Így főz anyátok

Volt avokádóm, fenyőmagom és bazsalikomom. Sajtom nem volt a pestóhoz. Gondoltam, összerakom, ami van, s úgy bevált, hogy azóta többször készítettem, mert imádom ezt a krémet pirítóssal! Olyan finom ez az ízkombináció, hogy első alkalommal ott túrtam fel a kukát, hagymahéj után kutatva, mert annyira finom volt, hogy az volt a meggyőződésem, biztosan van benne nyers hagyma, csak elfelejtettem, hogy beleraktam.  nem emlékeztem rá, tettem-e bele véletlenül hagymát is. A hagymát ugyanis nagyon szeretem, de nyersen nem bírja az epém. Szóval nem hiányzott belőle a hagyma - és mégis kerek egész az íze, nem úgy, mint a hagymátlan körözöttnél, az ilyen körözöttnél  nekem hiányzik!

Elmesélem, milyen egyszerű elkészíteni, s azt is, hogy nagyon könnyű megenni pirítóssal ezt a lágy, finom fenyőmagos avokádókrémet.

Hozzávalók:

• Egy avokádó,
• ½ -1 csípős paprika,
• 1-2 sült paprika azzal az olívaolajjal és pár gerezd fokhagymával, amiben sütöttem,
• 1-2 gerezd friss fokhagyma az üde fokhagymás aroma végett,
• egy tasak fenyőmag,
• só, citromlé, sok bazsalikom és bors.
• Kis snidling, vagy más zöldfűszer is jó bele.

Elkészítése:

A sült paprikát a vele sült fokhagymával és az olajával és egy kis bazsalikommal összeturmixoltam.

Az avokádót a friss fokhagymával és a fenyőmaggal összetöröm, a citromlével meglocsolom, a snidlinggel, húsos csípős paprikakockával és a turmixolt paprikapéppel elkeverem, sózom, borsozom. Csak ennyi - de az íze...Szuper!

Ha egy igazi házi tejhez jutok (Cédrus piacról, nagycsarnokból, vagy Villányból a palkonyai háztáji gazdaságból, gyakran Tamás ajándékaként), akkor annak úgy megörvendek, hogy nem is isszuk, egyből olyan ételeket készítek belőle, amihez igazi tej kell, s a boltokban kapható „tejek” nem alkalmasak. (Elvégre ha egy tejet a napra teszek és három hét után sem alvad, ott gond van a tejjel, ezt ismerjétek el…)

Ilyenkor jön el a nyári hideg aludttejek, (az aludttejtből sajt, túró, húspác, pite), oltással házi joghurt, az Édes féle hamis túrógombóc, netán Iskola mama kukoricadarás túrógombócának ideje, - és igen, krémes és különlegesen finom házi sajtot készítek belőle. No, ennek a leírása következik.

Hozzávalók:

• Egy liter megalvadós igazi tej
• Egy 2 dl-es dobozka tejföl
• Pici só

Elkészítése:

1. A tejet felforralom. Megvárom, míg teljesen langyos, akkor keverem bele a tejfölt (nem baj, ha lejárt a szavatossága, ha épp ilyen tejfölöm van, a fél literest is belerakom a tejbe, csak jobb lesz, szóval ez maradék mentésére is ideális recept!)

2. Pihentetem langyosan. Van villanytűzhelyem, s azon lehet nagyon-nagyon langyos hőmérsékletet beállítani. Úgy teszem oda ezt a tejföllel elkevert tejet, hogy akár egész este, lefekvésig ott tartom.Akkor elzárom a tüzet, és betakarom konyharuhákkal éjjelre.

A könnyebb és olcsóbb ősztől-tavaszig jó megoldás: a radiátorra teszem. Az pont langyos. Bal oldali képen a radiátoron volt a tej, a jobb oldalin a tűzhelyen.

3. Reggel a tésztaszűrőre (szitára) teszek egy tiszta vászon konyharuhát (elég lenne egy jó sűrű szita, de olyan sűrű nincsen), és hagyom lecsöpögni. Munkába menet előtt berakom a hűtőbe.Délután, mire jövök, majd le is csepeg szépen.

Délután, mire jövök, majd le is csepeg szépen.

