehet szárítva kapni! azt én veszem...)

Nagyon egészséges, mert:

• javítja a vashiányt,
• csökkenti a koleszterinszintet
• javítja a vérkeringést, (azt írják, véralvadást gátló hatása van, csökkenti a vérrögképződés veszélyét)
• méregtelenít
• és tele van vitaminnal, ásványi anyagokkal (B₆-vitamint, kálciumot, vasat, valamint magnéziumot és cinket tartalmaz)

Idehaza szárítva kapni. Nem igényel túl sok áztatást: felhasználás előtt 20 percnyi langyos vizes áztatás elegendő.

Használható: levesbe, raguba, húsok mellé, wok-ba, kínai ételekbe, tésztákhoz, salátákba.

Elkészítése

1. Azzal kezdem, hogy beáztatom a gombát. (Az áztatás stációit látjátok a felső kép alatt!)
2. Rögvest felteszem főni a sós vizet a tésztához. Így mire felforr a víz, s aztán megpuhul benne a tészta, addigra a gomba is leszűrhető, használható.
3. Aztán megpucolok egy hagymát, megreszelek egy répát, egy fehér répát vagy zellert (netán mindkettőt), és jó néhány kínai kellevelet összevágok kisebb darabkákra. Ha van főtt krumplim, azt is belekockázok. Fontos! A krumplival nem éppen kínai, de én szeretem bele, ha átpirul, nagyon finom „kínaias jellegű” zöldséges krumplistésztának sem rossz.
4. Serpenyőben hevítek olajat (ha van, szójaolajat!) , és forrón rádobom a sárgarépát, átpirítom, aztán jöhet a többi zöldség, (a főtt krumplikocka is, ha van), majd a leszűrt gomba.
5. Átforgatom, egy kis szójamártást öntök hozzá, és azon megpirítom a zöldségeket.
6. Közben leszűröm a tésztát, és egy fazékban, olajra dobom, ott jól átpirítom. Közben egy kevés szójaszósz öntök hozzá – ettől lesz barnás a színe, ahogyan egy szinte kínai tésztához illik.
7. A tésztát a megpirult  zöldségekhez keverem a kész tésztához, majd 1-2 percet együtt pirítom még.
8. Csírákat, bambuszrügyet az kever hozzá, aki akar.

Azt mondjátok, isteni így.

Hozzávalók:

• ½ kg tészta
• ¼ tasak gomba (csak valami nagy bumplisz tasak volt a kínaiaknál – tényleg nem kell sok a tésztához, duzzadni fog, és nem a gomba a tészta alapíze.
• egy vereshagyma, egy répa, egy fehér répa, darabka zellergumó, jó néhány kínai kellevél
• maradék krumpli
• olaj, szójamártás 1-1 ek
• Csírák, bambuszrügy opcionális

Azt már megbeszéltük, hogy ti annyira szeretitek a kínai pirított tésztát, hogy „ipari kémként” ellesve a kínai titkokat, készítem már idehaza is. Kiszfiúú azt nem lehet- mondja a reklámban a kínai bácsi. Pedig lehet és érdemes is, nem mindegy, én válogatom-e össze az alapanyagokat, tudom, mit rakok bele s hogyan – szóval jó az itthoni kínai is, a knorr séfjén (rájöttem, övék ez a reklám), szóval rajta kívül nekünk is, sőt, jobb így, mint knorr alapkkal és sok E-betűvel...

Aztán egy rakott kel készítése közben kedvet kaptam a magyaros kínai pirított tésztához, ami azért magyaros, mert darált hússal készítem. Annyira bejött, hogy gyakori étel lett nálunk, s apátok is megeszi, neki nem mondjuk, hogy ez szinte kínai tészta.

Előkészítem a zöldségeket:

• leveleire szedem és vékony kockákra vágom a kínai kelt
• megpucolom a zöldségeket és megreszelem őket (a nagylyukú reszelőn), a gombát vékonyra szeletelem

Elindítom a húst:

• serpenyőben szójaolajon pici hagymát pirítok
• átpirítom rajta a darált húst, forgatom, pörkölöm.
• Fűszerezem sóval, borssal is.
• Amikor lepirult, akkor jöhetnek hozzá a zöldségek: a kínai kel,  a zöldségek, (a legfontosabb, hogy sárgarépa legyen benne!) és a gomba.
• Nyakon öntöm ½ dl szójaszósszal az egészet
• Lefedem és puhára párolom.

Közben készítem a tésztát: Bő, sós vizet teszek fel forrni,  és aztán abban megfőzöm szép roppanósra a spagettit.

Leszűröm, és a közben zsírjára pirult kínai keles húskeverékhez hozzákeverem. FONTOS!! Jó sokáig pirítom, és ha igényli (pl. nem elég barna), akkor még öntök hozzá egy kis szójaszószt.

Tálaláskor frissen szoktam beleszórni egy kis csírát, pl. mangóbab csírát, és ha van, akkor még bambuszrügyet is, ha nincsen (ez a gyakoribb, egy-két szál savanyú káposzta beleaprítása helyettesíti). Ez Dávid hatása, folyton mondogatta, legyen benne "roppanós" is.

Nagyon jó!

Hozzávalók:

• ¼ kínai kel
• 2-3 gomba
• Kisebb fej vereshagyma, egy répa, 1-2 fehér répa, és zöldségekből valami kis ez-az (1/4 karalábé, pici zeller, ilyesmi)
• ½ kg spagetti
• ½ -1 dl szójaszósz
• Kevés szójaolaj
• Só, bors
• lehetnek csírák