A kis képen balra látszik, ilyen induláskor, középen pedig, hogy ilyen érkezéskor, láthatjátok, sokáig dolgozom…

A levét (voltaképpen az a savó) elhasználom levesbe, főzelékbe – pl. köménymag leves alapnak igen jó. Húspácnak is jó.

4. Szikkasztom. Deszkára borítom és hagyom szikkadni hűvösön (kamra, hűtő).

5. Átgyúrom sóval: a deszkán igazi erdélyi jóféle sóval átgyúrom. Átgyömöszkölöm.

6. Eljött az ízesítés ideje  - ha ízesíteni akarom, márpedig miért ne tenném?  Szabad a gazda, szinte bármi jó a sajthoz amiből épp maradékom van a hűtőben!

• Mozsárban sóval összetört fokhagymával,
• zöldfűszerrel,
• piros paprikával,
• provanszi zöldfűszer csokorral,
• vagy eddig az általatok legjobban dicsért medvehagymával…
• S ha a körözött alapízesítését kapja: só, bors, őrölt piros paprika, kis őrölt kömény, aprózott hagyma, s ha lehet fokhagyma is pici, zöldhagyma vagy snidling.

Így lesz fokhagymás krémsajt, zöldfűszeres (kapros, petrezselymes, bazsalikomos, levendulás, provanszi) vagy medvehagymás krémsajt. Így lesz fenomenális körözött. Újhagymás, snidlinges is lehet…és persze sok más, ami most nem jut az eszembe.

7. Hagyom a deszkán a kamrában szikkadni. Formába lehet igazítani: teaszűrővel félgömb, pogácsaszaggatóval henger forma lesz. Folpackkal kibélelt őzgerincbe is tömködhetem.

Nem lesz igazán kemény, kifejezetten lágy marad. Innentől kezdve fogyasztható! 

FONTOS! Ha jó krémesen lágyan, akkor amikor kiborítom a szűrésből, (3.pont végétől) -  rögvest ízesíthetem és akár már aznap este tálalhatom pirítós kenyérrel vacsorára.

Jó önmagában, juhtúróval, körözöttnek, ha tálalom friss zöldfűszerrel (snidling, újhagyma, petrezselyemzöld), pirított dióval, fenyőmaggal, lenmaggal, szezámmaggal, napraforgó maggal…

Házi krémsajt joghurtból

A joghurtos változat hasonlóan készül, tejföl helyett joghurtot rakok bele.

A két krémsajt közül nekem a tejfölös vált be jobban. Ám ha joghurt kerül lejárat utáni állapotba, akkor azt is felhasználom, de az sokkal lágyabb lesz. Az íze is kicsit más. Amikor külön-külön adom az asztalra, mindig megeszitek. Amikor direkt egymás mellé tettem és állásfoglalást kértem, melyik jobb, egységesen a tejfölösre szavaztatok.

Ilyenkor ősszel csak úgy kéklenek már messziről a kökénybokrok. A kökényt jó magában, dércsípés után  eszegetni a bokrokról. Érdemes szedni is, - bármennyire is nehéz, mert sok a tövise, szúrnak, küzdenek, de mi nem hagyjuk magunkat,-  leszedjük befőttnek, lekvárnak, szörpnek, mert ízletesek és egészségesek.

A kökénybefőttet a legkönnyebb elkészíteni.

1. Ehhez a befőzéshez a jól megmosott kökényt puhára főzöm először. Kezdjük mondjuk kilónyi kökénnyel. (sosincs sok, nem jó munka és nem is jó órabér kökényt szedni!) Adok ehhez egy-két rúd fahéjat. Ha van vaníliásrúd, annak is belekaparható a belseje. (Nagyon extra tőle!)

Annyi vízzel, ami jól ellepi, - ez kb. 2 pohár, kis lángon és lefedve jó órát-másfél órát főzöm. (Ellenőrzöm, a víz ne tűnjön el, kell a szirup majd a felöntéshez is!)

2. Saját feledékenységem miatti óvatosságom, edényeim védelme érdekében csak ekkor, a végén adom hozzá a cukrot.

Összeforralom, hagyom teljesen feloldódni. (Azért nem az elején adom hozzá, mert akkor még könnyebben odaég, és ismerem magam, ha valami odakozmálhat és elkerülhetem, akkor kerüljem el).  Kilónyi kökényhez 30-40 dkg cukrot számolok. Összefőzöm.

3. Ekkor a kökényt a tésztaszűrőn leszűröm, előkészített, tiszta, a kökényfőzés ideje alatt pl. a sütőben 100 fokon melegen tartott, steril kis üvegekbe teszem.

4. A szirupot felforralom újra, ráöntöm.

5.a.)  Az igazi és eredeti receot szerint ekkor lezárom az üvegeket, és sajnos ennél jönnie kéne a vizes dunsztnak: gyöngyözéstől 20 perc a dunsztidő, aztán száraz dunszt következne.

5.b.) Lusta vagyok a gőzölő dunszthoz, egyszerűbbet választottam s bevált: Öntöttem a kis üvegekre 1-1 ek rumot…S maradtam a száraz dunsztnál, simán a kis hálózsákban (de múmia és -15 fokig jó!) kihűlni. 3 nap, mmire abban lehűlnek a befőttek.

Nem azért, mert 3 a magyar igazság, de tényleg, 3 év múlva is teljesen jó volt még! S sokkal lazább, könnyebb eszegetni -  és pikáns mártásokhoz látványos és különleges ízesítő pl. vadak mellé, karácsonyi ünnepi vacsorákhoz.

A kökénymártásra külön felhívom a figyelmeteket!a rum direkt jó hozzá, a vadhúsok mellé nem kívánni jobbat nála.

A kökénybefőttet edénybe öntöm, összeforralom, kis étkezési keményítőt vagy lisztet (egy tk egy kis üveghez) elkeverek vízben, és hozzáadom a léhez, s tejjel apródonként belekavargatva-csurgatva addig hígítom, míg mártás sűrűségű nem lesz az egész.

A kökénybefőtt hozzávalói:

• kilónyi kökényhez
• egy rúd vanília, ha megadatik, és 1-2 rúd fahéj, de azt ne hagyjátok ki, bár egyik se kihagyhatatlan
• 30-40 dkg cukor
• 2-3 ek rum

Már énekeltem nektek a „csicseriborsó, bab, lencse” (cicer, faba, lens) kezdetű régesrégi gyerekdalt, arra utalva, hogy régen ugyancsak ették ezen a tájon is a csicseriborsót. (Talán cicere is volt a neve, tudjátok, a növények közt a cicer nembe tartozik, cicer arietinum a böcsületes neve - de aztán Szent István hozta a talján papokat, Beatrix királynénk hozta a talján szakácsokat, és olaszosan nevezve lett csicseri a cicere.)

Csicseri borsó, bab, lencse,

Fekete szemű menyecske,

Ne menj haza este,

Mert megdöf a kecske,

Pattantyú.

A népdalt csak az erotikus utalások miatt idézem, ez gyermekkoromban fel sem tűnt volna, csak ahogy megöregedtem és tudunk rajta kuncogni: a kecskebakot fallikus jelképnek tartják a kutatók, - a pattantyúról nem is beszélve-,  nem véletlenül farsangi ez a játék (valami ovis könyvben „megles a kecske” változatot olvastam, az szerintem a cenzor volt…).

Ezek a száraz hüvelyes termések télen tényleg fontosak voltak a földművesek életében/ A hidegben termelték az energiát, a belső fűtéshez, miközben a kinti terméshiányos természetben nem volt eleség. Szóval anno fontos volt télen a csicseri, de jött a kukorica, a búza, s ahogy a köleskása eltűnt, eltűnt a csicserikása is, pedig az itt a közép-európai konyhánkban leginkább hajazott az arab-zsidó stb. hummuszra. Ha nagyon szittya lennék, feltételezhetném, hogy tőlünk tanulták a vándorlás során a törökök a csicserikása készítését, de szittyaság híján nem zárom ki, hogy mi tanultuk tőlük…

Fontos! Állítólag amikor (tudományos forrás: Egri csillagok) az egri kazamatákban kifeszített dobokon megrezdült a borsó, elárulva, hogy jön a török a föld alól, akkor Bornemissza Gergely ilyen csicserit hallott „dobolni”, mert a dob feszített tetején a gömbforma csicseri könnyen megmozdult.

Ennyi mellébeszélés után elmesélem néhanapi reggelinket, ami abszolúte egyiptomi reggelik utáni koppintás. Apátok ezt nagyon szereti!

Ottani szállodákban mindig van „egyiptomi sarok” – amolyan tradicionális egyiptomi ételek” szakasz, a szálloda helyi vendégei bizony onnan szednek maguknak. Ott a pita, a csicseriborsó főtten, a híres fuul vagy fúl (citromos, borsos, no meg fokhagymás szezámolajos lóbab), az aprószemű paradicsomos főtt bab, a sok aprózott zöldség, a hummusz, a tahinis padlizsánkrém, a kihagyhatatlan (arrafelé taamiyaként is mondott) falafel stb. Szóval minden, ami éppen kell egy tarka, ízes és könnyű reggelihez.

Egy alaptézis következik: Egyiptomi reggelink alapja a csicseriborsó puhára főzve. Létezik a konzerv borsó – én ha lehet kerülöm, hiszen érzékenyek vagytok a tartósítószerre.

Mínusz második lépés: Nálam az egyiptomi reggeli gyakorlatilag két nappal korábban kezdődik: beáztatom egy napra a csicseriborsót jó sok vízben. (Amikor az áztatóvizet néha cserélem, sose kiöntöm, a virágok locsolására használom fel, úgy hiszem, ki tudja, mi minden hasznos anyag oldódik ki belőlük.)

Minusz egyedik lépés: Aztán a reggelit megelőző nap megfőzöm a csicseriborsót. Bő vízbe felteszem, és teljesen puhára főzöm, ehhez egy óra kell legalább. Lehet így leszűrve is tálalni – és lehet egy citromos-olajos pácban is, úgy még hitelesebben egyiptomi lesz a reggelink.

Nulladik lépés: az előkészítés, ezt csinálom a reggeli előtt közvetlenül.

Elkészítem az öntetet: ami nálunk általában olívaolaj, frissen facsart citromlé (a C-vitamin miatt érdemes közvetlenül fogyasztás előtt facsarni, a vitamin aztán exponenciálisan bomlik) fűszerezve borssal, sóval, őrölt római köménnyel. Vagy kirakom az olívát és a citromlevet, ki-ki készítse el magának...

Egyébként fél liternyi nyers csicseriborsóhoz 4-5 ek jó olívaolajat (autentikusabb a szezámmagolaj, de azt nehezebb beszerezni), veszek az öntetbe, feleannyi, tehát 2-3 ek almaecetet, (vagy egy citrom levét frissen belecsavarva). Fűszerek: só, bors és római kömény, egy-egy kávéskanálnyi ehhez a mennyiséghez és mozsárban összetört, pépes fokhagyma 3-4 gerezdecske.

Kikészítem a fűszereket: színes borsokat is, őrölt köményt, kis piros papirkát édeset is, csípőset is (vagy cayanne borsot) – ezek általában ott vannak az egyiptomi szállodák „tradicionális sarkocskáiban” is.

Összevágom a nagy deszkán a sokféle zöldséget, s mindet külön tálkákban teszem a reggeli asztalunkra: apróra vágott petrezselyemzöld, a színes paprikák színenként, paradicsom és a kihagyhatatlan hagyma.

Ha egyiptomi salátá készítenék, akkor ezeket mind összekeverhetném egy tálba, megszórnám zöldfűszerrel (petrezselyemzöld, kapor vagy koriander), s így tálalnámm.

De nem feltétlenül szükséges ezeket összekeverni. Arrafelé is inkább mellé kínálják, és ki-ki maga keveri a saját kis csicseriborsójához.

Hozzávalók: közül ami feltétlenül kell:

• Fél liternyi (egy zacskónyi) szárított csicseriborsó
• 3-4 ek olaj, 2-3 ek jóízű ecet (almaecet, vörösbor ecet stb.), vagy egy citrom leve
• Só, bors, római kömény és pár gerezd fokhagyma
• Zöldfűszer nagyon jó hozzá a végén: zöldpetrezselyem vagy kapor zöldje
• s ami nagyon jót tesz neki: Egy hagyma (fehér vagy sárga, nem a mi makói csípős fajtánk)

További fűszerek, amivel színesíthetjük a tálalást:

zöldbors, fehérbors, szürkebors, cayanne bors, édesnemes őrölt paprika, csípős őrölt paprika, kapormag (ez nagyon egyiptominak tűnik, de a kapormagot pl. befőzésnél szülőfalumban az uborkához, sós uborkához használtuk, szóval nem idegen a magyar konyhától)

Zöldségek aprítva (tényleg nagyon, de nagyon apróra):

• Zöld paprika
• Piros húsos paprika
• Paradicsom
• Uborka
• Cukkini
• Főtt zeller (meglepő, de arrafelé is szeretik) 

Tálaláshoz szokás: pita és saláta levél.

Ugyancsak opció, de nagyon jó a piros és a fehér szósz

• Piros: csípős paprikakrém
• A fehér: joghurt némi zöldfűszerrel, fokhagymával, kis olajjal és citrommal elkeverve

FONTOS: ha ehhez a csicseriborsós salátához uborkát keverünk aparóa vágva (félliternyi csicserihez egy uborka elég) akkor = uborkás csicseriborsó saláta.

Ha egy kisebb zellergumót megfőzök (leve megy leveshez!), akkor aprózva és összekeverve zelleres csicseriborsó saláta.

stb.

Édességnek, egészséges nassolnivalónak ugyanúgy készítem a sült birset, mint a normál sült almát, ugyanúgy lehet gazdagon és ízesen variálni eltekintve attól, hogy a sült almát egyben sütöm, magházmentesen és mindenfélével töltve.

A birset viszont nem egyben sütöm, ehhez túl kemény a magháza, tehát nekiállok és gerezdekre vágom. A  magházát másként nem tudom kiszedni. Ne meg ugye, azok a fránya kukacok… biztosra szeretnék menni, tehát gerezdelek.

Nézzétek csak meg ezt a képet, mennyi sok mindent ki kell dobni a birs pucolásakor!

A sütni való birs pucolása előtt a legelső lépés: kb. fél liter vízbe belefacsarok fél citromot. (citromsó, vagyis a patikában kapható citromsav is lehet, abból mondjuk egy lapos kk elegendő a vízbe.)

Előveszem a tepsit, beleöntöm a citromos vizet, és begyújtom a sütőt, 160-170 fokra.

Nekiállok bontani a birset. Egy tál hideg vízbe dobálom, s ha megtelik, kinyitom a sütőt, és a tepsibe beleteszem a birsdarabokat. Fakanállal végigsimítom, hogy egyenletesen szétterítsem.

Mindig öntök alá egy kevés folyadékot:

• vagy maradok a citromos vizes aláöntésnél, (ami már eleve ott van a tepsiben, s akkor a citromos vizet kis birssel kompótnak megfőzöm),
• vagy öntök alá cukros-vaníliás tejet,
• rácsorgatok egy joghurtot, tejszínt,
•  vagy felöntöm egy kis fahéjas borral (akár a Linbrunn fehér Chardonnay borával, akár a Linbrunn villányi portugieser bármely évjáratával, a végeredmény garantáltan finom lesz! S ha a borból bármennyi marad a sütés végére, nem gond – mártásként tökéletes lesz! )
• ha borba áztatott aszalt gyümölcsöt szórtam a birs közé, akkor természetesen az áztató bor kerül a birs alá!

A tepsit a már meleg sütőbe teszem, így pirítom 15-20 percig –  akkor kivehetek pürének, mártásnak, köretnek való birsgerezdeket a sütőből.

Akár kiveszek fűszeres-sósabb köretbe birset, akár nem, a visszamaradó birset édesítem (mit tegyek, így szeretjük mi lányok a legjobban), és az eddigi ízesítéseim:

• megszórom mézes kandiscukorral, (ezt imádom! Kicsit megolvad, s OK – ez nem mesterséges édesítőszer- amikor roppan és kicsit karamellesen szétporlik a számban és egybeolvad az íze a sült birs zamatával – hát, hmmmm azt nagyon szeretem, ezért is van, hogy a megsütött birs nagyja az én pocimban landol. A képen a kandiscukros birset látjátok. )
• vagy meghintem egy kis őrölt fahéjjal és szegfűszeggel elkevert porcukorral, (tyűűű de jó!)
• vaníliás cukorral (a birs imádja a vaníliás cukrot!)
• rumba vagy fehér borba áztatott mazsolával (nekem, mert ez nagyon, de nagyon jó)
• s az egyik legnagyobb kedvencem: a villányi vörösborba áztatott aszalt szilvás sült birs!!!!!!!!!!
• megszórom mozsárban tört dióval (már a gondolattól is beindult a nyálképződésem)
• hámozott, vékonyra szelt mandulával (a birs íze számban hol méz, hol mandula)
• megcsurgatom mézzel
• vagy ezek bármely kombinációjával.

A tepsit a sütőbe visszateszem, s puhára sütöm. Ez a második szakasz 180-200 fokon 15-20 perc.

Ezt lehet a sült birset lehet a végén még tűzforrón rummal vagy konyakkal leönteni és flambírozni, fantasztikus lesz az íze.

Birs serpenyőben sütve 

Ha nem sütőbe teszem, akkor egy serpenyőbe is lehet berakni a birsdarabokat, pl. vörösborban megpárolom, aztán megszórom cukorral, a cukor rásül, karamelleződik, a birs megpuhul, és uhhh – nagyon szeretem.

Nem muszáj azonnal megenni, hidegen is jó, üvegben és hűtőben sokáig eláll, és lehet enni kenyérrel, magában, pudinghoz, belekeverni joghurtba, teába. 

Itt láthatjátok ezt a kis műanyag tálkát, mandulás-diós -vaníliáscukros a benne lévő sült birs. isteni. A hűtőben akár két hétig is elállna gond nélkül. (Tudom, egyszer ott feledtem, semmi baja nem lett!)

Sült birsalmából lekvár vagy krémleves vagy bármi

Fontos! A birslekvár fantasztikus sült birsből. Ámde ehhez natúr készítem, sütöm a birsalmát, és amikor a tepsiben sült birsalma kész, (vagy maradt valamennyi a végén, merz nem ettük meg), akkor át lehet passzírozni és lehet belőle készíteni:

• Lekvárt is (olvassátok el a birslekvár receptemet)
• Sajtot is eltenni (a birssajt receptemet is el lehet olvasni hozzá)
• De lehet sütit készíteni, püréként felhasználva birses kifli, rétes, táska stb. módon
• Vagy egy kis mézzel-tejszínnel össze turmixolva BIRSKRÉM LEVEST készíteni belőle!!! A krémleveshez egy kis pikáns citromlevet ki ne hagyjatok belőle! A  tálalásnál hasznos egy kis pirított fenyőmag vagy mandulaszelet.

Birsalmapüré többféle ízesítéssel köretnek

Érdemes birspürét készíteni – nagyon EXTRA köret, kevesen készítik, és meglepődnek a vendégek rajta. S ha birspüré - akkor azt nektek is sült birsből kell készíteni, mert abból finomabb, mint egy natúr kompótból.

Ha köretként készítem a sült birset, akkor nem cukrozom persze, csak a citromos csepegtetés marad, és jöhet a mindenféle ízesítés.

• A legegyszerűbb, ha köretnek sütött birs mellé keverek egy-két füstölt szalonnakockát – ettől  pikánsabb, füstösebb lesz a birs. Szalonnakockákkal sütni a legjobb hús mellé!!!
• Sült birs köretnek borral párolva: Picike vízzel, borral segítem a párolódását a sütőben, citromhéjat reszelek rá, megsütöm.
• Zöldséges birs lesz, ha a sütőbe teszek a birs mellé zöldségeket pl. egy-két fehér répát, egy sárgarépát, netán  krumplit negyedelve, zellert felkarikázva. Nekem a legjobban a felkarikázott paszternák jött be! Azt még apátok is kedvelte.Sózom, borsozom, szerecsendiót reszelhetek hozzá. Kicsi chilivel csípősebbé tehetem.
• Ha szalonnazsíron fonnyasztok egy kis aprózott hagymát, azzal is ízesíthető. 
• A vele sült dió, mandula nem zavarja az ízét sőt – gazdagítja!

Birspüré készítése:

1. Ha megsült az ízesített birs, összeturmixolom kevés tejszín, joghurt és egy kis olívaolaj (netán leveske) hozzáadásával.

2. Egy másik változat, ha kis vajjal habosra turmixolom, és borssal, kevés szerecsendióval fűszerezem.

3. Érdemes simán krumplipürével elkeverni, szóval harmad-feleannyi főtt krumpli (mint birs), vaj és tej vagy tejszín vagy a krumpli főzőleve – és kész  a birspüré.

Birspürét marha, vadak vagy ragadozóhalak mellé érdemes kínálni!